Nincs új a nap alatt. Mármint kés ügyileg. Mondják azok, akiknek minden kés egyforma. Mert van nyele meg éle. Meghagyom őket ebben a hitben. De én ahányszor rátévedek a világhálóra, mindig rácsodálkozom hogy mennyi újdonság készült, akár csak egy hét alatt is. A lényeg az, hogy mind egyediek, és jellemzik a készítőjüket. Van aki megtalálta a stílusát, és néhány csupán darabos palettáján is mindenki megtalálja a számára optimáis, vagy csak szimplán tetsző kését.
Vétek lenne őket gyártónak nevezni, de mégis azok. Ugyanis hozzák a megszokott jó formát, és kifogástalan minőséget. Ilyen "gyártó"
Norbert Leitner is. Szuper az anyagválasztás (D2, O1, Damaszkacélok. Még szuperebb a markolatanyagok felhozatala ( G10 minden színben, agancs, micarta, csont, egzóták, stb. Tehát van egy pár kés forma, de a készítéshez felhasznált anyagokat, te választhatod ki. Eddig ez nem is olyan egyedi, hiszen a magyar késkészítők is így jutnak munkához.
Ami viszont Norbertnél szembeötlő, az a egyedi stílus. Messziről rá lehet ismerni munkáira. Két kedvencem van tőle. Az egyik az "
Agent" névre hallgató csepp kis kés amihez csont markolatpaneleket használt. A másik pedig a "
Fram" névre keresztelt gyönyörűség. Az én késem alapjául ez utóbbi szolgált. Bár az én anyagválasztásom nem olyan impozáns mint Norberté. Hiszen csak vadnarancsot használtam markolatanyagnak, és terelőlemezt késacélnak. De amit ennél a késnél megtanultam az az, hogy ...................végy egy darabaka acélt...............távolítsd el róla a fölösleget............és élvezd minden pillanatát ennek. Ennyi. Nagyra becsülöm azt aki képes erre. A többi már csak közönséges kofalárma. Egy kóbor pillanatomban a nem túl beszédes No.69 nevet adtam neki. De annyit elárulok hogy 69-ben születtem, és soha nem jártam a 69°-ik szélességi fokon. Tehát, ha megkérdezik hogy jártam e ott ? Akkor annyit mondok No. ..............no ennyi pont elég a fárasztásból. Azt viszont még meg kell említenem, hogy okos ember volt aki ezt a markolatformát kitalálta. Két ujj fölül, két ujj alul, és tökéletes a fogás rajta. Nem is beszélve a jó kis hasas pengéről, amit leginkább az az ember szeret, akinek nem egy asztalon ( hanem a földön ) kell ( mondjuk birkahúst ) feldolgoznia. Szóval nagyon kellemesen csalódtam ebben a formában. Norbert Leitner...............nagyon szépen köszönöm, hogy inspiráltál.
