Messze, messze régen, egy közeli galaxisban, született egy kis pocok. Nem volt nagy, inkább kicsi. De mindezek ellenére igen erős. Sorsa már a születésekor eldőlt, még a Pisai ferde torony előtt. Nyúzó lett a foglalkozása, hiszen már ránézésre is elég nyúzottnak tűnt. Munkáját remekül végezte, és a gazdája is meg volt vele elégedve. Genetikailag Sváb felmenőkkel büszkélkedhet. Méghozzá a Böhler családból származott. Ő a N-hatszázkilencvenedik a sorban. Jólöltözött volt mert mogyoró színű ruhát kapott. Ez a mese róla fog szólni.
Kispocok, és a kétkilós cipó.
Az üveghegyen is túl, ott ahol a Kurt...a Russel farkú malac túr, lakott a kispocok. Egyik reggel fölkelt, és kinyitotta a szemét, a kis szemét. De csak ennyi jött ki a száján: -Hú de qurva messze lakok mindenkitől ! Evvel egy időben vissza is aludt. De egy pár pillanat múlva kipattant a szeme, ( aztán rutinosan visszanyomta a szemgödrébe ) mert olyat látott amilyet még eddig soha. A lakás, jobbanmondva a rakása előtt ott díszelgett egy cipó ! Köztudomású, hogy a cipót minden pocok szereti.
Van is róla egy mondás, hogy pislog, mint pocok a cipón. Gyorsan elővette az új " Ájfón telefonját " És önkioldó nélkül kattintott egy pár képet magáról. Csak hogy este legyen mit fölrakni a, mit ettem ma vacsorára mappába, a Félszbukkon. Na de aztán nekilátott, hogy egyen is belőle. Kerülgette, nézegette, hogy is foghatna hozzá. De be kellett látni a ez a cipó túl nagy falat számára. Magába roskadt, majd egy tuskóra rogyott, és pityeregni kezdett. Bárcsak jönne valaki aki segítene nekem ! Fejezte ki óhajtó mondattal magát, a szomorú állatka. Imája meghallgattatott mert csodák csodájára arra tévedt a mesebeli szépségű I'll Dee Cho királykisasszony. Ő az aki mindenkin segít. Ha baj van............ha nincs, akkor is. Kezébe fogta, és megsimogatta.........aaa.........kispockot. -Használd a fejedet, és az éles eszedet te kis butus ! Mondta. De az oktalan kis állat semmit sem értett az egészből, és csak pislogott...........ahogy a mondásban. -Jajj, kétszáz tőled a vérképem ! Fakadt ki I'll Dee Cho. -Most az egyszer megmutatom, hogy kell ezt csinálni. Majd gyakorlott apró mozdulatokkal, tökéletes vektorszámítások után szétkapta a kívűl kemény, de belül " omlóóósz " kenyeret. Volt ám ööm, meg bodottá ! Mosolygós arcal láttak neki a fejedelmi lakomának. Be is pakolták az utolsó morzsáig. Úgy is mondhatnám, nyakig ették magukat. Mire végeztek vele, be is esteledett. A kispocok megkérte, a királykisasszonyt hogy aludjon vele kint a gyepen. De ő felmutatott az ég és a föld közé, pont 7,5 fokban.......és csak ennyit mondott: -Nézd csak, ott lakom a negyediken.........és elindult haza. Kb. tíz perc múlva mindketten ( de külön-külön ) lezuhanyoztak, és bedőltek az ágyukba. -Ez egy szép nap volt ! Mondák szinte egyszerre, majd álomra hajtották fejüket. Álmukban se adósságuk, se hitelük nem volt, csak egy kétkilós cipójuk. De annak is örültek, és boldogok voltak.
Itt a pockos mese vége, te meg aludj már el végre !
