PocketPuukko....?

 Avagy, miért nem használnak a skandináv népek, bicskát ? A válasz egyszerű. Mert okosok. Nézzük csak. Egy régi vágású bicska kinyitásához régen is, és ma is, két kéz ( minimum ) szükségeltetik. optimális körülmények között, ha kevés a szennyeződés benne, akkor ezt a mozdulatot könnyedén meg tudjuk tenni. Na de Skandináviában mikor vannak optimális körülmények ? Vagy esik az eső, vagy fúj a szél ( fúúújjj )....vagy csak simán a hó esik. Elgémberedett, netán átfázott kézzel, bizony nem könnyű egy bicskát kinyitni. Pláne hogy ha még valami zár is volna rajta.

 Másrészt egy bicskának nem szoktunk nagy munkát adni, arra ott vannak a fixpengések. Márpedig igen nagy munka, sok akad ott fenn északon. Egy puukko-t elkészíteni, valljuk be, nem nagy ördöngösség. A bicskakészítés ( kicsit ?) munkaigényesebb. Dióhéjban ennyi. Az ő puukkoikat, leukuikat, csak előveszik a tokból, és már használják is. Bicskára meg......nincs szükségük. Én mégis megpróbáltam egy északi stílusjegyekkel bíró, hajlítható pengés, skandi élezésű bicskát készíteni. Egyenlőre kidobott anyagokból. Úgymint....körfűrészlap...."1-eslemez"....laposvas....hegesztési pótanyag....pillanatragasztó....és OSB lap. Egyrészt azért ezekből, mert ez még csak próbaverzió, másrészt, szeretném megmutatni, hogy Nem fontos mindig szuper ( és indokolatlanul drága ) anyagokkal dolgozni. Na most fogják a fejüket, a legnagyobb tisztelete megadva...."megélhetési" késkészítők. Neki amit ki adnak a kezükből, az áru. Legyen is minőségi alapanyagokból. Nekem itthonra...próbának megfelel. Így is rájöttem néhány hiányosságra. A legfontosabb közülük az, hogy hova rakom a körömvályatot ? Hát hiányzik a pengehát !Ha meg volna, már nem puukkós volna. Mélyítsem be a markolat alsó részét ? de mikor így esik jó fogás kinyitva rajta ! Csináljam meg keresztzárasra ? Neeem akarom ! Így hát végül is úgy döntöttem ( nagykorú elkövetőt ...G. Balázst idézve ) hogy #pöckösbicskát készítek. Természetesen hasonló stílusban, és jobb alapanyagokból.

Faded Moon...

 Egy bicskát elkészíteni, nem nagy művészet összehozni. Egy működőképeset már annál inkább. Egy szép (esztétikus ) meg szinte lehetetlen. Számomra. Kell hozzá egyfajta adottság, amit szépérzéknek hívnak. Hiába van több év rutin a hátad mögött, ha ezzel a képességgel nem bírsz, akkor nem lesznek olyanok a késeid, amire vágytál. Tisztában vagyok a korlátaimmal, és én másként tekintek az általam készített késekre. Én megpróbáltam !

 Különben is....számomra a kihívás abban rejlik, hogy egyáltalán el tudom e készíteni. Mostani bicskámnak, a zármechanizmusok közül, a framelock-ot választottam. Ilyet még úgy sem csináltam. Viszonylag egyszerű volt kivágni, és kontúrokat megadni neki. Teljes egészében az én döntésem volt, hogy hova fognak esni a furatok a panelokon. Na ennek a levét ittam, egy párszor, amikor szétszedtem, és összeraktam. Mert egy új " tervezésű " bicskakészítésnél, ez a munkafázis...sajnos, nagyon sokszor ...megismétlődik.

 A tervem viszont az volt, hogy a lehető legegyszerűbben oldjam meg a feladatot. Vágtam, csiszoltam, fúrtam, reszeltem...reszeltem...és egy kicsit még reszeltem, majd nitteltem, szegecseltem, hőkezeltem, megint csiszoltam, és egyszer csak ott volt a kezemben egy működőképes bicska. Tőlem ez nagy szó ám. Viszont...még egy dolog hátra volt. A savazás. Mivel a bicska neve, a Faded Moon ( elhalványul, vagy fakó holdat jelent ) már az elején meg volt, mindenképpen szerettem volna maratni valamilyen formában egy stilizált holdat, a markolatpanelokra. Mindenki láthatja hogy ez hogy sikerült. hogy is fogalmazzak ? Elég érdekesre. Mentségemre legyen mondva, egy kicsit rövidlátó lévén, én ilyennek látom a holdat. Földet már nem akartam rá maratni, mert az végképp meghaladja a képességeimet. De a lényeg az, hogy elkészítettem életem első framelock-os, működőképes bicskáját. Minden más közönséges kofalárma. De egyvalamit megígérhetek......még egy ilyet nem fogok csinálni. Ugyanis olthatatlan vágyam van .....igen százhuszonhetedszer is.....egy puukko elkészítésére. Jól van na, nem tehetek róla. Valhogy mindig megnyugtat, amikor amikor csiszolhatom őket.