Vannak olyan helyzetek, amikor az ember fiát kész tények elé állítják, Én is így jártam
Vadász "Csonti" Zsoltival, mert elém állt és kerek perec kijelentette, hogy neki KELL egy kés tőlem. Nem mondhattam jól bevált szövegemet, hogy keresd a magyar mestereket, ha egy jó kést akarsz. Hiszen neki az volt a lényeg hogy AMA-tőre. Csak két kérdést tettem fel neki. Miből legyen, és mikorra szeretné ? Harckocsicsapszegből, kovácsolva, és 2020 januárjában jövök érte. Én pedig csak egy dolgot kértem tőle. Tevecsontot.
A vicc az egészben, hogy amikor tevecsontra gondoltam, akkor nem gondoltam volna, hogy még a boldogult gazdája bőre, is rajta lesz a lábszárcsonton. A marokkói reptéren is keresték a vámosok, a csontokhoz tartozó jószágot, de egy idő után feladták. Tehát, megkaptam a markolathoz való anyagot is, indulhat a Tevés-kés projekt. Először is a pengét kellett elkészítenem, ami viszonylag könnyű dolog volt, mert még volt két késre való, a régen lekovácsolt csapszegből. Rárajzoltam a formát, és kontúroztam.
Mivel azt már az elején eldöntöttem, hogy hasított baknis kés lesz, kivágtam a pengéből a bakni helyét is. Mindeközben próbáltam a teve csontból egy értelmes darabot kivágni, a markolatpaneloknak. Na ez volt a dolog nehezebbik része. Sehogy nem akart kiadni egy kb. 100x35 milliméteres darabot. Igen itt is rájöttem, hogy a természet nem alkot egyenes dolgokat, mert az mindig az ember műve. Így hát változtattam a terven és beiktattam, még két baknit, amibe így már be tudtam szabni, két két általam házilag stabilizált csont darabot. Összeillesztettem mindent, és rögtön utána szét is szedtem, hiszen meg kellett hőkezelnem a pengét. A márkázásnál, viszont volt egy kis malőr, mert az egy nagy ütés helyett sok kicsit ütöttem. Így elég "érdekesre" sikeredett a logóm. Nem véletlenül nem szoktam használni. Na de miután ezen a megrázkódtatáson s túl voltam, jöhetett a kedvenc részem, az összecsiszolás. Mivel egy kovácsolt késről van szó, ezért nem volt szívem minden hibát kicsiszolni a késpengén. Mivel a tevecsontot sem főztem ki trisós vízben, ezért az sem lett tiszta fehér. De szerintem pont illik a pengéhez. Ahogy a késesek mondani szokták ......rusztikus.....lett. De tudjuk, hogy ez annyit jelent , hogy akad még rajta ( nem kevés ) csiszolni való. Úgy is mondhatnám ahogy a teve sem szép állat, hát a róla elnevezett késnek sem kell szemet gyönyörködtetőnek lennie. A gazdája megkapta, és valószínűleg el is vitte a soron következő, több kontinensre kiterjedő "trabis" túrájára. Használja egészséggel, ha szükség úgy hozza. Én büszke vagyok rá, hogy egy világjáró kést csináltam, egy világjáró embernek.
