Augusztus 20.

Bár még csak Augusztus 10-e van, én már a 20-át ünneplem. Na nem tűzijátékkal, hanem a magam szerény módján, késkészítéssel. Amúgy sem szeretek a nagy tömegben kólicálni. A műhely a nekem való terep. Amúgy pedig csak nagyzolok, mert nem én készítettem a pengét, hanem egy kovács. A kés leendő gazdája, pedig csak annyit kért, hogy egyszerű legyen. Küldött is róla képet, egy könyvből. Miszerint a magyarok régen olyan késeket készítettek, amik minden díszítéstől mentesek voltak. A pengét pedig egyszerű nyélbeütéssel rögzítették, a többnyire fa, vagy agancs markolatban. Mi sem egyszerűbb ennél. Gondoltam magamban. De aztán rájöttem, hogy a kovácsunk vétett egy apró hibát. Csak annyit hogy nem középre kalapálta a tüskét, hanem a fok felé. Mivel az agancsnak van egy természetes íve, ezért a szép egyenes markolattüske, kilátszódott volna a markolatból. Orvosoltam a problémát, és megkurtítottam a tüskét. De még így is nagyon előre esett az él felőli rész. Ezt is orvosoltam. Marcha de Chont Márkiról elnevezett Os-ból készült ujjvédővel. Izület gyanánt kapott egy kis nadrágszíj darabkát is. Meg enyvet. Tadám !!! Kész is, a kis Magyar kés. Az ünnepi hangulatról pedig, a Március idusáról megmaradt szalag gondoskodott. Boldog jövő hét utáni keddet kívánok mindenkinek !