Nó-nimusz bicskány. Sience "friction" folder.

Nessmukus Pentium...

 Mindenki tudja, hogy egy kést elkészíteni, nem nagy dolog. Középen az acél, két szélén a fa, oszt csiszold össze őket. Nagyjából tényleg ennyi. De egy bicskát megcsinálni, sem sokkal bonyolultabb ! Ezt nem én mondtam, hanem egy vásárlóm. Számomra bonyolult, a sok izgő mozgó alkatrészével együtt. De csak belevágtam (érted, bele....vágtam !) ebbe is. Első bicskának, egy slipjointos ( a rugó ereje tartja a helyén a pengét ) zárszerkezet nélküli bicskát szerettem volna készíteni. Akár a magyar bicskákat is kiszemelhettem volna formának, de az nem én lennék. Az én kedvenceim, ugyanis a nessmuk, és a nyúzó kések. A terv tehát egyszerű. Ki lehessen nyitni, és be lehessen csukni. És íves legyen minden részén.

 Elsőre bizony nem sikerült. Rossz technikát választottam. Nem megy nekem a Youtube videók utáni bicska készítés. Nekem magamtól kell rájönni mindenre, akkor értem meg, hogy miként működnek a dolgok. Legyen elég annyi, hogy a  Hexxa-computer megtámogatott egy nem működő alaplappal.( Köszönöm András ! ) és a kollégám egy kevés 1 mm-es acél lemezzel, meg rengeteg tanáccsal .... Köszönöm Csabi ! ). Nekem meg volt pengeanyagnak való marótárcsa lapom. A tuti megoldás pedig az volt, hogy téglalapokat vágtam mindenből, és összeragasztottam a lemezeket. Egy csiszolt alaplap+egy acéllemez, és ezeket fúrtam ki a kellő helyeken, egyszerre. Majd bele raktam egy rugót, és egy pengét.

Ezek után reszeltem, reszeltem, ja és reszeltem ! Nem keveset. Néha bele kavarodtam, hogy most pengéből kell reszelni, vagy a rugóból kell leszedni egy tizedet. Ami, mint mértékegység, számomra abszolút értelmezhetetlen. Nem vagyok precíz, de most valahogy úgy érzem, erőn felül teljesítettem. Hiszen működőképes lett a végén a .....mi is legyen a neve ? ....Pentium 1S ? Az olyan elcsépelt. Nessmuk.....usz....Pentium. Ez az !!! Nagyon boldog vagyok, annyit elmondhatok. Én aki inkább kihézagol mindent, egy illesztett, működőképes bicskát készítettem. Más számára ez nem nagy vasziszdasz, de számomra igen. Remélem a következő ( még ennél is egyszerűbb ( ? ) bicska elkészítésében is ennyi örömet fogok lelni.

UI: Megnyugodhat mindenki. Nem fogok ráállni a bicskakészítésre.

UI2: Néha meg kell újulni, mert jót tesz az ember lelkének.

UI+1: Ne avval foglalkozz, másoknak mi a véleménye róla.

UI: utolsó: Légy büszke rá ! Nem vetted..........te csináltad.

Az utolsó karcos, és a szántó Q.

 Egyszer volt, hol nem volt ......kezdődhetne a is a mese,......hogy ha jót akarsz magadnak, ne olvasd el te se ! Most is csak viccelek, mesét írni ( megint ) nem merek. Vagy mégis ?

 Történt egyszer nagyon régen, késeket készített egy ember, a kis műhelyében. Minden fajtát, és félét. Ezeknek is főleg az élét. De néha ha kedve szottyant, s elébe jó fém pottyant....az egész kést ő csinálta, ha becses kedve úgy kívánta. Nagyot, kicsit, keskenyt, és néha kövéreket, mikor milyenre adták le a rendeléseket. De legjobban azt szerette, ha mindezt magánszorgalomból tehette. Ha valaki ajándékot hozott neki, cserébe kést adott neki.

 Egy szónak is száz a vége, családi, és fullos pizzáért, konyha kést adott cserébe. Az egyik mesternek egy nagy Bucher knife-ot, mert ő még nem tudta, de erre vágyott. A másikat sütőmestert egy santokuval lepte meg, amit azóta rendesen munkába is .....állított, evvel szeletelte hatba, nyolcba a pizzákat, amiket ki     szállított. Mindketten jó emberek, hiszen másokat is etetnek, cserébe zsebükbe sok pénzt tehetnek. De akkor régen, ők önzetlenek voltak, s az éhes késkészítő elé hatalmas pizzát toltak.

 De hogy miként készültek a kések, most ( nem ússzátok meg ) erről is mesélek. Az alapanyag, egy aszfaltmaró tárcsából kivágatott, amely valaha jobb napokat is láthatott. Ez lett kontúrozva, csiszolva, kifúrva s a végén ragasztóval is bekenve, de közben faszénen hevítve lett  keményre megedzve. Megeresztést is ugyanitt kapott, mindeközben néhány rockwellt durván elhagyott. De így is elég kemény, s ő ezt elhitte, mert a a tesztek alatt a reszelő nem vitte.

 Mivel egyszerre két kést is készített, épp ezért róluk, kevés képet készített. Így fordulhatott elő az a szégyenletes eset, hogy készen, csak az utolsó karcosról készített képet,s arról is keveset. Talán egyszer ha az új gazdája is benne lenne, egy pár kép róla is idekeveredne. Mert mit is érdemel a mai világban az az ember aki megkapja, de nem kóstolja....., pontosan annyit mint az, aki megcsinálja, de se az Instagram-on, se a Facebook-on nem posztolja. Még mielőtt befejezném a mesét, én is ezt teszem, s a két oldal közül valamelyikre rögvest felteszem. Az én mesém is tovább tartott volna, ha a szántó Q-ról több kép készült volna. Na befejezem mert lefagyott a vesém.....eddig tartott az én ütődött mesém !

Brownie, de nem süti.

 Van az életemben, sok fontosabb dolog, mint a késkészítés. Ezen dolgok, mindent felülírnak. Legyen annyi elég, hogy az egészség a legfontosabb...... mind közül. Ha az megvan, utána jöhet bármi. Ha például az ember fia jól érzi magát, akkor néha, süteményt készít. Mert ugye az tele van, olyan, boldogságot okozó endor...izékkel. Az igazi finom sütik, viszont csak akkor születnek, ha követjük a jól bevált recepteket. Így van ez a késkészítésnél is. Történt egyszer késztetést éreztem, hogy Brownie-t készítsek. Íme a receptje !

 

 Zárójelbenjegyzemcsakmeg  (((( Nem is oly régen, készítettem egy Loweless stílusú, kis kést. Ekkor döntöttem el, hogy magamnak is készítek egyet. Csak egy kicsit méretesebbet. Olyat amivel a hátizsákjában, magabiztosabban sétál, vagy túrázik az ember. Az előző kés is Böhler N690-es acélból készült. Egy hivatásos késkészítő ( Kunhegyesi ), és vadászboltos barátja ( Pilisi ) jóvoltából, jutottam hozzá, a 3 mm-es vastagságú kés alapanyaghoz. Jó, és hallatlanul értékes emberek mind a ketten, annyi biztos. Ezt le kellett írnom, mert így lesz Jó, a Bownie receptje. )))) Zárójelbezárva.

  A Jól bevált recept szerint. Ha (1) Szép íves vonalakat rajzolsz egy acél darabra. (2) Körbevágod ezeket a vonalakat, lehetőleg kívülről. (3) nagyjából V-re csiszolod az acél  elülső részét. (4) Kifúrod néhány helyen az enyhén elvékonyított hátsó részét. (5) Behasítasz egy reteszacél darabkát, és vele együtt kifúrod a középső részét. (6) Berakod a tűzbe, kb. 800 C° fokra, majd hirtelen lehűtöd olajban. (7) Berakod a sütőbe 200 C° fokra egy órácskára. (8) Megtisztítod. (9) Két tetszőleges, de kemény markolatanyagot rögzítesz ( én a bakelitet választottam a színe miatt) , némi ragasztó, és egy pár szegecs segítségével. (10) Ezek után az egész, ragasztótól csöpögő, nem kicsit szögletes dolgot hagyod pihenni egy éjszakán át. (11) Másnap legömbölyíted a a sarkos részeket a kész (KÉS) süteményen.........akkor te mindent megtettél annak érdekében hogy a kezedben lévő dolog boldogsághormont termeltessen a testeddel. Ha nem indul meg a nyálelválasztásod akkor megdíszítheted még némi extra bőr tokkal, vagy csak simán szórhatsz rá porcukrot. A lényeg az hogy azt érezd, hogy fincsi dolgot készítettél.

Chupacabra...

 Ejtsd: kupak-árbra. De csak azért így, mert kupakokból készült a markolat, és nonfiguratív ábrák vannak benne. Ennyi elég is lesz a nyelvújításból. A lényeg az, hogy ehhez volt kedvem. Már hogy, bohóckodjak egy kicsit. Nem k ell mindent véresen komolyan venni. Talán csak a hurkát. Azt mondta egy bölcs ember ( Jane Seymour ) Úgy kell élned életed minden egyes napját, hogy a legjobban érezd magad a bőrödben. És hogy ha holnap vége mindennek, akkor is elégedett légy magaddal.

Úgy kell élned életed minden egyes napját, hogy a legjobban érezd magad a bőrödben. És hogy ha holnap vége mindennek, akkor is elégedett légy magaddal. ............Ja, és csak egyszer élünk. Ezt megmondták a reinkarnációs tanfolyamon.

Igaza van. Ma, mint minden nap, busszal jöttem haza. A szokásos dolgokat láttam. Tíz emberből tíz panaszkodott. Egyszer csak, megmagyarázhatatlan okokból, a zsigereimben éreztem a veszélyt. De itt is csak a szokásos dolog történt. Két bazi nagy fékezés. Buszos is, BMW-s is nyikorgó gumikkal állt meg. De az élet ment tovább. Mi lett volna ha ? A tiz ember úgy távozott volna, hogy élete utolsó perceiben ( is ) panaszkodott. Én hülye meg úgy, hogy őket figyelem. Máskor, játszani ( telefonon, természetesen ) vagy tervezni szoktam.

Az egyik ilyen tervem az volt, hogy piros színű kupakokból készítek markolatot, egy jobb napokat látott, régi, gyári késnek. Pár hónap alatt össze is gyűlt annyi, hogy megvalósíthattam, e tervemet. Tudom, megnézhettem volna néhány videót a YouTube-on, és akkor jobban sikerült volna. De nem ez volt a célom. Hanem az, hogy bohóckodhassak egyet. Hát ez lett az eredménye. És én így is büszke vagyok rá. Holnap ugyan nem lesz vége mindennek. De én megtettem amit megtehettem, és MA is elégedett vagyok magammal. Ja, és a neve onnan jött, hogy a chupacabra sem valami gyönyörűség, hanem egy ........olyan.......na pont ilyen mint ez a markolat.

Kés a kalapba --------> __("")__

 Avagy.....csak elkészült.....pedig nem bíztam benne. Kész csoda ez a mondat tőlem, mert 93' óta agy-kontrollozom, és a abban a a pozitív hozzáállás a dolgok mozgatórugója. Az előző bejegyzésemben, ezt képekben is megmutattam nektek.De ha az ember fia hisz magában, és ( most jön a lényeg ) más is ( a csoporttársakra gondolok, akik szaktanácsadássál, és lelkesítő szavakkal segítettek ) hisz benne, akkor csak felfelé vezethet az út. Tehát, összeszedtem magam, és újramarkolatoztam a kalapos kést.

 A

A javítás is tele van buktatókkal, és amit egyszer már lecsiszoltál azt nem lehet visszatenni. Tehát tovább csiszolsz, és egyre jobban távolodsz az általad elképzelt kés formától. Aztán rájössz, hogy semmi nincs kőbe vésve. Egy kis változtatás itt, egy kis csiszolás ott, és akkor is .....késnek látszik az, ami a kezedben van. Amikor meg lerakod az asztalra, és észreveszed, hogy milyen szép íve van az él felőli résznek, akkor meg egyenesen örülsz neki, hogy így sikerült a dolog. A recézésről nem is beszélve, ami pont jó helyre került.

Egyszóval....soha ne add fel ! A késkészítés, kitartást igényel. No meg egy másik dolgot, a késztetést . Ezt az érzést úgy hívják, hogy ....úgy viszket a tenyerem, mert kést akarok készíteni. Ha ez meg van akkor sínen vagyok. Csak minden lassan és szépen, ahogy a csiga megy a jégen, úgy érdemes. Minden lépcsőfok fontos, ha ( te is ) el akarsz jutni a következő szintre. Hát ne hagyj ki egyetlen egy lehetőséget sem, ha kés-zítgethetnéked van. Így készült el az én késem is a kalapba(n) ! Július 30-án kisorsolják számomra, hogy ki fogja kapni a késem. Kicsit később pedig megtudom, hogy én kitől kapok kést. Tiszta izgalom, nem ? Addig is gyakorlok még egy kicsit. Mert ha jövőre is lesz egy ilyen játék, hát szeretnék .......kést készíteni a kalapba.

Hogyan ...ne... készítsünk kést !

Ezt a kést a Kés a kalapban nevezetű játék keretében készítettem.

Az alapanyagot Oláh Barna (késes mester ) barátomnak köszönhetem.

Nagy tervezés közepette, fúrtam egy párat. Oda is ahova nem kelett volna.

A panel rögzítés módját is megoldottam ( gondoltam ...naívan ) zsákfuratos, menetesszáras csavarockkal.

Az előző képen ott az első hiba. Azt a furatot ami az ujjvédőt rögzíti, egyszerre kell átfúrni az ujjvédővel.

Kireszeltem a hasítékot, mind a pengében, mind az ujjvégőben.

Próba stifttet raktam bele, és meggyőződtem róla, hogy nem lötyög.

Bejelöltem a középvonalat. 

Nagyjából elkészítettem a levezető élt.

Karcsúsítottam egy kicsit a markolaton. Második hiba....nem eleget.

Faszénen felhevítettem, narancs színű izzásig. Én így hőkezelek. De ti küldjétek el egy szakértőhöz, mert akkor lesz az igazi.

Lehűtöttem fáradtolajban. Csak a penge felőli részét.

Maradékhőn megeresztettem. Ezt is megcsinálja nektek aki a hőkezelést végzi.

Reszelőteszt ( csúszkált a pengén ) finomreszelővel, majd ( ez van a képen ) finomcsiszolás.

Ilyen lett 400-as csiszoló papír után. Ekkor még azt hittem jó úton haladok.

Mások micartának hívják, én textilbakalitnek. Ilyenem van, és kész. Ti inkább vegyetek, eredetit a neten !

Végre felrakhattam a kézvédőt. És elcsiszoltam a rögzítőcsapot is.

Kifúrva minden, és ragasztásra készen.

Érdesítettem a panelokat, és ekkor kellet volna .......kidobnom a csavarokat is. Nem lettek jók. Corby csavart kell használni !

Ettől függetlenül tették a dolgukat és rögzítették a panelokat.

A pillanat amikor rádöbbentem, hogy a menetes szár végei, kifognak látszani. Most már nincs visszaút. 

Lenagyjázva a markolat is.  Kicsit csiszolok rajta, és legömbölyítem.

Íme a végeredmény.....ami bizony.....teli volt hibákkal. Amit egyszer lecsiszoltunk, azt már nem lehet visszatenni.

Leszedtem hát a régi markolatot, és ujraterveztem a rögzítést is.

Hatos csavar, nyolcas hüvellyel, és némi ragasztó. Ez is megfogja a merbau panaelokat.

Ilyen az arcom, amikor reménykedem. hogy ez jobb lesz mint az előző. 

A kontúrozáskor, már nagyságrendekkel elégedettebb vagyok.

A gömbölyítésnél, meg már egyesen ....boldog vagyok.

Még egy kis finomítás, és hézagkitöltés, és azt mondom, hogy már le lehet fényképezni. De ezt majd, csak a következő bejegyzésemben fogjátok meglátni. Hiszen a türelem....ró...illetve.....nálam, kést terem.