Az invalidus strucc esete a joviális marhával...

Az invalidus strucc esete a joviális marhával.

Valakinek még rémlik, hogy régente,
Hazánkban jöttek össze az állatok évente.
Háziállat, és vad egyaránt összegyűltek,
Megbeszélni, hogy mi történt velük, leültek.

Csak a dagi rozmár és a fóka hiányzott,
Mert mindkettő elfáradt mire a partra kimászott.
Ja meg a Grönlandi bálna se volt ott,
Neki meg a tüdején találtak egy foltot.

Na de rajtuk kívül ott volt aki számított,
Jópofa történetekkel mindenki ámított.
Itt futott össze a két főhős állatunk,
De a történetért garanciát nem vállalunk.

-Hé te ott ! Te hosszú combú madárka.
Mér' sántítasz kislány ? Tán elestél a határba ?
Összeakadnak talán, mert a lábaid nagyok.
Megkívántam őket, pedig vegetáriánus vagyok.

-Hadirokkant vagyok, te idétlen marha !
A vigyorgó négylábút így hozván zavarba.
Eltört a lábam, egyszerre sok helyen.
Azóta sántítok dombon, völgyön s hegyen.

-Bocs ha lelkedbe gázoltam, vagy megsértettelek,
Pedig én csk szóba akartam elegyedni veled.
De így már nem vigyorgok rád könnyedén,
Mert úgy érzem magam mint egy vén kretén.

De hogy lásd, milyen jószívű vagyok,
A csontod megerősítésére én szarut adok.
Meglátod, ha evvel összefoltoznak a sebészek,
Szaladni fogsz, és elfelejted az egészet.

-Ó te bikák gyöngye ! Hogy tudom ezt meghálálni ?
Bármit kérhetsz tőlem, nem fogok meghátrálni.
S ha úgy lesz majd minden, ahogy mondod,
Ha megkéred a kezem (?) jövőre igent mondok.

Úgy is lett. Az orvosok műtöttek, ők meg egybekeltek,
Egy év múlva az esküvőn az állatok, vígan énekeltek.
Boldogan éldegélt az invalidus strucc, és a joviális marha,
S aki meg ezt nem hiszi el, az meg le van...... fáradva !

Nochy.