Raspy, avagy egy reszelő reinkarnálódása.

A hétvégén két dolgot is csináltam. Nyomtam egy hasast egy 7 köbméteres medencébe, és készítettem reszelőből egy kést. Az előbbinek egy részleges izomszakadás lett az eredménye, az utóbbinak pedig egy olyan kés amilyet régóta el akartam készíteni. Enyhe fájdalmakkal a hátamban nekiálltam csiszolni a reszelőt, és arra a következtetésre jutottam, hogy eddig méltatlanul keveset foglalkoztam, evvel a késesek számára ideális alapanyaggal. A lágyítással nem foglalkoztam, mert a 1,5 Kw, az másfél kilowatt. A gépem bírja. Csak én is bírjam. Ebben az évek alatt szerzett rutin segített. Na nem a késkészítésben, hanem a fájdalomcsillapításban. Apranax, és algopiryn, és " ágyő " fájdalom. A késeim készítésénél amúgy is arra koncentrálok, hogy minél jobban sikerüljön az a dolog amin éppen dolgozom. Ez az utóbbi képen látszik is. Remélem. A Soma komámtól kapott marha csontból, próbáltam minél többet felhasználni. Több kevesebb sikerrel. A merbauból megmaradt, illetve leeső darabkát használtam föl a reszelő benyelezéséhez. Meg némi üverapidot is. Most is úgy éreztem hogy tökéletesen áll a penge a markolatban, és most is rá kellett jönnöm hogy tökéletes kést tudok csinálni. Igen..................................tökéletes balos kést. Egyszer úgy szeretnék a sok balos mellé, egy jobbosat is készíteni. A mozaik szegecsnél pedig kipróbáltam egy új módszert, amit többé soha nem fogok csinálni. Mégpedig azt, hogy először belenyomom a csőbe a ragasztót, és csak utólag rakosgatom bele a drótokat. A képen látszik hogy miért mondom ezt. Mindentől függetlenül a raspy elkészítése alatt elfeledtem hogy milyen a világ körülöttem, és avval töltöttem az időmet amivel szerettem volna. Hátfájás ide vagy oda, jól éreztem magam egy pár órán keresztül.