Aki arra számít, hogy "százhuszonhetetdszerre" is leírom, hogy hogy kell kést készíteni, az most csalódni fog. Majd a következő késemnél, biztos írok arról is. De most egy picit bemutatkozom a másik oldalamról. Megszülettem, s majdan elenyészek. De a kettő közti rész, csak rajtam múlik, s azon hogy milyen életet élek. Amikor nem látja senki, elrepülök egy másik világba, gondot, bajt s félelmet kizárva. Szárnyaim a könyvek, tollaim a lapok, számomra nem ugyanolyanok a mindennapok.
Kicsit furcsán hangozhat egy késbolgban ez a cím, ugye ? De aki engem ismer, az tudja, hogy olthatatlan tudásszomjam van, gyermekkorom óta, és imádom a könyveket. Így sokkolva szinte minden embert, aki a számítógépet, vagy a mobilját bújja. Erre ráteszek egy lapáttal azzal, hogy rázúdítom a környezetemre, amit tanultam. Néha, amikor csendben maradok, akkor meg mindig jár az agyam.
A könyvekben az a jó, hogy elrepítenek egy másik világba. A sci-fi könyvek meg pláne. Hát még a mondák, és a hősköltemények. Elmesélik, hogy régen másképp éltek az emberek, és az állatok. mindenki tette a dolgát, és a mai emberekhez képest, kalandos élete éltek. Bátrak voltak, de az Istenektől féltek. A sárkányoktól pedig egyenesen rettegtek.
Pedig voltak jó sárkányok is. Példának okáért ott volt Thann, az ezüst sárkány. Bár testét acél pikkelyek fedték, de az ezüst nyírfák völgyében élt, és innen kapta a nevét. Nem volt nagy, de rettenhetetlenül bátor volt. Saját varázslatai voltak, képes volt emberi arcot felvenni, és nem tüzet, hanem szikrákat okádott. Számtalan kincs volt a tulajdonában, de ezeket a kincseket mindig megosztotta, az arra érdemesekkel.
Garm viszont egy vadállat hozzá képest. Ő őrizte Hél, vagyis az alvilág kapuját, és előre érezte, hogy ki fog meghalni. Láncait eltépve eljött a gonoszokért. Bár ő fekete volt de a mellkasa, mindig vörös volt a vértől. A ragnarök idején sok dolga volt, de aztán utolérte a őt is a végzet. Nevét meghallva mindenki megborzongott. Szóval semmi jó nem volt benne. De vele együtt volt egyensúlyban az akkori világ.
E két kés azért született meg mert, Eddát olvastam, és magával ragadott az amit olvastam. Csak rajzoltam, és élettel töltöttem meg ezt a két acéldarabot. Ennyi. Különleges utazás volt, azt mondhatom. De az biztos hogy inspiráló számomra. Már visszatértem, tehát újra normális ember látszatát keltem, de valami akkor is megváltozott bennem. És mostantól fogva becsülni fogom azokat az embereket, akik tudásukkal, becsületükkel, önzetlenségükkel, tehetségükkel....( sorolhatnám napaesti ).....vagy csak a mosolyukkal jobbá teszik ezt a világot. Maradjatok olyanok, amilyenek vagytok, mert ti vagytok az emberiség reményei.
Na ez volt a másik oldalam. De ígérem, hogy nem fogok megkomolyodni, és a következő bejegyzésem már újra régi énem fogja írni. De még ezt verset előbb, ki kell írnom magamból.
Thann és Garm...
Yggdrasil árnyékában settenkedik Nidhogg,
Ahol Hel uralkodik laposakat pislog.
Megcsapolva a rágja a Niflheimig eret,
Pusztitja világot, miközben magában nevet.
Csak egy barátja van a Norvég fának,
Thann aki bátor, és Nidhoggra támad.
Harcukat, ha dörög az ég, hallja mindenki,
Garm pedig vonít, mert ők is pokolban kötnek ki.
Nochy.
