Szigeti bicska...

 Sok jó ember van a világon. De van aki már nem lehet közöttünk. Szigeti Sándor volt a neve. Sok éven keresztül találkozhattunk vele, a karácsonyi faluban, ahol Papp László ( Dixon 94 Bt ) bicskáit, késeit árulta. Kedves ember lévén, mindenkivel szót értett. Többek között velem is. nem csak késekről beszélgettünk, hanem az élet nagy dolgairól is. Az ő emlékének szentelve készítettem el, harmadik bicskámat.

Sándor imádta a sportot, és edzősködött is sokat. Az én sportom viszont a késkészítés. Egészen pontosan most a bicska készítés. Úgy éreztem most jött el az ideje, hogy egy bonyolultabb dologgal is meg kell próbálkoznom. Ezt a bonyolult dolgot úgy hívják hogy hátsózár, vagy kalapácszár. Azt hiszem, még egy párszor neki fogok még futni, mert elsőre nem lett százas, ahogy én sem. ( 69-es vagyok) Amit viszont megtanultam e bicska készítése közben, az egy egyszerű dolog.

El kell készíteni két markolatpanelt, szinte teljesen készre, és utána kell keresztül fúrni az egészet. A nagyok nem így csinálják, de nekem ez a módszer jött be. A többszöri nekifutást megemlítve, annyiszor reszeltem, és próbáztam, hogy a végén majdnem belebonyolódtam. De egyszer csak ott volt a kezemben egy hellyel közzel működőképes, hátsózáras bicska. Egyszer úgy is erőt veszek magamon, és addig fúrok faragok, amíg tökéletes nem lesz. Nem tudom, hogy figyel e az égből Sándor, de remélem drukkol nekem.

Itt pedig néhány képet mellékelnék azoknak, akik azt mondták, hogy vettem, és nem készítettem. 

 Ilyenkor megkérdezem, hogy.... te csináltál már bicskát ? Mert én már.... Igen 😋!