2022. május 29., vasárnap

Eyas, a sólyomfióka.


A mai napig elcsodálkozom rajta, hogy miként alakul át az egyszerű acéldarabka, késsé. Tudom hogy én csinálom a két kezemmel, de akkor is, mindig meglep a végeredmény. Pedig, egy pár óra akkor is megtörténik ez a csoda, ha belefogok a késkészítésbe. Olyan ez nekem mint, amikor a kis madárfiókák, a szárnyaikat próbálgatják. Ők is elcsodálkoznak rajta, hogy mire képesek a szárnyaikkal. Hát, hasonlóan érzem én, is, amikor használom az eszemet, és a kezeimet egyszerre ( nem mindig tudom összehangolni őket ) hogy megmutathassam, hogy én is tudok már röpülni.

Persze csak átvitt értelemben, de akkor is szárnyalok, mikor késeket készíthetek. Na de ennyit a madarakról, ( bocsánat, de kiskoromban, ornitológusnak készültem, és a mai napig imádom őket ) beszélek inkább a késről. Amint a képen is látszik, ez egy szénacél, pengéjű, agancs markolatos, és bőr alátétes egyszerű ,női kés. Eleink is e három dolog segítségével alkottak, a mindennapokban használatos késeket. Annyi volt csak a különbség, hogy ők inkább markolattüskét készítettek, és azt szúrták bele, az agancsba. Pont mint ahogy akkoriban szokás volt a késeket csinálni. 

Na de már eltelt azóta egy kis idő, és a mai magyarok, már tudják máshogy is. Mondjuk úgy, hogy kettévágnak egy agancsot...bőrt raknak alá...meg ragasztót...és összeszegecselik. Szerintem a régiek is csinálták volna így, de a másik eljárás egyszerűbb volt. A lényeg az, hogy használható legyen. Remélem az új gazdája, sem csak esztendős ünnepeken fogja elővenni. Bár akkor meg oda kell figyelni neki, hogy ha használta, utána törölje tisztára...nehogy megegye a rozsda. Mert ugye a szárnyak is berozsdálhatnak, ha nem használják őket. Na de egy sólyomfiókát, nem kell félteni. Mert huss, és már repül...akarom  mondani... vág is.

 

2022. május 8., vasárnap

Z2


Vannak olyan időszakaim, amikor nem tudok leállni a rajzolással. Sajnos az agy lövésem mindig gondoskodik arról, hogy ez a szabadidős tevékenység, életem végéig elkísérjen. A kés/bicska rajzolással, csak egy gond van........ha nagyon tetszik az ami a papíron van, akkor azt meg is akarom valósítani. Ennél a bicskánál se történt ez másként. Mivel meglepetésnek szántam, ezért próbáltam a lehető legkevesebb képet posztolni róla. De hát ki bírja azt ki, hogy , ha jól alakulnak a dolgai ( pl. nem csiszoltam bele a pengébe, jó helyre fúrtam a furatokat, sikerült micartát készítenem ) azt ne ossza meg másokkal, örömében.

Szóval, ha valaki kíváncsi rá, hogy miként készült a Z2, akkor kattintson az Instagram oldalamra. Addig csak annyit árulok el, hogy házi készítésű ( régi posztó kabát, és műgyanta ) micartából, és három különböző vastagságú ( 1,0...1,5...3,0 mm 1.4116 acélból készült. A panelok rögzítését, a Hód bicskánál alkalmazott, csavaros rögzítéssel oldottam meg. Ami viszont meglepett, az az hogy, a linerlock rendszerű zárat, elsőre meg tudtam csinálni. Pedig ez rám nem jellemző. Ha valaki szemét bántja, hogy ilyen csavarokat használok, azt teljesen megértem. De az én pontosságomhoz, és nem létező preci...zitá...somhoz, pontosan ez illik. Remélem leendő gazdája megbocsájtja ezt nekem, és azt látja majd, hogy ebből a bicskából, csak egy készült, mint ahogy belőle is. Mert Spyderco Watu-ja bárkinek lehet, de "almostspyderco" Zitu-ja, csak neki.