2014. augusztus 23., szombat

Helle Fire...ávágy sült márkolát, főtt báknivál.

Nincs á kláviátúrámon most á betű vessző nélkül ! Ezért írok ázvá. Már nágyon vártám á szábádságot. Csák egy kicsit  kirándulni á szábádbán, és kikápcsolódni. Erre vágytám. De előtte még készítettem egy kis kést, méghozzá olyán álápányágokból, ámit más kidobott volná. Áz egyik álkátrész Degutól került hozzám, egy Helle Nying kiskés személyében. Utólgos engedelmével, lekáptám rólá á nyírfá márkolátot. Helyette áz egyik vásárlóm áltál behozott megégett, ismeretlen fájtájú fát hásználtám. Ásszem válámi bútorláb lehetett fénykorábán. Á penge hegyét és élét átcsiszoltám, mert elég nyűttes volt.
Á báknikát pedig á márhálábszárcsont levesből hálásztám ki. Kicsit repedt, kicsit törött, de áz enyém. Áz se számít hogy egy kicsit hányáttesős lett á penge, mert pont így áll kézre. Ázt meg kimondottán imádom, hogy minden álkátrésze máshonnán ván. Á túrázásáink álátt, volt álkálmám kipróbálni. Enni és gyújtóst készíteni tökéletes. Úgy vágtá á bükkfát, hogy áz válámi csudá ! Tudjá ázt ámit egy ilyen kicsike késtől el lehet várni. Imádom és kész. Ákárom mondáni KÉS !

2014. augusztus 3., vasárnap

Locust & Merbau.

Mikor van egy kis szabadidőm, általában papírt, és ceruzát veszek elő. Mi mást is rajzolnék, ha nem kést. Odáig fajult a dolog, hogy simán 30 évre való késterv van már az íróasztalban, a fiókban, és a polcomon. Mikor lerajzolok valamit két dimenzióban, az csak egy forma, de a fejemben már el is képzelem " háromdében " és texturálva. Ebben az esetben is tudtam hogy sötét színű lesz a markolat közepe, és világos a két vége.Ja, és hogy kovácsolt lesz a pengéje. Ezer szerencse, hogy barátomnak nevezhetem Berényi Sanyit, hiszen így néha nagyon " fincsi " anyagokhoz juthatok hozzá.
jelen esetben egy S80 jelű acélhoz. Ha jól tudom, ilyen anyagot sokan szívesen használnak damaszkolásnál. Én csak annyit vettem észre a csiszolásnál, hogy borzasztó sűrű szikraesőt produkált. Új dologgal is próbálkoztam ennél a késnél. méghozzá a magasan felcsiszolt skandináv éllel. Ilyen szívós alapanyagnál meg mertem tenni, mert így is fogja tartani az élét. Remélem ! Mondjuk az edzésnél kicsit feszült voltam, mert sehogy sem sikerült elérnem a narancs színt. Csak vöröslött, de azt nagyon. Kellene már egy jó kis edzőterem. De az nem két forint.
Úgyhogy maradnak a jól bevált gázlángos, vagy a faszenes-hajszárítós megoldások. Na de a fa megmunkálásnál is akadtak furcsaságok. A merbau repedt volt, a fehér akác pedig a legkisebb csiszoló szalaghoz való érintésre, megégéssel reagált.De nem is én volnék ha emiatt abba hagytam volna késkészítést. A repedést kitömítettem, a csiszolást pedig kézzel folytattam tovább. Így már működött a dolog. Az én kis tenyeremhez képest kicsit nagyra sikeredett a markolat, de majd készítek egy kisebbet is. Mert nagyon tetszik, ez a forma. Jóleső érzés azon az úton haladni, aminek a végén...............talán.................én is fel tudok mutatni egy használható, vagy éppenséggel csak egy szemrevaló kést. Tudom ám hogy min múlik az egész. Az alázaton ! Nálam minden késnél elhangzik három szó a végén. Tisztellek, használlak, szeretlek. És közben mindig mosoly van az arcomon ! A többi pedig..............közönséges kofalárma !