Azt hiszem mindenki elismeri, hogy ha bicskák elitjéről van szó, akkor a Spyderco az első tízben benne van. Nálam mondjuk, dobogós helyezést ért el. Egyike azoknak a cégeknek, akik kifogástalan minőséget adnak az ember fiának, a pénzéért cserében. Jellegzetes formavilággal rendelkezik, szinte mindegyik modellje. Levédett szabadalmuk a nyitófurat a pengén. Többek között, ezért is imádom a pókos bicskákat. Rengeteget rajzolok, és a zsebkéseimen én is nagyon preferálom, ezt a fajta nyitási módot. Az egyik ilyen rajzomat, szinte naponta nézegettem, és úgy döntöttem, átkonvertálom a 2D-s rajzot 3D-be. Úgy is olyan régen csináltam bicskát.
Szóval, minden egy rajzzal kezdődött. De nem kellett sok idő ahhoz sem, hogy az 1.4116-os rozsdamentes acélból is meglegyen a kívánt forma. Az én technikám végtelenül egyszerű, mert úgynevezzett etikett papírra szoktam rajzolni, aminek az egyik oldala öntapadós. Ráragasztom a portalanított acélra, és filctollal is körberajzolom. Addig kontúrozok, amig a filc nyoma el nem tűnik.
Az igazi bicskészítőknek van egy érdekes kifejezése...a duplikálás. Ez nagyjából annyit jelent, hogy van amit két példányban kell elkészíteni. Ez mondjuk elég egyértelmű, hogy két markolatlapot, és két markolathéjat is kellkészíteni. Hiszen milyen hülyén nézne ki ha csak egy markolatpanel lenne. Bár léteznek ilyen bicskák, csak valami okból nem igazán terjedtek el a világon.
Miután végeztem a sokszorosítással, hozzáláttam a penge csiszolásához. V-re csiszoltam, már amennyire a forma engedte. Majd ezek után tüzesekedtem egy kicsit. A szokásommal eltérően, most nem vittem fel a hőfokot 1000 C˚ fölé, mert terveim voltak még a pengével. Szerettem volna ugyanis az élet felületnövelni. ennek a legegyszerűbb módja a fogazás. Azt meg a szegény ember reszelővel szokta csinálni. Én is így tettem. De még így is megküszködtem vele.
Hát valahogy így néz ki amikor az ember fia a célegyenesbe fordul. A markolat panelok kifúrva, megsüllyesztve, és az alaplapokra felragasztva. Penge készre csiszolva. Hézagoló távtartó beszabva. Csavarok előkészítve. Most következik a szívatós része a bicska készítésnek, méghozzá a finomhangolás. A zárszerkezetről ugyan nem lőttem képet, de keresztzáras a zsebsárkány. Ja és egy végállás csavar is van benne, hogy nyitott, és zárt állapotban is legyen hova felütköznie a penge szakállának. Apropó csavarok. Sima M3 BKNY csavarokkal rögzítem a panelokat össze. Egyszer talán leszek olyan gazdag, hogy vegyek egy pár darab M3 távtartót. De az nem most lesz.
Kezemben a végeredmény. A önelégült ábrázatomat pedig bónuszként kapjátok hozzá. A első szelfim a bicskával vállalhatatlan volt. Annyira bele szoktam feletkezni a késkészítésbe, hogy a tisztálkodást el is szoktam felejteni. A végén döbbenek rá, hogy legalább fél kiló szennyeződést sikerült fölszedni magamra a munka során. Nem is csoda hogy nem szokott a párom felelőtlenül rámnyitni a műhelyben. Ilyedtében ugrana egy hátast tőlem, olyan rémisztő vagyok olyankor.
Miután elszívtam az ilyenkor szokásos ünneplős pipadohányomat, készítettem egy két képet. Bár mostanában korán sötétedik, de azért találtam még annyi fényt, hogy elfogadható legyen a kép minősége. Azért egyszer még elviszem az egyik kedvenc graffitimhoz, és készítek róla egy két rendes képet is. Azokat az instagram oldalamra szoktam feltölteni.
És.......itt van az a kép ami miatt tényleg kiérdemli a zsebsárkány nevet. Imádom a sziluett képeket. Hát nem olyan mintha egy sárkány pofája ? Engem mindenesetre arra emlékeztet. A fázós lábam pedig arra, hogy ideje begyújtani. Megyek, és tüzet lehelek a kályhába. Mert ugye a kis pocket dragon még nem tud tüzet okádni. Nem baj. Majd egyszer megtanítom neki, hogy is kell azt csinálni.
