Békanyúzó...és leendő társai.

Lehet hogy ti már unjátok ? Én még nem. Biztosíttok mindenkit, hogy szándékomban áll még egy pár késsel meglepni benneteket. Na nem a minőségbéli javulásra célzok, hanem arra, hogy tavasz van, és ilyenkor igen erős késztetést érzek késkészítésre. A mottóm még midig ugyanaz:-Aki egy vasdarabból kést tud készíteni, az egyéb aljasságokra is képes. Lesz még bőven aljasság. Köszönhetően azoknak a vásárlóimnak, akik ellátnak hol egy törött pengével, hol egy darabka keményfával. No, azért itthon is akad némi alapanyag. Mondjuk egy régi ( ráadásul hajlott ! ) 20 mm széles reszelő, és a téli tüzelőből megmaradt akác képében.  

A többi fát nem ismerem amit ráraktam, mert nem vagyok egy egzótaspecialista.De a markolat közepe, biztos hogy akác. szóval a barna színű fa szolgált bakniként, és újdonságként. Csak azért mert a markolattüske, nem látszódik ki a kés végén, hanem eltakarja a kilógó tüskevéget. Igaz, hogy ez a képeken vajmi kevéssé látszódik. Annál jobban a hatalmas üreg a fölső bakniban. Amit különben, ha ismét lesz ragasztó anyagom, majd szépen kitömítek. Na de kit érdekel a markolat, amikor egyenes levezető élt sikerült készítenem ! Szamárvezetővel.............természetesen. Amit Karesz  bejegyzésében láttam. Egy fatömbhöz rögzítettem pillanatszorítóval a megmunkálásra váró reszelőt. Ja, és egy asztalt is rögtönöztem egy kevés kis bútorlapból, hogy legyen min húzgálnom az egész, hóbelevanchoz rögzített miskulanciát. A tavaszi hőmérsékletnek köszönhetően, igen gyorsan végeztem. A végeredmény pedig egy igazi békanyúzó kés lett. Csak tudnám hogy ki volt az a hülye, aki a békát először megnyúzta ! Hát mit csinált a béka bőréből ? Békabátot ? Bár, szerintem a béka húsára volt szüksége. Na így már van értelme az egésznek. A lényeg az, hogy lesz még egy pár társa a közeljövőben. Amíg rám nem szól valaki, hogy:-Nincs még elég késed ? Na akkor ........................ egy pár napot majd kihagyok, és elmegyek ......................... szabadságra.