Nem tudom, kinek mennyire tetszett a Jurassic World című...dínós csi-fi sorozat. Nekem nagyon. Biztos kitaláltátok, hogy melyik volt a kedvenc karakterem benne. Bár sok mindent tudok az ősállatokról, ( többek közt a raptorokról is, akik nem olyanok voltak az életben, mint a filmben ) mégis úgy tudtam tátott szájjal végignézni, ahogy szaladgálnak ezek a lények, hogy elhittem, hogy ilyenek lehettek....a raptorok. Ezt többek között a .....nagyobb legyen, félelmetesebb legyen, ja és több foga is legyen "tervezőknek" köszönhetem. Jól megcsinálták a múltbéli lényeket annyi szent. A forgatókönyvet az első két résznél szinte tökéletesen megcsinálták, és tudott azonosulni az ember fia a főszereplőkkel.
Főleg Owen Grady-vel a főmacsóval. Aki ugye...... motorral ugyan, de mégis csak az egyetlen ember volt, aki tudta tartani az iramot a raptorokkal. Nekem nem ezért volt szimpatikus. Hanem azért mert kése volt, és ritkán ugyan, de mégis tudta használni. Na én úgy döntöttem ( amikor az egyik jelenetben, a főhősünk, víz alatt feszegette a golyó álló guruló gömb ajtaját ) hogy én bizony elkészítem a saját verziómat. Mármint a késből. A markolat színét azonnal tudtam, hiszen az a főraptor neve is, hogy Kék. Az anyagát is, mert volt G10 panaelom, fekete vulcanfiberrel. A pengeanyagon sem kellet sokáig gondolkodnom, mert egy ilyen kés megérdemel egy jó anyagot. A választásom a Böhler K110-es acélra esett. Pont jó lesz nekem, bár nem teljesen rozsdamentes. Cserébe viszont, bitangul szívós.
A késkészítés részleteivel most nem untatnálak benneteket. Igen mert semmi különös nem történt közben. Csak csináltam azt amihez, egy kicsit értek, és a végén amit készítettem...csodák csodájára....megint csak, kés lett. Amit viszont újítottam, azt bizony a gyermeki énem hozta ki belőlem. Készítettem ugyanis egy fatokot, mert megláttam benne azt ami, szinte rám kacsintott. A görcsöt. Több se kellett már vágtam is ketté a vékony fenyő darabot. Kimartam belőle a penge helyét, és pillanatragasztóval össze is ragasztottam. Kicsit csiszoltam rajta, és kék filctollal beszíneztem. Majd az egészet lefújtam lakkal. Még magam is meglepődtem az eredményen, mert néhány perc alatt olyan egyedivé tettem vele a kést, hogy az életre kelt. Ne nevessetek ki, de megvágott a kis piszok, mert egy pillanatra levettem róla szemem. Úgy döntöttem elviszem magammal a nyaralásunkra. A párommal a Duna-kanyarban ödültünk pár napot, Kismaroson. Mivel közel volt a Duna, ezért adta magát, hogy az AquaRaptort, természetes közegében, a víz közelében kapjam lencsevégre. Nagyon szeretem ezt a késem, mert én álmodtam meg, és hoztam létre. Mindenkinek javaslom, hogy merjen álmodni, és merje azt megvalósítani.
