Red LIne, a kopácsolt acél.

 Mindig is terveztem, hogy egyszer kovácsolni fogok. Nem hiányzik hozzá, csak a kovácstűz, a kalapács, és a fogók. De ez gyenge kifogás annak akinek konkrét tervei vannak. Kis edzővályúmban, elég meleget tudok csinálni ahhoz, hogy narancs színig fölhevítsem az acélt. Akkor az pont elég lesz ahhoz, hogy az egyik részét megkopácsoljam egy kicsit. Úgy se fog sok látszódni belőle. Fogtam hát egy kis kalapácsot, és agyba főbe vertem az acél egyik részét. Egyébiránt, valahogy így kezdik el készíteni a ( Vigyázat, spoiler következik !!! ) Zöld Pont-ban is kapható Red Line Jerky-t, avagy a perui indiánok által, 2000 évvel ezelőtt "kifejlesztett " szárított és szaggatott marhahúst.

Miután evvel megvoltam, eltávolítottam a fölösleges fémmennyiséget, ügyelve arra, hogy valamennyi látszódjon már, a kezem munkájából. Aztán elővettem az egyik régi projektem eredményét, egy barna farmerból készült micartát. Szamárvezető mellett ( igen, mert anélkül csak szalámit tudok vágni ) háromfelé vágtam a leendő markolatomat. A nagyobb részbe, két 6 mm-es furat lett fúrva, amit később összereszeltem, 1 db szögletes furattá. Majd a kisebbik részben, nagyzási hóbortomban, a kis multifunkciós csiszolómmal alakítottam ki, a markolattüske helyét. Mert abban, látszódni fognak az illesztések. Kezdek ám igényes lenni............egy bizonyos határon belül.

Majd a legkisebb részben, és a fiberként szolgáló, nyugta alátétekben alakítottam ki, a szükséges réseket. Üve-rapiddal kiszorítottam a levegőt, a markolat üregeiből, és présbe raktam a kezdetleges rablónyársat. Kb. két nap múlva tudtam a fölösleget eltávolítani a micartából, hogy jól markolható alakja legyen. Kicsi a kezem, és inkább karcsúnak csiszoltam a markolatot, hogy ne forduljon ki a kezemből, amikor feszíteni vagy faragni fogok vele. Fabrikáltam hozzá egy kétoldalas bőrtokot, és megsétáltattam a szomszédos erdőben. Na most említem meg, hogy milyen hibát követtem el. A penge anyaga a magyar M1 acél, ami egy HSS, azaz gyorsacél. Egy kis wikipédiás idézet következik.............. A gyorsacél szerszámok - összetételtől függően - akár 500-600 °C-ra is felhevülhetnek munka közben a forgácsoló él számottevő károsodása nélkül A gyorsacél szerszámok keménysége 60 HRC felett van. Rendkívüli tulajdonságait a nagyon kemény és hőálló wolfrám-karbidnak, a szemcsefinomító egyéb ötvözeteknek, továbbá a megfelelő hőkezelésnek köszönhetik...................amiből, ugye kiderül, hogy nem gyenge anyagról van szó. De én ott követtem el a hibát, hogy elfelejtettem megereszteni a hőkezelés után. És erre csak akkor jöttem rá, amikor kagylókat keresve, köveket feszegettem föl . Mert egy késsel néha ilyet is kell ám csinálni. Úgy kipattogzott az éle, hogy nem győztem kijavítani. Nagyobb élszöget adtam neki, és így már kompenzáltam az edzés után elkövetett hibámat. Így már működik. Ez olyan két piros-vonalas hiba lett volna, a helyesírásban. Na innen kapta a nevét is. No meg a sz-ag-ga-to-tt ma-rh-ah-ús-ról !