Tuohi, a megvalósult álom.

Egy régi mondás szerint, olyan erősen higgy valamiben, hogy más esélye ne legyen, csak megvalósulni. Hát én hittem benne, hogy egyszer egy nyírfakéreg markolatos puukkom lesz. A legnagyobb segítséget V. Csabi adta. Tőle rendeltem ugyanis a markolatom alapanyagát. Szám szerint 5 darab 100x100 milliméteres nyírfakéreg darabot. Amit, miután kézhez kaptam, egy kicsit meghántoltam. Csak hogy hellyel közzel azonos vastagságú darabkáim legyenek. Majd 25x33 mm-es darabokra vágtam, és pecekvágóval, 12x4 mm-es nyílásokat vágtam beléjük. Így készítettem elő a markolatanyagot.

 A pengét most magyar M1-es ( 0,95 %-os széntartalmú ) acélból készítettem, amit eddig kincsként őrizgettem. Imádom az ehhez hasonló szénacélokat, mert nagyon szívós késeket lehet belőlük készíteni. Szóval....ha van egy 5 mm-es vastagságú M1-es acélod, ami 30 mm széles.....te milyen levezető éltipust csiszolnál rá ? Én a V-re csiszolás mellett döntöttem, mert ha nagyobb élszöget adnék neki, skandináv élezéssel, akkor csak repeszteni tudna, és nem vágni. Eldöntöttem, FFG lesz, micro élszalaggal. Mi sem egyszerűbb ennél. Csak neki kell nyomni a csiszoló szalagnak.

Aha, meg ahogy azt Móricka elképzeli. Az M1 kilágyítva sem adja könnyen magát, ezért nagyon megküzdöttem vele, mire lecsiszoltam a "fölösleges" acélt. De azért csak megcsináltam. A hőkezelés viszont könnyebben ment. Sárgásvörösig felhevítettem ( kb. 950 C°-ra, és langyos fáradt olajban lehűtöttem. Majd fél órát pihenni hagytam, és 170 C°-on megeresztettem. Ennyi. Nem bonyolítottam túl. Hogy hány HRC lett, nem tudom, de nem is nagyon érdekel. Minden ilyen "edzési-akcióm" után, ugyanis rögtön letesztelem a pengéimet, egy kissé bizarr módon. A hátam mögé dobom a betonra, és hogy ha egyben marad, akkor átment a teszten. Eddig még csak egyszer volt rá példa, hogy több darabban találtam meg egy késznek hitt acélt. De a Tuohi pengéje kiállta próbát. A sokak által nézett "Tüzben edzett" teszteléseihez képest ez viszonylag kíméletes megmérettetés. Szerintem. Miután ezzel megvoltam, hozzáláttam a tényleges késkészítéshez. A sárgaréz lapos idomba elkészítettem a markolattüske helyét, és piros fíberrel megdíszítve felhúztam a tüskére a kéregdarabokat, némi két komponensű ragasztó kíséretében. Egy teljes óra száradás után már csiszoltam is a négyzetes, nyers markolatot, méghozzá duci csepp alakúra A nyírfa kéreg könnyen csiszolható. Így hát néhány perc múlva, már ott díszelgett a kezemben a régi álmom manifesztációja. Nem volt más esélye, csak az hogy megvalósuljon. Nagyon boldog voltam, mert végre megértettem, hogy miért használják olyan előszeretettel a nyírfakérget, az északi népek a késeik markolatának. Olyan a tapintása mintha bársony lenne az ember kezében, miközben olyan kemény, hogy körömmel se lehet benyomni. Szóval tökéletes markolatanyagnak. A Tuohi egy mérföldkő lett számomra. Most értem meg arra, hogy késeket készíthessek. Legalábbis most ezt érzem. Remélem ez az érzés kitart egy darabig. Nagyon büszke vagyok rá, és ezt az érzést senki sem tudja elvenni tőlem. Utolsó gondolatként csak annyit mondanék, aki eddig nem csinált kést, próbálkozzon vele. A sok munka végén.........ott lesz a kezében az........amit pénzért nem lehet megvenni. A saját két kezével előállított, személyre szabott, boldogsághormon.

UI: Az érzés megfizethetetlen. Minden másra ott van a MasterCard.