Faded Moon...

 Egy bicskát elkészíteni, nem nagy művészet összehozni. Egy működőképeset már annál inkább. Egy szép (esztétikus ) meg szinte lehetetlen. Számomra. Kell hozzá egyfajta adottság, amit szépérzéknek hívnak. Hiába van több év rutin a hátad mögött, ha ezzel a képességgel nem bírsz, akkor nem lesznek olyanok a késeid, amire vágytál. Tisztában vagyok a korlátaimmal, és én másként tekintek az általam készített késekre. Én megpróbáltam !

 Különben is....számomra a kihívás abban rejlik, hogy egyáltalán el tudom e készíteni. Mostani bicskámnak, a zármechanizmusok közül, a framelock-ot választottam. Ilyet még úgy sem csináltam. Viszonylag egyszerű volt kivágni, és kontúrokat megadni neki. Teljes egészében az én döntésem volt, hogy hova fognak esni a furatok a panelokon. Na ennek a levét ittam, egy párszor, amikor szétszedtem, és összeraktam. Mert egy új " tervezésű " bicskakészítésnél, ez a munkafázis...sajnos, nagyon sokszor ...megismétlődik.

 A tervem viszont az volt, hogy a lehető legegyszerűbben oldjam meg a feladatot. Vágtam, csiszoltam, fúrtam, reszeltem...reszeltem...és egy kicsit még reszeltem, majd nitteltem, szegecseltem, hőkezeltem, megint csiszoltam, és egyszer csak ott volt a kezemben egy működőképes bicska. Tőlem ez nagy szó ám. Viszont...még egy dolog hátra volt. A savazás. Mivel a bicska neve, a Faded Moon ( elhalványul, vagy fakó holdat jelent ) már az elején meg volt, mindenképpen szerettem volna maratni valamilyen formában egy stilizált holdat, a markolatpanelokra. Mindenki láthatja hogy ez hogy sikerült. hogy is fogalmazzak ? Elég érdekesre. Mentségemre legyen mondva, egy kicsit rövidlátó lévén, én ilyennek látom a holdat. Földet már nem akartam rá maratni, mert az végképp meghaladja a képességeimet. De a lényeg az, hogy elkészítettem életem első framelock-os, működőképes bicskáját. Minden más közönséges kofalárma. De egyvalamit megígérhetek......még egy ilyet nem fogok csinálni. Ugyanis olthatatlan vágyam van .....igen százhuszonhetedszer is.....egy puukko elkészítésére. Jól van na, nem tehetek róla. Valhogy mindig megnyugtat, amikor amikor csiszolhatom őket.