Aussie Tajpan.

Ritkán szoktam három kívánságot teljesíteni, hiszen nem vagyok én Dévényi Tibi bácsi. De azért néha én is kivételt teszek. Főleg, ha azok a kívánságok a  kedvenc késgyártó cégemmel (is) kapcsolatosak. Van egy különleges vásárlóm, aki szintén imádja ezt a márkát. A megbízás részéről annyi volt, hogy készítsek neki egy fixpengés kést, ami hasonlít a Spyderco black mambára.....de .....hosszabb legyen a pengéje, mint az eredetinek.....olyan acélból legyen, ami bírja a kemény feladatokat is .......és......famarkolatos legyen, bőrtokkal. Ez kb. három kívánság volt. ha jól számolom. 

Mi sem könnyebb ennél, hiszen ez a kedvenc időtöltésem. A rajzolással kezdődik minden. Az nagyon meg nagyon megy nekem. a pengét, és a markolatot is 120 mm hosszban maximalizáltam. Az átlagos kéznek ez egy kicsit nagy, de mivel ennek a JOÓ embernek a sok girjázástól nagy tenyere lett, ezért lett ekkora a markolat. A penge hossza is elég, majdnem minden feladatra. Az alapanyagon kellett a legkevesebbet agyalnom, mert pont volt még 80CrV2 acélom, amivel mellesleg nagyon szeretek dolgozni. Hálás, és egyben könnyen megmunkálható acél, és ráadásul nagyon finom élt lehet rá csinálni.

A markolat fája is mindkettőnk számára ismerős volt, hiszen gyerek korunkban mind a ketten ettük a madármeggyet. Hozzá is láttam a feladathoz....méghozzá szép komótosan. Vélem azt, ha az ember fia, jó kedvel készít egy kést, akkor ez benne marad a késben is. Ez csak annyit jelent, hogy kedvét fogja lelni a használatában. Van aki fogékony erre, és a "legcsumpibb" kézzel készült kést is örömmel használja. Egy szó mint száz, nagyon élveztem ennek a késnek a készítését. Ha kíváncsi vagy néhány készítés közbeni "fázisképre" , akkor kattints ide.....vagy inkább ....IDE.

Annyit viszont mondhatok, hogy előbb vagy utóbb minden késkészítő számára eljön az a pillanat, amitől a késkészítés, nem munka, hanem szórakozás. Sőt ezt kihasználva a profik, még meg is tudnak élni belőle. Én viszont mindig csak annyit kérek, amiből tudok venni, egy kevés alapanyagot a következő késeimhez. Ja, és a páromnak is szeretek adni belőle, mert elviseli ezt a nem mindennapi hóbortomat. Abban pedig biztos vagyok, hogy egy darabig még megmaradok lelkes AMA-tőrnek.