Triply & Scotty.

Szerencsés emberek vagytok. Mert most nem kell elolvasnotok azt a sok rizsát a késkészítéssel, még inkább, a bicskakészítéssel kapcsolatban.............................hatásszünet ..........................mint hogy...kivágod...bla,bla,bla...kifúrod....bla,bla,bla....lecsiszolod...bla,bla,bla...megreszeled...bla,bla,bla...és már kész is a bicska. S hogy ennek, mi az oka ? Nagyon egyszerű. Elromlott a klaviatúrám. Ezt a pár mondatot is, a mobilomról pötyögtem be. Szóval most megkíméllek benneteket a sok fecsegéstől. Beszéljenek helyettem a képek. De azért még annyit leírnék, hogy amióta elkészült a két bicskám, egyikkel vajat kenek, a másikkal pedig, felszúrom a falatokat.

 

Piszkos Friderika.

Ismét eljött az évnek azon szakasza, amikor nem szükséges begyújtani, a műhelyben. Ellenben szakad az emberről a víz minden mennyiségben. Aki viszont szeret késeket készíteni, azt még ez, a nem elhanyagolható tény sem tudja megállítani. Egy egyszerű bicska elkészítése, viszont nem lehet olyan bonyolult feladat. Akár pár óra alatt is el lehet készíteni. Pár óra, és néhány nap. Ez az én szintidőm. Ebből a tervezés ( hi-hi-hi ) volt az ami sokáig tartott. Rá kellett jönnöm, hogy hol vannak az ideális forgási, és nyomópontok, a belső szerkezetében.

Van aki végignéz egy YouTube videót, és már vágja is a témát. Nekem tovább tartott. Az igazság az, hogy Tomektől kértem tanácsot a rugó feszítettségével kapcsolatban. De mivel ő egy jószívű bicskakészítő, ellátott sok jó tanáccsal, és kis videókkal. Innen egyenesen vezetett az út a működőképes "prototipus" elkészítéséig. ( Köszönöm szépen Tomek, a sok segítséget !) itt jegyzem meg, hogy én rajzoltam, le a formát, amit elképzeltem, de egy cseppet sem hasonlított a végeredmény rá. annak is örültem hogy működik.

Tehát mikor papíron volt, még volt benne egykét plusz ív is. De jobbnak láttam, minimálisra csökkenteni csicsák miatti hibás működés, és a Piszkos Friderikát feláldoztam az esztétika oltárán. Kapott két, integrált paknis platinát, és piros G10-es betétet, ragasztva, és szegecselve. Kapott 80CrV2-es acélt pengének, és rugónak is, illőképpen megedzve, és megeresztve. Kapott három szénacél stiftet, és gyakorlatilag ennyi. Tényleg nem, sok elemből áll egy rugózáras bicska. Szerintem bárki képes, hétvégén egyet készíteni, akinek van hozzá alapanyaga, és néhány szerszáma. Bár.....sok fajta kifogást lehet találni.....hogy ezért vagy azért nem érek rá, vagy nincs anyagom....stb...stb. Én nem találtam egyet sem, ezért készítettem el a Piszkos Friderikát.....ami a nevét arról kapta, hogy akárhogy csiszoltam a piros G10-es anyagot, mindig piszkos fémport találtam rajta. Legközelebb feketét fogok használni, ha kedvem szottyan bicskát készíteni. Addig is élvezem a nyár adta áldást.....lehetőleg hűtött helyen.

Így készült a Piszkos Friderika.

Ugye milyen egyszerű, bicskát készíteni.

Csak kell egy A terv.

Egy kis marós előkészület.

Egy kis flexes szétválasztás.

Elégedett szemrevételezés.

Jó helyre való fúrás.

Egy kis stiftelés.

Próbaugót, és próbapengét rakunk bele, és kész is a próbaverzió.

Ezek után beszabhatjuk a markolatpanelokat, és akár bele is ragaszthatjuk őket. Sőt még egy pár szegeccsel is rögzíthetjük őket. De a lényeg az hoigy a végén a kezünkben tarthatjuk a félig kész bicskánkat.

Simply...csak egyszerűen.

 Úgy kezdtem neki ennek a bicska készítésének, hogy ....na most aztán mindent kimérek. Csak azért, hogy rendesen működjön is. Az előző bicskáknál szerzett tapasztalattal felvértezve álltam neki a munkának.
 Rajzoltam, szabtam, csiszoltam, és már ott is volt az asztalon a pár platina, 1,5 mm-es acéllemezből. Kikanyarítottam az aszfaltvágó tárcsából is két darabot, az egyikből a pengét, a másikból a rugóját csináltam meg. Na de ezek után következett a szokásos kiveszem...beteszem...megnyomom...megeresztem...megint berakom...de előtte reszelek...még egy kicsit...jó.

 Ez utóbbi rövid szócska, kb. egy óra előjáték után formálódott meg az ajkaimon, teljesen váratlanul. Mert amint kitalálhattátok, megint nem mértem semmit. jól van na, nincs mérőeszköz a műhelyemben. Majd veszek ! De a lényeg az, hogy rájöttem, hogy a rugó miként dolgozik a bicskán belül. A támasztási pontok már meg vannak. Sebtében elővettem, féltve őrzött "Madárbegy" fámat, és markolatpanelt készítettem belőlük, amit rá is ragasztottam a platinára. Aztán kifúrtam a stiftek helyét a fán is. Összeszegecseltem kinyitott állapotban, de úgy hogy maszkoló szalaggal összehúzattam a két panelt, hogy a lehető legkevesebb rés legyen a a rugó, és a panelok között. Aztán már csak finomítani kellett egy kicsit. Majdnem örömujjongásban törtem ki, amikor először kinyitottam. Ja és be is csuktam. Működött !!! A kiskésit neki ! És rájöttem hogy miért. Mert nem bonyolítottam túl. Hát ezért lett a neve Simply...avagy egyszerű. Csak ajánlani tudom mindenkinek aki már készített fixpengés kést, hogy egyszer próbáljon meg bicskát (is) készíteni. Egy élmény lesz, annyit garantálhatok.