Nem dobunk ki semmit ! Még a legkisebb ficni-fecni darabkát sem. Ja, és ez vonat......kozik, mind a fémre, mind a fára. Így sikerült megalkotnom ezt a kis játékszert is. Szó szerint a fiók legaljából került ki minkét alapanyag hozzá. A pengét a silókban használt terelőlemezből alakítottam ki. Sokáig forgattam a kezemben, és végül úgy döntöttem, hogy a birkaláb hegy az a forma, amivel a legtöbb élt lehet kihozni ebből a kevéske alapanyagból. A markolat pedig egy darabka ( akarom mondani.........kettő darabka ) mahagóniból készült.
A markolatpanelok rögzítésére is csak pillanatragasztó gélt használtam. Pont elég, mert szinte semmire sem szerettem volna használni ezt a kis mütyűrt. Tehát terhelést sem fog kapni, hacsak a polc palástnyomását nem számítjuk. Csak azért készült el mert nincs szívem semmit kidobni. Ettől függetlenül amikor elkészült, bevittem a boltunkba, és kartonokat bontottam vele. Na erre tökéletesen megfelelt. Mutatóujjam a pengeháton, középső a markolat alsó részén, és már vágom is, mint Sallai a szappant. Ez a kis kés már karácsony előtt elkészült, és nem bírtam ki, hogy a feldíszített fenyőfára rá ne akasszam. Na innen ered a neve.
