Wild cherry...avagy három a magyar igazság.

De jó újra aaaaaa betűt látni az írásomban ! Ugyanis nagyzási hóbortomban vettem egy új klaviatúrát kemény 1350 forintért. Na de nem ez a lényeg. Hanem az, hogy sikerült ismét elkészítenem az egyik rég dédelgetett elképzelésemet. A terv egyszerű volt. Három rétegű pengémnek, amit Berényi Sanyinak köszönhetek, akartam készíteni egy szintén három részből álló markolatot. Az acélok amiket felhasznált, 80CRV2, és M1. Az M1 van középen mert az a keményebb és ridegebb anyag. Megtámasztva illőképpen a 80CRV2-vel.

A markolat pedig a névadó anyagból van. Vagyis a vadcseresznyéből. No meg egy kis egzotikumból. Kivételesen nem marha, hanem strucc csontot használtam a markolat betét elkészítéséhez. Kaptam az egyik kedves vásárlómtól. Náluk ugyanis ajtó kitámasztására használták. Úgy gondolta nálam jobb helyen lesz. Jól gondolta. Forgattam a kezemben, és rájöttem hogy nagyon sok ötlet eszébe jut az embernek, pusztán attól, hogy az alapanyagokat nézegeti. Engem legalább is inspirálni szokott.

A készítés alatt semmilyen komplikáció nem merült fel. Ment minden, mint az ágyba....ás. A pengét félig géppel, félig kézzel csiszoltam. Az egyik oldalon ilyen lett, míg a másik oldalon olyan. A markolatnál is cak egy kis trükköt vetettem be. Méghozzá azt, hogy a fahasábba nem a közepébe, hanem egy kicsit hátrébb fúrtam. Erre azért volt szükség, mert így adta ki a markolat alján a formát. No meg a fa erezete is jobban látszódik. Két kis bőrdarabkával és némi ragasztóval spékeltem még meg a hozzávalókat. Nem is kell hozzá más mint egy kis idő, alapanyag, és némi ingerencia. Nekem mind a három meg volt, és így a végeredmény  nem lehett más...............mint egy kés. Három volt a magyar igazság, a kés pedig a ráadás.