Nincs az a pénz, amiért most kimennék a műhelybe. Ha " Sanyi " hozna sört, még akkor sem. Inkább előveszek egyet a régi késeim közül, és azt mutatom be. Hála a mindenhatónak, és nem kevésbé a két kezemnek, van miből szemezgetni. A választásom az egyik sufni tuningolt tőrömre esett. Nagyon szeretek meglévő pengéket újramarkolatozni. Viszonylag kevés munkával, elég látványos eredményt érhetünk el. Arról meg nem is beszélve, hogy nem a fiókban porosodik a jobb sorsra érdemes acél darab. A kezdő lökés már a kezünkben van. Hiszen félig már kész is a késünk, ha van egy pengénk. Nem igaz ? Szépen
leoperáljuk a régi markolatot, és elképzeljük az újat. Most jut eszembe ! Hiszen erre van egy szakkifejezés : a Pimp. Tehát, szép magyar szavakkal, kerítünk egy új ruhát a fél-pucér pengénknek, hogy jobban érezze magát. Ilyenkor jó, a nagy befogadó képességű fiók. Az alján ( hol máshol ) biztos hogy találunk egy pontosan megfelelő markolatnak való alapanyagot. Egy kis hallucinogén anyag belélegzése után........ami nem más mint egy valódi indiai szantálfa füstölő, aminek a dobozának az aljára rá van írva hogy Made in China.......úgy döntöttem agancsot, és csontot fog kapni, némileg megerősített
bőr betéttel. Az a jó az agancsban,hogy nem kell rajta szinte semmit alakítani, ha első fogásra kézbeillőnek tűnik. Csak a közepébe kell beleapplikálni egy tetszőleges alakú üreget. Majd a markolattüske, és az agancs szivacsos belseje közötti részt kitölteni, mondjuk két komponensű ragasztóval. De ilyenkor van ám egy buktatója, ennek az egyszerűnek tűnő mozzanatnak. Ha nem passzosan illeszkedek a két rész, akkor ugye, el tud mozdulni a pengénk. Na ekkor készülnek az igazi balos kések, amik néha hanyatt is esnek. De a megoldás egyszerű. Rakjuk bele egy kevés homokba, miután beállítottuk az ideális pozícióba. A többit megoldja majd a ragasztó. Ezek után már gyerekjáték összecsiszolni a marhacsontot a bőrrel, és az aganccsal. Na de ekkor bevillan a felismerés..... Még nincs kész a kés ! Eszembe jutott ugyanis, hogy én ezt a kést már elképzeltem egyszer. De akkor volt rajta még valami......izé........ Ááááá ! A markolatgomb. Régóta tartogattam ( pont az ilyen alkalmakra ) egy menetes kialakítású nyílvessző hegyet, amit sec-perc alatt beleragasztottam a Csontkollekció alsó traktusába. Na most van készen. Ugyanúgy, mint az a bizonyos matek lecke. Acélpenge + csont + agancs + bőr + ragasztó + nyílhegy = Barebones.
Nincs az a pénz, amiért most kimennék a műhelybe. Ha " Sanyi " hozna sört, még akkor sem. Inkább előveszek egyet a régi késeim közül, és azt mutatom be. Hála a mindenhatónak, és nem kevésbé a két kezemnek, van miből szemezgetni. A választásom az egyik sufni tuningolt tőrömre esett. Nagyon szeretek meglévő pengéket újramarkolatozni. Viszonylag kevés munkával, elég látványos eredményt érhetünk el. Arról meg nem is beszélve, hogy nem a fiókban porosodik a jobb sorsra érdemes acél darab. A kezdő lökés már a kezünkben van. Hiszen félig már kész is a késünk, ha van egy pengénk. Nem igaz ? Szépen
leoperáljuk a régi markolatot, és elképzeljük az újat. Most jut eszembe ! Hiszen erre van egy szakkifejezés : a Pimp. Tehát, szép magyar szavakkal, kerítünk egy új ruhát a fél-pucér pengénknek, hogy jobban érezze magát. Ilyenkor jó, a nagy befogadó képességű fiók. Az alján ( hol máshol ) biztos hogy találunk egy pontosan megfelelő markolatnak való alapanyagot. Egy kis hallucinogén anyag belélegzése után........ami nem más mint egy valódi indiai szantálfa füstölő, aminek a dobozának az aljára rá van írva hogy Made in China.......úgy döntöttem agancsot, és csontot fog kapni, némileg megerősített 
bőr betéttel. Az a jó az agancsban,hogy nem kell rajta szinte semmit alakítani, ha első fogásra kézbeillőnek tűnik. Csak a közepébe kell beleapplikálni egy tetszőleges alakú üreget. Majd a markolattüske, és az agancs szivacsos belseje közötti részt kitölteni, mondjuk két komponensű ragasztóval. De ilyenkor van ám egy buktatója, ennek az egyszerűnek tűnő mozzanatnak. Ha nem passzosan illeszkedek a két rész, akkor ugye, el tud mozdulni a pengénk. Na ekkor készülnek az igazi balos kések, amik néha hanyatt is esnek. De a megoldás egyszerű. Rakjuk bele egy kevés homokba, miután beállítottuk az ideális pozícióba. A többit megoldja majd a ragasztó. Ezek után már gyerekjáték összecsiszolni a marhacsontot a bőrrel, és az aganccsal. Na de ekkor bevillan a felismerés..... Még nincs kész a kés ! Eszembe jutott ugyanis, hogy én ezt a kést már elképzeltem egyszer. De akkor volt rajta még valami......izé........ Ááááá ! A markolatgomb. Régóta tartogattam ( pont az ilyen alkalmakra ) egy menetes kialakítású nyílvessző hegyet, amit sec-perc alatt beleragasztottam a Csontkollekció alsó traktusába. Na most van készen. Ugyanúgy, mint az a bizonyos matek lecke. Acélpenge + csont + agancs + bőr + ragasztó + nyílhegy = Barebones.
Hello Ama!
VálaszTörlésÜdvözöllek az új esztendőben, látom te sem lopod a napot. Jól esik a mostanság lévő szottyadt időkben egy kis AMA-stílust olvasni. Nem mellesleg a kés is faintos, brutál a nyílhegy a végén.
Gratula.
Zsombor
Szia AMA!
VálaszTörlésMár nagyon vártam az új bejegyzésed! Régen is tetszett ez a késed és most is tetszik! A szöveg meg überbrutálsirály!!!
Zébarát
Szervusztok Késes barátaim !
VálaszTörlésEgyáltalán nem tartom magam lustának, de egyszerűen nem tudom magam rávenni, hogy kimenjek a jéghideg műhelybe. Ezért folyamodtam a régi késem bemutatásához. Elmondhatom, hogy nem díszkés, mert már igen sok tollaságat sikerült vele készítenem. Többek között ! Az meg örömmel tölt el, hogy ha késekben nem is, de szövegben van stílusom. Megígérem, hogy egy párat még bemutatok a régi vasak közül. Csak azért hogy legyen mit olvasnotok.
AMA.