Igaz ugyan hogy még a tavalyi évben készítettem, de szerintem évindítónak pont megfelel ez a kés. A január úgy telt el, hogy nem sok kedvem volt fagyoskodni a műhelyben. Bár kilátogattam egy párszor, de fel sem merült bennem hogy kést, vagy bicskát készítsek. Ahhoz kell egyfajta elborult tudatállapot, hogy ilyen hidegben kést akarjon készíteni az ember. Mivel nekem ez csak a hobbim, megengedhetem azt a luxust magamnak, hogy ha nincs kedvem, akkor nem is csinálom.
De hogy ne maradjatok kés nélkül, a tavalyi utolsó késem mutatom be nektek. Először is a neve, Habakuk. Ha...sított Ba...knis kuk...ábol kiszedve. Mindig félre raktam ezt a kis 3 mm vastag, vagy még inkább vékony, Böhler N678 acél darabkát. Egyszer aztán a kukában kötött ki. Természetesen kihalásztam. Na mondom, most jött el az idő, hogy felhasználjalak. Mivel sokan kérdezik tőlem hogy, kovácsolok e....?....ezért úgy döntöttem hogy fogok. De csak egy kicsit. Csak a kovácsolt felület kedvéért. Bár tudtam, hogy sok nem fog majd belőle látszani. Megkalapáltam tehát az acélt, és beleütöttem a logómat. Gyorsan meg volt. Mert ugye, minek lapogassak ki egy rúdanyagot, amikor jó fajta acélból, eleve laposat lehet kapni. Lustaság...fél égészség ! 😁 A hasított baknis késeknél, különben is, az elő munkálatok a fontosak. Bevágni a baknit, nem nagy szám. Megreszelni, hogy illeszkedjen, és ne legyen hézag, a penge és a bakni között, na az már nagy szám. Főleg nekem, akinek a sorkiemelő filc szélesebbik része a pontossági tűréshatárom. 😝 Na de ha oda figyelek, akkor szinte eltünnek a hézagok. A többit meg úgy is kitömítem a ragasztóval. Nem sokára, abból is tudok rendeset venni. Amióta eltünt a boltokból, a húsz perces uve-rapid, azóta szenvedek a ragasztással. Na de a bakelit lapokat, a mostani is odafogja. Pláne úgy hogy 5 mm átmérőjű, hegesztési pótanyagot használtam szegecsnek. Baromi jól meg lehet zömíteni. Úgy hogy markolathéjakat, csak flexel lehet leszedni. Kapott még egy 8 mm-es csődarabot, hogy legyen min keresztül húzni a zsinórt. Aztán be raktam a kályha mellé száradni. Másnap, tényleg, csak egy kicsit kellett csiszolnom, és kész is lett a kés. Meg is lepődtem hogy milyen gyorsan lehet haladni az új szalagokkal. Mondom.... Szent Habakuk, de gyors vagyok ! Aztán ezt a mondatot még egyszer hallottam. A páromtól. Aki megérezte a munkás ruhámon, a bakelit semmihez sem hasonlítható....😝....ilatát. Hát ezért lett Sand Habakuk a késemnek a neve. Meg mert jobbat nem tudtam kitálni.
