Dinky, a kis takaros.

Azon gondolkodom néha, hogy a kezeim nem midig olyan dolgot alkotnak, mint amit az agyamban elképzeltem. Nincs képzavar ugye ? Csak azt akarom leírni, hogy nem mindig olyan kést készítetek, mint amilyet lerajzolok, vagy megtervezek. Ezt valószínűleg annak köszönhetem, hogy egy 10-es skálán, 8.5-es az alkalmazkodóképességem !?. ( valószínűleg ennek köszönhetem, hogy még nem haltam ki ) és csak 2.0-es az akaratom ( ennek a tulajdonságomnak  viszont, még nem tudom mit köszönhetek )....ez tény, legalább is, a grafológusom szerint. Magyarra lefordítva, ha valami nem úgy sikerül mint ahogy elképzeltem, akkor változtatok egy kicsit a formán, vagy az alapanyagon, és mehet a munka tovább. Így jártam a Dinkyvel is. Mert én egy tipikus skandináv pengét akartam. El is készítettem, de szénacélból. Igen ám ! Csak hogy ez a kis kés sűrűn fogja majd látni a mosogatót. Egyértelmű tehát, hogy jobb választásnak tűnne a rozsdamentes penge. Akkor legyen az ! Így a rozsdának semmi esélye sem lesz. Túrjunk csak bele a fiókba ! Nincs-e véletlenül benne egy törött penge. Hát volt. Mi aztán használjuk mindenre a késeinket, és néha előfordul a csorbulás, hegylepattanás, és még derékbatörés is. Kiválasztottam az egyiket, és rájöttem, hogy most Skót kést fogok készíteni. Nevezzük nevén, skean-dhu készül. Ez a kicsi, egyélű " döfködő " alkalmatosság, ott figyel minden tradicionálisan felöltözött Skót férfi........zoknijában. Na de itt most nem ott lesz, hanem a konyhában. Tudnia kell hát, zöldséget szeletelni, gyümölcsöt hámozni, fóliát vágni, vajat kenni, és még sok mindent. Igaz ugyan, hogy ezt egy átlagos kiskés is tudná..............de annak csak szintetikus műanyag fogórésze lenne. Neki viszont merbauból, bocotéből, no meg egy kis bőrből áll a markolata. Ja, és egy kis marha csontból. Mindegyikből egy minimális mennyiséget vágtam, és felhúzgáltam a flex-el kialakított markolattüskére. De csak azért flex-el, mert beállt az egyik csapágy a görgőmben ( mellesleg a görgő, az a " szögedi " Gergő )  a csiszolólógépemben, és most nem igazán tudok vele csiszolászni. Marad a kézimunka. Amit nagyon szeretek. Nem kell ám félreérteni. Azt szeretem, hogy abból a szögletes, ragasztóanyagtól csöpögő --------------> izéből, a fenti képeken látható, és szerintem takaros kis kés kerekedik ki. Akinek készítettem, az a menyecskét is pontosan evvel a jelzővel illetném. Aztán még többel is, mert céltudatos, aranyos, karakán, jószívű, és mindezek mellett ennivalóan aranyos. Remélem neki is tetszik majd a Dinky.