Snowy Bowie.

Egyezzünk meg valamiben. Nem lehet mindig a jól fűtött lakásban, a négy fal között punnyadni. Főleg akkor, amikor az ember fiának tenyere úgy viszket a tettvágytól. Nagy elánnal láttam neki egy új kés készítésének. De hamar rádöbbentem a megmásíthatatlan tényre a műhelyben. Durva hideg van ! Akarom mondani, a naptárnak megfelelő időjárási viszonyok uralkodnak a Kárpát-medencében. Több óra mókázás a csiszológép előtt ? Bár ha jól meggondolom. Biztos bírnám, hiszen 9 1/2 évet dolgoztam egy vas és műszaki kereskedésben. Mellesleg nagyon szerettem ott dolgozni, de az egészségügyi állapotomban némi nemű változás állt be, ami nem volt összeegyeztethető a néha enyhén megerőltető fizikai munkával. Télen többnyire a " légkondicionált " udvaron dolgoztam. Fogalmazhatnék úgy hogy hűvös volt, de az nem fedné a valóságot. Az igazság az hogy néha a s...óhajom is belém fagyott. De mostanában inkább egy kis melegségre vágyom. Akkor viszont át fogom alakítani az egyik régi késemet. Na de melyiket ? Valami megmagyarázhatatlan okból, újfent tetszenek a bowie kések. Nagyok, impozánsak, és bizalomgerjesztőek. Az ég áldja meg az ezredest, hogy kitalálta ezt a pengeformát. Számtalan szebbnél szebb kiadást találhatunk szerte a világban. Na, az enyém nem tartozik ezek közé. Még a " kovbojok " sem hordanák. Két okból. Az egyik ok, hogy gépi fűrészlapból készült, így a vastagsága ( illetve jelen esetben a vékonysága ) nem teszi alkalmassá arra a dologra, amit a formájából adódóan tudnia kellene. A sújtásra. A másik ok pedig az, hogy rögtön elvették volna tőlük az indiánok. Ugyanis skalpolásra viszont tökéletesen alkalmas. Na már most, ezt onnan tudom hogy számtalan ( takarmány ) tököt sikerült vele összekaszabolnom, nem túl nagy darabokra. Mivel vékony a penge, úgy vágja a ( hogy is fogalmazzak, hogy ne legyek túl brutális ) ........megvan..........a tök héját, mint az a bizonyos Sallai farka a langymeleg vizet. Szóval az azért megnyugtató, hogy jó valamire. Nem is szórakoztam sokat az átalakítással, mert csak a rozsdát kellett eltávolítanom róla. No meg, kiköszörülnöm azt a pár darab, kb. 3 mm mély csorbulást, amit a feldolgozó asztalként használt raklap szögei okoztak a idők folyamán. Hát mit mondjak, nem tartott rövid ideig. Mert mocskosul szívós egy anyag a gépi fűrészlap. Na de ugye arra való a csiszoló, hogy helyettünk szenvedjen. Ezt az anyagot különben is a reszelő is csak a nyihi- nyihi fonéma ismételgetésével tudja abszolválni. Magyarul, csúszkál a felületen. Ja, amíg el nem felejtem. Az idő bebizonyította, hogy jól nyeleztem be a pengét. Pedig csupán egy pár csepp ragasztó, és némi drót fogja két fenyőléc darabot az egy ujjnyi széles markolattüskéhez, a bőr varrószíj bandázs alatt. Mégsem mozgósodott ki a használat alatt. Régen csak simán Buvi-nak hívtam, de most már kiérdemelte a Snowy, azaz Havas nevet. Hiszen a tököt télen kell hasogatni. A Snowy pedig tette a dolgát, pedig ő is annyira fázott és vacogott néha, mint a gazdája. Remélem az én életem is olyan lesz, mint az övé. Mert dolgozott rengeteget, és megérte a nyugdíjat. Most pedig élvezi a jól megérdemelt pihenést.