N.W.K. & P.B.K.

N.W.K. ( new wave knife ) az első olyan késem, aminél mindent fordítva csináltam, mint ahogy szokás csinálni. A tervem az volt, hogy egy olyan kést készítsek amiben egyenes vonal nem található. Teljesen rábíztam az vonalvezetést a gépemen lévő görgő ívére. Még a markolaton is ezt alkalmaztam, csak azért, hogy a merbau markolat minden évgyűrűje is a hullámos mintát adja ki. A nessmuk penge forma pedig ugyanúgy illik hozzá, mint kólához a szívószál. Nagyon kellemes csalódás ért amikor kipróbáltam, hogy vágja-nyomja e a markolat tenyeremet. Egyáltalán nem. két ujj  jut a markolat aljára, és kettő a penge felőli részre. Így is meg lehez oldani az ujjtámaszt......nem ? De. A három milliméteres vastagságú penge egyébként aszfalt vágó korongból készült, házi hőkezeléssel. Nem tudom hány HRC, de nem is érdekel. Nem az első késem készítem belőle. Konyhai munkától a kartonvágásig sok mindenre alkalmas ez az acél. Aki viszont jó kést szeretne, az vegyen jó acélt, és abból dolgozzon. Nekem megfelel, és az új gazdájának ( a főnökasszonyomnak ) is. Mivel már ő is kipróbálta, ő egyet is ért velem. A " újhullámot " pedig nagyon is bírja.

P.B.K. ( pocket bowie knife ) Sokszor elgondolkoztam rajta, hogy az egyik kedvenc kés formámat a bowie-t ........nem e lehetne e ......zsebméretben elkészíteni. Ó dehogynem. Sokan látnak fantáziát benne. Én is. kell egy olyan kés az embernek ami kicsi, de erős, mint a bors. Ha kell egy kókuszdiót is fel lehessen vele bontani ( mert ez olyan életszerű, és mindennapos dolog ) de ha úgy hozza a sors, még blankolni, purhabot levágni, de még falatozni is lehessen vele. Pontosan fogalmazva, mindenre is jó legyen. Egy disznóvágásra mondjuk nem biztos hogy magammal vinném, de az amúgy is ritkán szokott lenni. Az alapanyag ebben az esetben is vágó korong. Vágom hogy ez is jobb lett volna Bohler N690-es anyagból. De nekem olyanom ritkán szokott lenni. Talán ha írnék a Jézuskának. Ja nem. Szegény megszakadna mire idecipelne nekem egy  1000x50x4mm es O1-es acéldarabot. Inkább Csiszolószalagot kérek tőle, azt biztos elbírja. Én meg majd a zsebébe csúsztatok egy P.B.K.-t, de csak tokkal együtt, hogy ki ne szúrja a zsebét. Jézusom miket beszélek. Teljesen ünnepi hangulatban vagyok. Egy szónak is száz a vége, mindjárt itt az ......ez év vége. Én meg eredményesnek érzem ezt az évet, mindent megcsiszolva, megélezve, együttvéve.

Presztízs...kérdés.

Ezt is megéltem. Soha nem akartam reklámozni magam. De annak a kérdésnek, hogy: Hogyan készül egy kés ? Na ennek a nem tudok ellenállni. Ha pedig ezt egy újságíró teszi, akkor kinyílik a szövegládám. Csak bő félóra elég volt ahhoz, hogy eloszlassam a kételyeit, a hobbimmal kapcsolatban. Büszke vagyok arra amit csinálok, és remélem életem végéig megmarad majd az olthatatlan vágyam, a késkészítés iránt. Amíg erővel bírom, csinálni is fogom. Nagyon szépen köszönöm a Presztízs magazinnak, és Kovács Jankának, hogy fantáziát láttak bennem, és abban amit szabadidőmben csinálok.

Csak egy a sok kés közül amiket a közelmúltban készítettem. Nemsokára én is írni fogok.  Na nem az ügyes légyről, hanem a késről ami alatta van. 

Crucian, az első "stampolt" késem.

Az a néhány , általam nagyrabecsült  ember, akinek eddig kést készítettem, egytől egyig ugyanazt a kérdést tette fel. Miért nincs még beleütve a logóm a pengébe ? A válasz erre, mindig ugyanaz volt. Mert még nincs beütőm. Hát ezt a hiányosságot orvosolta az Öcsém, és az 50. születésnapomra, készíttetett egyet számomra, AMA felirattal. Boldog voltam, hogy már nekem is van. Úgy döntöttem, mihamarabb ki is próbálom. Már tudom is, az első amin használni fogom, az egy 2,5 mm vastag (?) 51CrV4-es acélból készült filézőkés lesz.  Ámde előbb hőkezelnem kell a beütőt. De nem akartam neki külön tüzet rakni. Ezért a kis fa tüzelésű kályhánkba, helyeztem egy óvatlan pillanatban. Majd lehűtöttem olajban. Megtisztítottam és a kályha tetejére raktam. Ennyi elég neki.

Hiszen az az acél úgy is lágyabb lesz felhevítéskor. Na de a késről is essen néhány szó. Ránézésre filéző kés. A gazdája is erre fogja használni. Mivel a hal itt ott puha, máshol meg kemény, nem csinálhattam kést biliacélból. Régen kaptam Tóth Lászlótól ( Köszönöm szépen Laci ! ) egy pár leesett acéldarabot, és ezekből válogatva találtam rá az ideális "vékonyságú" acélra. Egy kis flexelés után azon kaptam magam, hogy eltelt egy negyedóra, és kész vagyok a csiszolással is. Nem, nem  lettem ügyesebb, csak az új csiszológépemmel minden jobban, illetve gyorsabban halad. Ezért meg a másik ( Vigh László ) Lacinak vagyok, leszek örökre hálás. Jöhet a tűzrakás !!!

Faszénen szoktam megedzeni az acélokat, most sem tettem másképp. Aztán eljött az a pillanat amire éveket vártam. Sínvason a izzó acél, kezemben kalapács, és oda....b@szt@m egyszer....kétszer ! Ugyanis nem láttam hogy elég mélyen belement e a stampolóm. Igen belement.... kétszer is. Na ezért szellem képes az első logómmal ellátott késem ricassója. Van még egy ilyen " kitűnően sikerült " beötésem egy másik késen, amit talán egyszer, ha jó kedvem ( bár nekem mindig az van ) lesz, megmutatom a nagy világnak. Azóta már megoldottam a kollégámmal a problémát, akarom mondani feladatot, és készítettünk ( már...ő...hegesztett, én meg néztem ) egy vezetőkeretet a stampolónak.Így a következő beütésem, biztos hogy jobban fog sikerülni. Még azt elmondom hogy a rejtett ( nem végigfutó ) markolattüskét két merbau fa darabban, és egy textilbakelitben alakítottam ki a szokásos, fúrós, és reszelős módszerrel, és kétkomponensű ragasztóval rögzítettem. A kész filézőnek végül egy bőrtokot is készítettem. A gazdája annyira örült neki hogy elszaladt amikor megkapta a Crucian-t ( magyarul kárász...lett a neve...nem kicsit steelszerűen ) és azóta nem látjuk, mert állítólag horgászni van.....He-he-he !

Sickly...

 A természet, néha kegyetlen tud lenni. Főleg a növényekkel .Minden élő fa, majdan az enyészet útjára lép.

A gombásodás az egyik útja ennek. A mi annyit jelent, hogy a már nem fiatal fába, gomba spórák telepednek bele. A fának annyi.....de még így is  sokáig fog fának látszani. A természet belülről kezdi meg a fa lebontását. Mondtam, a természet kegyetlen. Viszont ennek következtében olyan gyönyörűen elszíneződött részek lesznek a fában, hogy az valami csuda. Viszont ezek a fák, már sokat veszítettek a szívósságukból, és inkább puhák, mint kemények. Tehát késmarkolatnak nem igazán alkalmasak. Mit lehet ilyenkor tenni ? Hát stabilizálni kell a fát. Két lehetősége is van az ember fiának erre. Vag elküldi egy erre szakosodott emberkének, ami után garantáltan egy minőséget fog majd kapni......vagy megoldja otthon a sufniban, számolva azzal, hogy a végeredmény nem lesz tökéletes.

Az előbbi, nem olcsó mulatság, de mindenképpen megéri. Az utóbbi, viszont egy újabb kaland a késkészítés világában. Hát én belevágtam ebbe a kalandba. De azért ésszel, mert sok a hibázási lehetőség. Azt gondoltam, a vákum amit elő tudok állítani nem lesz túl nagy ( vagy túl kicsi ? ) és előredolgoztam  egy kicsit. Igen, nem a teljes faanyagot stabilizáltam, hanem a durvára csiszolt változatot. Így valószínűleg elég lesz az a pár milliméter, amilyen mélyen be fogja majd szívni a műgyantát a fa. Na de egy kicsit megemlíteném az acélt is. Egy öreg favéső volt a pengém alapanyaga. Mivel aktív korában is vágta, véste a fát, és..... én is ilyenfajta munkát fogok neki adni, ezért pontosan megfelelt nekem késpengének..

 A terv tehát meg volt, indulhatott a munka. Magasan felköszörültem a véső két oldalát, és a fok felőli részt is szögben megtörve alakítottam ki. Ha a keresztmetszetét megnéznénk, egy katana profiljára hasonlított volna. Pont ilyet akartam, mert még  még soha nem csináltam, de a neten már láttam a Malanika puukkoknál. Amikor ezzel meg voltam, két baknit készítettem, húzott laposacélból. Az egyikbe, még menetet is vágtam, hiszen a markolattüském is M4 menetben végződik. A másikban hármas fúróval,és reszelővel a szokásos módon kialakítottam a penge helyét. Na és most érkeztünk el a stabilizálós részhez. Aminek minimális a költsége. Nem kell hozzá csak egy kevés műgyanta, egy befőttes üveg, és egy kézi vákumpumpa.

A félig kész markolatot belehelyeztem az üvegbe ( na ezen a ponton a következő késemnél másként fogok eljárni, mert egy elvágott műanyag flakonba fogom beleönteni a műgyantát ) és beleöntöttem a műgyantát, és az edző folyadékot. Ezek után a kupakot maszkolószalaggal, légmentesen lezártam. Lyukat fúrtam a kupakba, és a pumpa csővégét odamaszkolószalagoztam. Koketzül hangzik. Igen az is. De mivel elkezdett habzani a folyadék, a fa körül, ezért működni látszott a dolog. Nagyjából 10 percen keresztül tartottam vákum alatt, attól félve, hogy a térhálósító hamarabb fog hatni, abba hagytam az eljárást. Na ezt is tovább csinálni ha legközelebb stabilizálok.

Ezek után kiraktam a napra, hagy száradjon. De mivel egy nap után még mindig éreztem a megszilárdulásra vágyó gyanta illatát, ezért drasztikus módszerrel , " hősokkot " adtam neki a konvektor fölé helyezve. A párom örült neki, mert az egész lakás teli lett a semmihez sem fogható szaggal. Ezek után mertem belefogni a markolat készre csiszolásának. Szép felületet adott a 400-as szalag után. Már csak políroznom kellett, és késznek lehetett volna nyilváníthattam volna a projektet. De még egy tok híja volt neki. Hála annak hogy mostanában készítettem már egy pár puukkot, a fiókomban ( teljesen véletlenül találtam egyet. a beteg fából készült puukkómra. Tovább már biztos nem fog romlani az állapota. Mert meggyógyítottam.

Fat Horse, avagy kés a kalapban...újra.

Van egy különleges késes csoport a Facebookon. A legfőbb jellemzőjük  az önzetlenség. Ezen kívül segítőkészek is. Meg barátságosak. Egy valamit viszont nem szeretnek. A határidőket. Ha valaki nem érti miről is beszélek, egy pár szóban elmondom. Minden évben, legalább egyszer, elkészítünk egy kést, a legjobb tudásunk szerint. Ezt a kést bedobjuk egy virtuális kalapba, amiből kisorsolják a leendő gazdáját. Senki nem tudja mit fog kapni. Ez a tudat lelkesítőleg tud hatni. Rám legalábbis úgy hatott.

Kaptam egy darabka szénacél (80CrV2) alapanyagot a késewebsop.hu tulajdonosától ( ezer hála érte néked, Csaba.) és már be is indult a gépezet. Mert most már az is van ám ! Csöszmékelhetek kedvemre, amikor csak akarok. Vagy ha ráérek. Avval kezdtem amivel szoktam. Rajzoltam...egy...bowie-t  Ez még  megy nekem. Aztán festettem. Körbe a rajzot. Fúrtam néhány lyukat a fémlapba. A lefestett részeket levágtam. Körbecsiszoltam a kontúrokat. Majd befogtam a kezdetleges kis JIG-embe a pengét, és levezetőélet csiszoltam neki.

 Políroztam. Kicsit szálcsiszoltam, de keresztben. Ezután tüzet raktam az edzővályúmba és felhevítettem a pengét világos cseresznyevörösig ( ez kb. 850 C° ) itt 5 percig hőn tartottam és egy izzó csavarral előmelegített  olajban lehűtöttem. az acélt. Maradékhőre ( ez kb. 200 C° ) visszaraktam, és 15 perc alatt megeresztettem. Reszelőtesztet végeztem, és megnéztem hogy egyenes maradt e. Majd megtisztítottam a pengét, minden fölösleges szennyeződéstől. Másnap az ujjvédőt készítettem el és bőr téglalapokat vágtam, amiket pecekvágóval kilyukasztottam.

Következett a kedvenc részem, a markolat készítése. Kollégám hegesztett nekem a markolattüske végére egy M4 csavart, én meg menetet vágtam a két részből álló markolatvégbe. Felfűzetem a bőröket a tüskére, és megdíszítettem a markolatot egy kis marha csont gyűrűvel, és némi piros alátéttel. Majd oválisra csiszoltam a markolatot. Políroztam, de most a bőrt. Meg voltam elégedve majdnem teljesen. Az ujjvédő, és a penge ricasso részének találkozása nem sikerült tökéletesre. Majd, még ezt gyakorolnom kell. Hiába no, számomra a pontos illesztés, értelmezhetetlen fogalom. ( Atyavilág, már csak az hiányozna, hogy egy ilyen ember késeket készítsen ! ) De ezt a hibát valamivel ellensúlyoznom kell. Viszont olyan fényes lett a penge, hogy úgy döntöttem, egy kis vas-kloriddal meg maratom. Természetesen, nem az egész felületet, csak egy részét. Rárajzoltam egy lovas cowboy-t a maszkoló szalagra. De a figura kivágásánál, egy kicsit megcsúszott a sniccer hegye, és ívesebb lett a kelleténél a ló hasa. Hát innen kapta nevét a kés. A maratás után sem lett soványabb.   A kalapos ember viszont boldogan ült így is rajta, két szikla árnyékában. Remélem ezzel elég egyedivé varázsoltam a pengét, és tetszeni fog leendő gazdájának.

UI: Készítettem neki egy tokot is, hogy ne fázzon se a ló, se a kalapos ember.
UI2: Kicsit furdalja az oldalamat a kíváncsiság.........hogy én, milyen kést fogok kapni ?
UI3: Már nagyon várom !

Így készült a Fat Horse...

 Kés a kalapban játékra készítettem ezt az ultra könnyű bowie kést. Most nem szövegelek. A képek mindent elmondanak helyettem. Jövő héten, a kész késről, már írni is fogok egy pár mondatot.