Sinky a karácsonyi meglepetés magamnak.

 Ez az év elég kemény volt. Minden téren. Sok mindent megtanultam, és sok mindent átvészleltem. Nem fogok hozzá panaszkodni. Azt meghagyom másoknak. Arra viszont nagyon büszke vagyok, hogy az idén is tudtam egy pár kést készíteni, a magam örömére. Meg néha másokéra is. És még nincs vége az évnek. Lesznek még meglepetések néhány jó ember számára. Na de most a magam késéről illetve bicskájáról ejtenék egy két keresetlen szót. Sok bicskát rajzolok, de nem mindegyiket tudom elkészíteni. Nincs annyi alapanyag a webshopokban, ami elég lenne. Ilyenkor ügyeskedni szoktam. Pont jók lesznek a maradék anyagok. Egy bicskához amúgy is kis darabok kellenek. A pengét, 3 milliméteres, az alaplemezt , 1 milliméteres....W-Nr 1.4116 - os acélból csiszoltam ki. A markolatot pedig egy klaviatúra műanyagjából vágtam ki. Ja és M3 Bkny csavarokkal rögzítettem össze a bicskám részeit. Bevallom őszintén, már egy hónapja csináltam, és azóta használtam is egy párszor. Nagyon meg vagyok vele elégedve. Bár nem egy Spyderco, de sötétben, szakadékban, hátszélben... 🤪...hasonlónak látszik. De szerintem csak a nyitófurat miatt. A lényeg az, hogy be fogom csomagolni, és karácsonykor meg fogok lepődni, amikor átadom magamnak. Nektek is hasonló meglepetéseket, és boldog ünnepeket kívánok, erőben egészségben ! 

SpaceRat, és társai.

Régen , azért többet blogoltál. Kaptam meg a tömör kritikát, az egyik vásárlómtól. Igen, többet. Nem akarok mentegetőzni, de egy kicsit megváltozott az életem. Na nem nagyon, csak leheletnyit. Egy valami viszont nem változott. Még mindig imádok késeket készíteni. Az hogy nem mindegyiket posztolom, az meg annak a következménye, ahogyan most élek. Mindenre jut időm, csak ügyesen kell beosztani. Nagy munkákba bele sem kezdek, mert azt nem tudnám záros határidőre elkészíteni. Az apróbb dolgokat viszont nagy lelkesedéssel csinálom. Ide tartoznak a lehullott anyagokból készített bicskáim, és az úgynevezett 

"poison" késeim. Ez utóbbit én neveztem el, kissé irónikusan "méreg" késnek, mert akkor szoktam őket készíteni, amikor valamelyik másik kést elbojszintom. Ilyenkor kicsiszolom magamból a tehetetlen dühöt, és megnyugszom. Csiszolás közben nem létezik más, csak az acél, meg én. Ilyenkor tervet sem készítek, csak teszem a dolgomat. Az alapanyag is szinte mindegy, ( körfűrész lap, régi gyalu kés, cutter lap, markológép köröm darabja, stb...) hiszen nem nem csúcs kést akarok ilyenkor csinálni. Visz a fejem.....mozog a kezem.....ennyi. Az első ilyen késem Bambusz névre halgatott, és számtalan követte még. 

Az utóbbi időben viszont csak egyszer folyamodtam ehhez a egyéni nyugtatóhoz. Így született meg a SpaceRat. Ha nyomokban is emlékeztet az Extrema Ratio valamelyik késére, az nem a véletlen műve. Imádom azokat az igazi masszv pengéket, amiket ők készítenek. De én nem másolni akartam , csak úgy jött, hogy nekem ilyet kell készítenem.

Na erről beszéltem az elején. Bambusz növény által inspirálva, egy szép darab acélból, a kedvenc "wharncliffe" penge formámmal. Amit mellesleg nem egyszerű elkészíteni, aki a hasas kések csiszolásához szokott. Mert minduntalan, belehúz az ember fia, amikor a hegy felé közeledik. Na itt ezt nem kell. Cserébe viszont olyan hegyet kaphatok, amit nagyon pontosan lehet irányítani.

Még a születésnapomra is ilyen pengéjű késsel leptem meg magam. Reggel korábban kéltem, és egy bő fél óra alatt megcsiszoltam. 

Nem akarom bő lére ereszteni a mondandómat, és csak annyi mondok, hogy az idén még lesz egy olyan posztom, amiben egy olyan bicskáról lesz szó, amit egy  összeszedettebb napomon készítettem. Annyit elöljáróban, hogy nyitófurat van rajta. Aki érti a csíziót....az vágni fogja....hogy miről van szó.
 

Vacakli.

Időről időre felsejlik bennem a gondolat, hog y ismét kellene készítenem egy működőképes, rugózáras, magyar bicskát. Az egyik vasárnap, a gondolatot cselekvés követte. De csak azért, mert teláltam egy 220x30x5 milliméteres sárgaréz laposidomot. Ebből miután kettévágtam készítettem el a bicskám alaplapjait. De mivel ilyen vastag volt, egyben a baknikat is eltudtam készíteni belőle. Akinek nem teljesen tiszta, hogy mit írtam le az előző mondatban, az nézze meg az Instagram oldalamon, hogy mit is csináltam az aranyszínű fémdarabkákkal. 

A lényeg egyébként az, hogy nem egy vékony lemezre forrasztottam, egy vastagabb fémdarabkát, hanem.........egy vastagabb fémet csiszoltam vékonyabbra. Ha a Piszkos Friderika nevű bicskámnál bevált, akkor ez a módszer, itt is befog válni. Miután a csiszolással végeztem, néhány nyírfadarabkát is levágtam. A pontatlanságból adódó réseket, pedig ragasztóval töltöttem ki. Majd keresztülfúrtam, és felszegecseltem azokat. Na ekkor megittam egy kupica pálinkát, és megtömtem jóféle dohánnyal a pipámat. Pöfékelés közben, megtaláltam egy régi, elrontott pengémet. 

Pont ezt kerestem. Itt ott ( mindenhol ) átcsiszoltam, és készítettem hozzá, egy rugót is. Teljes volt az kirakós, miután vágtam három darab, 3 milliméteres hegesztési pótanyagot a stifteknek, tengelyeknek. Ezek után már csak össze kellett illesztenem, a két oldalpanelt. de a legjobb dolog, még hátra volt. A utolsó stift, ugyanis mindig nehezen megy be a helyére, hiszen ilyenkor keletkezik az a feszültség ami .....mind zárt, mind nyitott állapotban.......a helyén tartja a pengét. Van aki célszerszámot készít erre a munkafázisra. Én is ezt tettem, bár az enyém szemtelenül egyszerű, mert egy bükkfaparkettából, és ev V alakban bevágott lemezből áll. Na azt meg se próbálom elmagyarázni, hogy hogy is használom, de legyen elég annyi, hogy működik. Az utolsó munkálatok között viszont, van a egy olyan amit nem nagyon szeretek csinálni. Ez a polírozás. Igen de ezt a fázist sárgaréznél nem lehet kihagyni, mert csak úgy lesz mutatós, ha fénylik, mint a Salamon töke. A pengén viszont nem szeretem a tükrös felületet. Szerencse hogy feltalálták a szálcsiszolást. Már csak meg kellet éleznem, és hagymán...kolbászon...kenyéren kellett letesztelnem. Pont úgy ahogy a régiek is falatoztak. Mindezt vasárnap tettem. Na ezért kapta a vasárnapi cakli ( rövidítve Vacakli )nevet. 

 

Canoe

A kenu mindig úszik a vízen. kivéve ha lyukas. Ez nem egy ősi Dakota mondás, hanem a Brit tudósok állapították meg. Állítólag azt is kiderítették, hogy a teve sem tud úszni. Erre az arab népek  tudósai visszaírták nekik, hogy ez azért van.... mert a tevének nagyon kevés alkalma van gyakorolni.... az úszást. Hát nekem van alkalmam gyakorolni. Csak nem a hűs habokban, hanem az izzadtságban. Bár az is igaz hogy nyár van, és ennek van az ideje. Még szerencse, hogy a műhelyem félig lég kondicionált. Félig nyitott ablakon jön be a huzat. De jól van ez így. Én akkor is kimegyek kést csinálni, ha 40°C van. Így volt ez a minap is. Van egy ismerősöm, akinek egy nap ingerenciája támadt, hogy elmesélje nekem az életét. A furcsa az volt, hogy nem panaszkodott. Én se sűrűn szoktam. Kiderült, hogy az a hobbija, hogy másokon, segít ( olyanokon akiknek nem telik szerelőre, vagy mesteremberekre ) különféle munkákban. Felhívja mindenki figyelmét, hogy ő nem szakember, de szívesen megcsinálja. Ha egy kis pénzt kap ezekért a munkákért, azt a családjára költi. Nagyon szimpatikus lett számomra.

A beszélgetés végén átmentünk a boltunk késes részlegére. Felcsillant a szeme, amikor meglátta a spyderco-kat. Azt mondta, évek óta szeretne egyet. De nem igen tud ennyit kiadni egy pókos bicskáért. Mondom neki, csinálok én neked egy lyukas bicskát. Egy olyan "almostspyderco-t".  Először azon akadt ki, hogy mennyi kést csináltam már eddig. Másodszor meg azon, hogy a szeme láttára rajzoltam le a leendő bicskáját. Azt kérdezte, hogy akkor.......Basszus  ! Ilyen bicskája nem lesz senki másnak ? Mondtam neki, hogy igen. Csak egy lesz belőle, mint ahogy belőled is csak egy van. Ezért fogtok összeilleni. Elbúcsúztunk, de láttam a csillogást a szemében. Hozzá is láttam másnap a bicska elkészítésének. A penge, és a linerek, 1.4116 -os rozsdamentes acélból készültek. A markolathéj, pedig egy régi posztó kabátból, némi műgyanta segítségével. A rögzítést továbbra is az .....M3 anya süllyesztve a jobbos héjba, és M3 belső kulcsnyílásos csavar szintén süllyesztve, a jobbos markolathéjba....... megoldással csináltam meg. Nem szép, de nekem bevált ez a módszer. Különben is egy kenunak, nem kell szépnek lenni, csak úsznia kell a vízen. A kenut nem érdekli, hogy alacsony e a vízállás, mert tudja semmi baja sem lesz. Az evező viszont jobban fog kopni. A kenu most...boldog.....mert tudja, hogy jó helyre fog kerülni. 

UI: Sok jó embert ismerek. Többek közt onnan (is) ismerem meg őket, hogy .......van tőlem késük. Egytől egyig, mindannyian kiérdemeltétek, mert jó emberek vagytok.

 

AquaRaptor

Nem tudom, kinek mennyire tetszett a Jurassic World című...dínós csi-fi sorozat. Nekem nagyon. Biztos kitaláltátok, hogy melyik volt a kedvenc karakterem benne. Bár sok mindent tudok az ősállatokról, ( többek közt a raptorokról is, akik nem olyanok voltak az életben, mint a filmben ) mégis úgy tudtam tátott szájjal végignézni, ahogy szaladgálnak ezek a lények, hogy elhittem, hogy ilyenek lehettek....a raptorok. Ezt többek között a .....nagyobb legyen, félelmetesebb legyen, ja és több foga is legyen "tervezőknek" köszönhetem. Jól megcsinálták a múltbéli lényeket annyi szent. A forgatókönyvet az első két résznél szinte tökéletesen megcsinálták, és tudott azonosulni az ember fia a főszereplőkkel. 

Főleg Owen Grady-vel a főmacsóval. Aki ugye...... motorral ugyan, de mégis csak az egyetlen ember volt, aki tudta tartani az iramot a raptorokkal. Nekem nem ezért volt szimpatikus. Hanem azért mert kése volt, és ritkán ugyan, de mégis tudta használni. Na én úgy döntöttem ( amikor az egyik jelenetben, a főhősünk, víz alatt feszegette a golyó álló guruló gömb ajtaját ) hogy én bizony elkészítem a saját verziómat. Mármint a késből. A markolat színét azonnal tudtam, hiszen az a főraptor neve is, hogy Kék. Az anyagát is, mert volt G10 panaelom, fekete  vulcanfiberrel. A pengeanyagon sem kellet sokáig gondolkodnom, mert egy ilyen kés megérdemel egy jó anyagot. A választásom a Böhler K110-es acélra esett. Pont jó lesz nekem, bár nem teljesen rozsdamentes. Cserébe viszont, bitangul szívós.

A késkészítés részleteivel most nem untatnálak benneteket. Igen mert semmi különös nem történt közben. Csak csináltam azt amihez, egy kicsit értek, és a végén amit készítettem...csodák csodájára....megint csak, kés lett. Amit viszont újítottam, azt bizony a gyermeki énem hozta ki belőlem. Készítettem ugyanis egy fatokot, mert megláttam benne azt ami, szinte rám kacsintott. A görcsöt. Több se kellett már vágtam is ketté a vékony fenyő darabot. Kimartam belőle a penge helyét, és pillanatragasztóval össze is ragasztottam. Kicsit csiszoltam rajta, és kék filctollal beszíneztem. Majd az egészet lefújtam lakkal. Még magam is meglepődtem az eredményen, mert néhány perc alatt olyan egyedivé tettem vele a kést, hogy az életre kelt. Ne nevessetek ki, de megvágott a kis piszok, mert egy pillanatra levettem róla szemem. Úgy döntöttem elviszem magammal a nyaralásunkra. A párommal a Duna-kanyarban ödültünk pár napot, Kismaroson. Mivel közel volt a Duna, ezért adta magát, hogy az AquaRaptort, természetes közegében, a víz közelében kapjam lencsevégre. Nagyon szeretem ezt a késem, mert én álmodtam meg, és hoztam létre. Mindenkinek javaslom, hogy merjen álmodni, és merje azt megvalósítani.

 
 

T...herra

Mindenki szereti a damaszkolt pengéjű késeket. Igen, még én is. Hatalmas szaktudás, rengeteg gyakorlás, és még több tapasztaltság kell egy rétegelt penge elkészítéséhez. Nem is beszélve a tömérdek acélról, amiből, minden hajtogatás után "elhiccen" egy jó adag. Aki azon a szinten van, hogy tud damaszkolt acélt készíteni, az már a félisten kategóriába sorolható. Én, részemről, nem szeretném megugrani ezt a szintet. Nekem a  maximum a San Mai penge lesz. Amúgy meg semmi bajom nincs a monoacélokkal. Pláne, ha azok szénacélok. Az egyik kedvencem (és szerintem másoké is ) az a 80 CrV2 megnevezésű acél.

Aki dolgozott már vele, tudja, hogy milyen hálás. Lágyítva könnyen fúrható, és még könnyebben csiszolható. Arról nem is beszélve, hogy hőkezelni is gyerekjáték. Megedzve viszont kutya kemény, és végtelenül szívós. Finom szemcseszerkezetű, és így ideális alapanyag a skandináv kések számára. Csak veszettül rozsdásodik. De aki ismeri a szénacélokat, az tudja hogy, hogy kell ápolni őket. Aki meg nem, az is tudja, hogy használat után szárazra kell törölni a pengét. Na de eleget beszéltem már az acélról. Jöjjön az érdekesebb része. A markolat, amit egy különleges mintájú ....damaszkolt  kirirnite-ből készítettem.

Kaptam az egyik barátomtól, akinek a bárdját átváltoztattam bowie késsé. Kiváncsi voltam rá, hogy miként fog mutatni a majd a késen. De.....mint minden új "késítményemnél" itt is ki akartam próbálni valamit, amit még sosem csináltam. A koporsó alakú markolatot. Tudom, hogy "amcsiban" ez más formát jelent, de én a keresztmetszetét akartam hogy olyan legyen. Össze is jött. Örömmel konstatáltam, hogy nagyon jó fogása lett. Igen egyeseknek igaza lehet, hogy ujjvédőt is kellett volna rá tennem, mert bitangul csúszik ám a kirinite. De én egy modern puukko-t akartam készíteni, és nem egy biztonsági előírásoknak mindenben megfelelő kést. A tokon gondolkodtam egy darabig, de aztán elvetettem a megvalósítását. Azon egyszerű okból, mert baromi jól mutat a késes állványomon. A neve pedig a ...herra...finn eredetű ( minden skandi késemnek finn nevet adok ) és annyit jelent hogy .....azúr. De a tenger színére szokták mondani. Mondjuk nekem a földről ( mi is a terra jelentése ) az űrből készült képek jutnak az eszembe róla. Engem teljesen elbűvölt a nagy kékség, és megfogadtam, hogy a következő késem is kék markolatot fog kapni. Méghozzá, "zima-kéket". Aki érti, hogy ez mit jelent, azt innen is csókoltatom. Különleges vagy ! Akár a T...herra. 

 

Eyas, a sólyomfióka.

A mai napig elcsodálkozom rajta, hogy miként alakul át az egyszerű acéldarabka, késsé. Tudom hogy én csinálom a két kezemmel, de akkor is, mindig meglep a végeredmény. Pedig, egy pár óra akkor is megtörténik ez a csoda, ha belefogok a késkészítésbe. Olyan ez nekem mint, amikor a kis madárfiókák, a szárnyaikat próbálgatják. Ők is elcsodálkoznak rajta, hogy mire képesek a szárnyaikkal. Hát, hasonlóan érzem én, is, amikor használom az eszemet, és a kezeimet egyszerre ( nem mindig tudom összehangolni őket ) hogy megmutathassam, hogy én is tudok már röpülni.

Persze csak átvitt értelemben, de akkor is szárnyalok, mikor késeket készíthetek. Na de ennyit a madarakról, ( bocsánat, de kiskoromban, ornitológusnak készültem, és a mai napig imádom őket ) beszélek inkább a késről. Amint a képen is látszik, ez egy szénacél, pengéjű, agancs markolatos, és bőr alátétes egyszerű ,női kés. Eleink is e három dolog segítségével alkottak, a mindennapokban használatos késeket. Annyi volt csak a különbség, hogy ők inkább markolattüskét készítettek, és azt szúrták bele, az agancsba. Pont mint ahogy akkoriban szokás volt a késeket csinálni. 

Na de már eltelt azóta egy kis idő, és a mai magyarok, már tudják máshogy is. Mondjuk úgy, hogy kettévágnak egy agancsot...bőrt raknak alá...meg ragasztót...és összeszegecselik. Szerintem a régiek is csinálták volna így, de a másik eljárás egyszerűbb volt. A lényeg az, hogy használható legyen. Remélem az új gazdája, sem csak esztendős ünnepeken fogja elővenni. Bár akkor meg oda kell figyelni neki, hogy ha használta, utána törölje tisztára...nehogy megegye a rozsda. Mert ugye a szárnyak is berozsdálhatnak, ha nem használják őket. Na de egy sólyomfiókát, nem kell félteni. Mert huss, és már repül...akarom  mondani... vág is.

 

Z2

Vannak olyan időszakaim, amikor nem tudok leállni a rajzolással. Sajnos az agy lövésem mindig gondoskodik arról, hogy ez a szabadidős tevékenység, életem végéig elkísérjen. A kés/bicska rajzolással, csak egy gond van........ha nagyon tetszik az ami a papíron van, akkor azt meg is akarom valósítani. Ennél a bicskánál se történt ez másként. Mivel meglepetésnek szántam, ezért próbáltam a lehető legkevesebb képet posztolni róla. De hát ki bírja azt ki, hogy , ha jól alakulnak a dolgai ( pl. nem csiszoltam bele a pengébe, jó helyre fúrtam a furatokat, sikerült micartát készítenem ) azt ne ossza meg másokkal, örömében.

Szóval, ha valaki kíváncsi rá, hogy miként készült a Z2, akkor kattintson az Instagram oldalamra. Addig csak annyit árulok el, hogy házi készítésű ( régi posztó kabát, és műgyanta ) micartából, és három különböző vastagságú ( 1,0...1,5...3,0 mm 1.4116 acélból készült. A panelok rögzítését, a Hód bicskánál alkalmazott, csavaros rögzítéssel oldottam meg. Ami viszont meglepett, az az hogy, a linerlock rendszerű zárat, elsőre meg tudtam csinálni. Pedig ez rám nem jellemző. Ha valaki szemét bántja, hogy ilyen csavarokat használok, azt teljesen megértem. De az én pontosságomhoz, és nem létező preci...zitá...somhoz, pontosan ez illik. Remélem leendő gazdája megbocsájtja ezt nekem, és azt látja majd, hogy ebből a bicskából, csak egy készült, mint ahogy belőle is. Mert Spyderco Watu-ja bárkinek lehet, de "almostspyderco" Zitu-ja, csak neki.

 

Hód vót, hó nem vót.

Használd ki minden kis szabadidődet, mert rövid az élet ! Legalábbis így tartja a mondás. Hát az utóbbi időben nem sok volt. Mármint szabadidőből. Meg mondjuk alapanyagból sem. De azt, ha az ember fiának van egy kis pénze, viszonylag könnyű orvosolni. Addig is vissza lehet térni, a régi bevált alapanyagokhoz. Mint például a jó öreg, rozsdás cirkula laphoz. Na most kiátkoznak azok, akik késeket készítenek. De én akkor is imádom ezt az acélt. Szívós mint az állat. Mondjuk, mint a hód. Ja és ugyanazt tudja csinálni, mint a az új bicskám. Rágni, vágni, harapni a fát. 

Ha az ember ilyen alapanyagot választ, csak egy valamire kell figyelnie. Ne égesse el az acélt. Ja meg hogy jó minőségű fúrót használjunk, folyamatos hűtéssel. Hőkezelni fölösleges, mert így is elég kemény. A fát ( fenyőt ) így is tudja "harapni". Másrészt, ez az acél tökéletes rugónak is. Rugalmas is, szívós is, tehát pont megfelel, a bicska lelkének. Volt egy leesett mahagóni fadarabom is, és így már szint mindenem meg volt ahhoz, hogy végre, újból bicskát készíthessek. De aztán rájöttem, hogy szegecsnek való acélom is elfogyott. Akkor viszont csavarozni fogok. 

Bob Loveless féle, csavaros módszert alkalmazva rögzítettem a markolatpanelokat. Mondjuk bicskánál még nem találkoztam evvel rögzítési módszerrel. Csak fixeknél. De itt is működőképes a dolog. A lényeg az, hogy, az M3 anyákat, ugyanolyan átmérőre csiszoltam, mint az M3 belsőkulcsnyílású csavarok fejét. Pontosan 5,5 mm-re. A markolatpanelokban, is megsüllyesztettem a csavarok helyét. Nagyon kellemesem csalódtam,  összerakni is könnyebb volt így a bicskát. Mondhatnám, hogy HÓD egyszerű volt. Amikor elkezdem összerakni, még sütött a nap, de mire végeztem olyan zivatar kerekedett, hogy azt hittem, jég is fog esni. Hála a magasságosnak, hó sem volt. Pedig amilyen időjárás van mostanában, még azon se csodálkoztam volna. Bár a hódoknak mindegy, hogy nap süt, vagy hó esik.......mert a fa szárazon, és nedvesen is jól esik.