Mindenki tudja rólam, hogy imádom a késeket. Azt is sokan tudják, hogy a legjobban az skandináv népek, éllel rendelkező használati eszközei , a puukko-k állnak a legközelebb a szívemhez. De azt már nagyon kevesen tudják, hogy nem nagy lábon élek. Akarom mondani ......én nem minőségi acélokból készítem a késeimet. Igen én is szeretnék Elmaxból, Rwl-34, vagy Böhler N690 anyagokból dolgozni. De aztán rájövök, hogy még nem értem meg arra a szintre, hogy ilyen nemes acélokkal dolgozzak.
Viszont a kevésbé népszerű szénacélokat, mint penge alapanyagokat, mintha nekem találták volna ki. Van egy kedvencem is közülük, a 80Crv2. Sok északi nép dolgozik ebből a Németországban gyártott, és 0,75-0,85 széntartalommal rendelkező, alacsonyan ötvözött szerszámacélból. Népszerűségének az az oka, hogy az arany középutat betartva a hőkezelésnél, egyszerre lehet elfogadható keménységűre, és kellően szívósra edzeni ezt a fölösleges ötvöző elemeket nem tartalmazó acélt.
Egy szónak is száz a vége, én is hozzájutottam egy pár 80Crv2-es anyagból kipréselt vak pengéhez. Egy
Brisa.fi nevű oldalról. Megjegyezném, hogy az előző késem gazdájának jóvoltából. Hála neki érte ! Azonnal kattogni kezdett az agyam, hogy milyen késeket is fogok készíteni belőle. Az első, egy bőrmarkolatos puukko lesz döntöttem el magamban. Ellenvetés nem lévén kilyuggattam a "pecekvágóval" ( ez egyébként egy bőrdíszműves szerszám neve ) 30 db 25x35 mm-es 3+os bőrtéglalapot.
Majd a következő alkalommal kicsit megszélesítettem a kalapács, a sínvas, és némi faszén állhatatos munkája árán, az amúgy 20mm széles pengét. Narancsig fölhevítettem, és korallpirosig visszaengedtem, mielőtt a fáradt olajba merítettem volna. Majd meg is csiszoltam, és visszaraktam a hamura, azaz a maradékhőre. Ezek után csak a dur-aluból készített bolstereket kellett kifúrnom, és kireszelnem, hogy elkezdhessem az összeragasztást egy kis Üve-rapiddal. Majd kezdődhetett a kedvenc részem a markolat csiszolása.
Ezeket a munkafázisokat láthatjátok néhány előző képen. Bár a látvány önmagáért beszél, de azért van abban valami varázslatos, amikor a ragasztós-szögletes tömbből.............egy sallangmentes-lekerekített markolat alakul ki. Már csak egy valamit kell betartani. A szimmetriát ! Ez nekem most sem sikerült. Pedig Karesz már régen megmondta, hogy a markolatvéget, és a kézvédőt kell majdnem véglegesre kialakítani. Ezt én nem tettem meg és egy kicsit elcsúszott a középvonaltól a tüske vége. Na ezért kötött ki a markolat végén az a ellapított alu cső darabka. A következő pukkoo már nem így fog készülni..........mert magamra parancsolok, hogy ............Na Janika, ezt másképp kell csinálni !
UI: A névét az általam legtöbbre tartott puukko-ról : a
Malanika-ról kapta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése