Na hova jutottunk el tavaly ?
Egy hétig otthonunk volt Hawaii.
Ahol ettünk ittunk, pihentünk,
Örülök neki, hogy kimentünk.
Minden reggel gyümölcsöt ettünk,
Itthon pedig fogadalmat tettünk.
............
Mert amit akartunk, ott nem ettünk.
Bizony hiányzott a kenyér, a vajas,
Helyette volt ananász, jó magas.
Kezdtük már megunni, a banánt is,
S hiányoltuk a jó magyar kaját is.
Így az idén arra szavaztunk,
Hogy végül itthon maradtunk,
............
S boldogan kenyeret vajaztunk.
Nochy.
Minden viccet félre téve. Volt egy kis időm. Tehát késezhettem egy kicsit. Szolidan megütögettem egy kis bóracél lemez darabot, és megcsiszoltam olyan formára, amit kwaiken-nek neveznek. Egyenes pengehát, és szép ívű élforma jellemzi. Ja, és ráadásul kecses is. De nekem más terveim voltak. Csak egy egyszerű kést akartam készíteni, minden sallang nélkül. Szeretem a kovácsolt felületet, és hagytam egy keveset a penge hátán. A többit pedig V-re csiszoltam. Többek között e két stílusjegyért szeretem. a "paprikás" Trollsky fiú késeit is. Nekem nincsenek ilyenjeim...... remélem. Ha valami megtetszik akkor a magam módján elkészítem, és kész. Biztos vagyok benne hogy az eredetire nem fog hasonlítani, mert azokat maximalista profik készítik. Az én legfőbb jellemzőm pedig az oportunizmus, és a kompromisszumkészség. E két dolog átsegít azon, hogy valamin is megakadjak. Ha nincs olyanom, akkor csinálom ilyenből. A végeredmény akkor is egy kés lesz. Mert még mindig késztetést érzek, hogy újabb késeket készítsek. Úgy is mondhatnám: Előbb, vagy utóbb kezemben lesz a legújabb késem..........pláne, ha közben nem múlik el a késztetésem.
UI: Egy szónak is száz a vége, sötétben ez is hasonlít egy vaj-kenő-késre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése