Avagy.....csak elkészült.....pedig nem bíztam benne. Kész csoda ez a mondat tőlem, mert 93' óta agy-kontrollozom, és a abban a a pozitív hozzáállás a dolgok mozgatórugója. Az előző bejegyzésemben, ezt képekben is megmutattam nektek.De ha az ember fia hisz magában, és ( most jön a lényeg ) más is ( a csoporttársakra gondolok, akik szaktanácsadássál, és lelkesítő szavakkal segítettek ) hisz benne, akkor csak felfelé vezethet az út. Tehát, összeszedtem magam, és újramarkolatoztam a kalapos kést.
A
A javítás is tele van buktatókkal, és amit egyszer már lecsiszoltál azt nem lehet visszatenni. Tehát tovább csiszolsz, és egyre jobban távolodsz az általad elképzelt kés formától. Aztán rájössz, hogy semmi nincs kőbe vésve. Egy kis változtatás itt, egy kis csiszolás ott, és akkor is .....késnek látszik az, ami a kezedben van. Amikor meg lerakod az asztalra, és észreveszed, hogy milyen szép íve van az él felőli résznek, akkor meg egyenesen örülsz neki, hogy így sikerült a dolog. A recézésről nem is beszélve, ami pont jó helyre került.
Egyszóval....soha ne add fel ! A késkészítés, kitartást igényel. No meg egy másik dolgot, a késztetést . Ezt az érzést úgy hívják, hogy ....úgy viszket a tenyerem, mert kést akarok készíteni. Ha ez meg van akkor sínen vagyok. Csak minden lassan és szépen, ahogy a csiga megy a jégen, úgy érdemes. Minden lépcsőfok fontos, ha ( te is ) el akarsz jutni a következő szintre. Hát ne hagyj ki egyetlen egy lehetőséget sem, ha kés-zítgethetnéked van. Így készült el az én késem is a kalapba(n) ! Július 30-án kisorsolják számomra, hogy ki fogja kapni a késem. Kicsit később pedig megtudom, hogy én kitől kapok kést. Tiszta izgalom, nem ? Addig is gyakorlok még egy kicsit. Mert ha jövőre is lesz egy ilyen játék, hát szeretnék .......kést készíteni a kalapba.
