Az Orr-V-adász...esete a cédrusfák alatt.

Történt egyszer, réges régen,
kerek erdő közepében
Három vadász összeült,
s szövetségbe tömörült.
Nem volt nekik semmi másuk,
csak a fejükben, a nagy tudásuk.
-Hát mi most már, mit csináljunk ?
-Zsebre dugott kézzel álljunk !
-De avval nem megyünk ám sokra.
-Inkább nézzünk bele a zsákokba.
-Hátha találunk benne egy kést,
amivel csinálhatnánk a zsigerelést.
Na de nem találtak semmit benne,
s evvel el is ment a vadászok kedve.

Hazakullogtak tehát lógó orral,
szomorúságukat csillapították vörösborral.
Aztán az egyiknek az jutott az eszébe:
-Kést csináltatok, a büdös fenébe !
Eljött hát hozzám, és előadta mit szeretne,
miszerint foglaljak vasat, fa keretbe.
-Más kívánságod nincsen ?
-Mondjuk, készítsem el neked ingyen ?
-Hát az nem is volna rossz barátom.
Annyira örülök, hogy neked adom a bőrkabátom. -Örülnék neki.........de ha lehet,
én a táskádra vetettem szemet.

Megegyeztünk, tőlem mehet.
-No ha így áll, rázzunk kezet.
Elbúcsúztam tőle a kapuban,
aztán meg ott találtam magam a kupiban.
Valaki a műhelyembe gránátot dobhatott,
nem találtam semmit, amiből kés lenne legott. Akkor jutott hirtelen az eszembe,
én a kincseket a hátizsákomba teszem be.
Volt benne egy darab cédrus....ka fám,
meg egy laposvas, ami 440 C volt....talán.
Innentől felpörögtek az események,
és a orr-V-adász kés egy hét alatt kész lett.
A barátom úgy örült hogy szétnyomta a vesémet, én meg azt hiszem, befejezem a mesémet.