2014. szeptember 28., vasárnap

Hellvex, avagy norvég a gatya, német az ing.


Ritkán hagyok valamit veszendőbe menni. Pláne ha abból markolatot lehet készíteni. Így történt ez most is. A Degutól kapott,öreg Helle Nying pengéjét kiszabadítottam és elkészítettem belőle a Helle Fire-t. Na de a markolatot nem volt szívem bedobni egy fiókba, hanem kitörpöltem egy új pengét neki. Mindig is szerettem a széles pengéket. Tehát, ha ugyanolyan széles lesz a vas is mint a fa, akkor már csak a hegytől induló ívet kell kitalálnom, hogy hogy legyen. Szép nagy hasa lesz, és akkor ki tudom használni, hogy a legrövidebb  pengehosszhoz, a lehető leghosszabb él tartozzon. Asszem akkor nyúzó kés lesz.  
Mivel volt egy teljesen új ötletem is, ezért úgy gondoltam ez lesz az a kés amin kipróbálom. Mégpedig a skandináv él helyett, konvex élet csinálok. Nem akarok nagyon előreszaladni, de használható volt az elképzelésem. Na de hogy néhány trükköt is be kellett vetnem a készítésnél arra nem is számítottam. Azt hogy szélesebbre reszeltem a tüske helyét, gyerekjáték volt a használható konvex élforma kialakításához képest. Meg különben is, a kiválasztott acél ( Böhler N678 ) amúgy is arról híres hogy lágyítva milyen könnyen alakítható. Hát ja ! De mi van akkor ha az ember fiának a hőkezelés után is hozzá kell nyúlni a, kicsit-picit keményebb fémhez. Na akkor van az hogy nem csinál semmit a csiszolószalag, mert egy igen széles anyagot kell megmunkálnia. Ráadásul izeg mozog, jobbra balra. Ekkor jön a kézi munka. Találtam egy 10 mm vastag gumilapot, és arra tettem egy darabot a csiszolószalagból. Így jobban ment a konvexesítés. Sőt, rögtön le is tudtam tesztelni az élet, mert egy óvatlan mozdulatnál megszabadultam némi kis bőrdarabkától a "matatóujjam" hegyéről. Akkor viszont ideje tesztelni. Nagyon kellemes csalódás ért. Az új penge és élformának köszönhetően nehezebb feladatokat is rá lehet bízni. Bár a nyúzás is eléggé igénybe veszi az élet, de a keményfa forgácsolása is elég húzós dolog. Vagy tolós. A lényeg az hogy a nem véletlenül széles markolathoz sikerült készítenem egy akarattal széles pengét. nem beszélve azt hogy ismét megmentettem egy részét az északi késes kultúrának. Így lett a norvég markolatnak, német pengéje.          

2014. szeptember 7., vasárnap

Hamon...ha...mon...dom !

Csak egy próbálkozásnak indult. ( Vigyázat.....mese következik, amiből egy szó sem igaz ! ) Aztán szerelem lett belőle. Már nem kimondottan ebbe a késbe, hanem magába a hamonba. Biztos tudja mindenki hogy ez a kifejezés mit is jelent. Aki meg nem, annak elmondom egy szóval: edzésvonal. Na ezt sikerült életemben először előállítanom. Méghozzá spártai körülmények között. Az alapanyag egy 5 mm vastag 51CRV4 acél volt. Sima fenyőágakon, és némi grillszénen felmelegítettem amennyire csak tudtam. Alig vöröslött szegénykém. De amit akartam elértem evvel a hőfokkal is. Előtte ugyanis a pengetükröt bekentem sziloplasztal, és így raktam a tűzbe. Majd simán vízbe mártottam forró acélt. Az eredmény nem olyan markáns mint a Japán kardoknál, de kár is tagadni, vizuálisan enyhén észlelhető lett. Első próbálkozásnak megteszi...................................................na eddig tartott a mese................................ Ugyanis eddig vetítettem !!!.............................Döbbenet, hogy egy kis ragasztószalaggal, és némi vas-oxiddal mit el nem lehet érni. Aki valaha látott hamont, az különben is első látásra kiszúrta hogy valami nem stimmel. Hiszen, nem az a rész van " bemattulva " ami a kardokon szokott homályos felületű lenni. Ez ott fényes ! Csak megmarattam a pengét egy kicsit itt-ott. A végeredmény egy enyhén kontrasztos pengéjű, agancs markolatos, átlagos vadászkés lett..................................................................!

UI: Mindent el lehet adni jó szöveggel ! Vagy egy meztelen nővel. És evvel a bejegyzésem első részére utaltam.