A cím első mondata, igencsak súrolja az elmebeteg kijelentés határát. De a másodiknál már kimondtam a kulcsszót. TÚLÉLÉS ! Szépen csengő, manapság divatos kifejezés. A " gyík-szó-veri " csatornán mindent megtudhatunk róla. Ráadásul a fotelből ! Nem is akármilyen szakértők tálalásában. Nevüket mindenki ismeri. Ha nem is mindegyikét......... De " Gríz Béla " mind közül a legemlékezetesebb, és egyben a legmegosztóbb figura. Igazi ripacs, de a szó jó értelmében, hiszen mindenki beszél róla. Részben én is ilyen vagyok, csak annyi különbséggel, hogy nekem nincs annyi tudás a fejemben. De ami benne van az pont elég, arra hogy sikerrel abszolváljak a egy olyan éjszakát a szabadban, amire egy jóérzésű ember csak annyit mond: A kutyát se vernék ki ebben a hidegben !
No de csapjunk a közepébe ! Az én első jelmondatom az, ha " hobbitúlélni " megyek, hogy levegőt beszívni, levegőt kifújni. A többi mind másodlagos dolog. Mert ha már ez sem megy, akkor..............igen nehéz dolgunk van..............mert példának okáért egy ránk dőlt fa, pont evvel a problémával tud szembesíteni minket. Tegyük fel, hogy csak kis fa esett ránk. Akkor viszont a véletlenül pont nálunk lévő ( tudományos alapossággal összekészített ) túlélő csomagból elővesszük a karácsonyra kapott késünket.................és itt köszönném meg, kenyéradó gazdáimnak hogy megajándékoztak engem álmaim késével, a Fallkniven F1-el...........Köszönöm szépen !.................és összeaprítjuk vele tűzifának. Aztán tovább turkálunk az évek alatt megpatinásodott bőrtokban, és kiválasztjuk azt az eszközt amivel lángra tudjuk lobbantani tűzifánk szívét. Van miből választani, ( gyufa, öngyújtó, szikravető, vatta, gyantafenyő ) mert nem szabad semmit a véletlenre bízni. Utána már hozzáláthatunk a menedék készítéséhez. Vagy előtte is, de akkor valamivel világítanunk kell, mert baromi korán sötétedik. De arra is van egy pár alkalmatosság, gyertya és világító rudak képében. Szóval, jó megvilágításban összetákolunk egy kalyibát, a szintén nálunk lévő zsinór és kötél segítségével. Erről sajnos nem áll módomban fotókat közölni, mert a fényképezőgép nincs benne a felszerelésemben. De valami
hasonlót szoktam készíteni. Aztán melegítek egy kis vizet egy egyszerű 1/2 literes üdítős dobozban, amit útközben találtam. Van amikor levesport szórok bele, de akad nálam teafű, instant kávé és cukor is. Sőt akár egy müzli szelet is. Szó ami szó, jól élek. Néha megpiszkálom a tüzet, és elmerengek arról, hogy milyen jó is kint lenni a természetben. Nem szoktam sokat aludni, de amikor felébredek a fák között beszűrődő hajnali nap sugaraira, akkor csak azt mondom: Érdemes élni.
UI: Aztán rohanok haza, és jól betakarózom, mert egész éjszaka reszkettem a tűz ellenére is. Tudom ! Vegyek egy mínuszos hálózsákot. Na akkor már tényleg úgy érezném magam, mintha a fotelből nézném a túlélő sorozatokat.
Történt valamikor a hét elején, hogy a " félsz-bakker-os " üzenőfalamra kaptam egy kést ábrázoló képet. Jól van na ! Nekem ilyeneket üzennek, és nem játékfelkérésekkel halmoznak el. A képen egy vadi új Fallkniven K.K. modell volt látható. A K.K. Gyanítom, hogy nem a k...a könnyű kifejezést rövidítették le, de sajnos még nem tudom hogy a két K. mit jelent. Az esélye hogy a számomra ( is ) vágykeltő kést megvehessem, egyenlő a nullával. Különben is, már van egy " efegyesem " a cég svéd cég palettájából. Tökéletesen működik a kezemben. Soha jobbat ! De azért piszkálta a csőröm, hogy milyen lehet annak a markolatnak a fogása. Nosza, kihasználva a hétvégi plusz fokokat, kivágtattam a műhelybe.
A felismerés, hogy igen csak szűkében vagyok a fém alapanyagnak, nem igazán szegte kedvemet. Gépi fűrészlap mindig akad. Nem is akármilyen ! Ez a gatterlap, példának okáért, vastag rönkfákat vágott hajdanán kellő hosszúságúra. Nálam meg, ha kést készítek belőle, akkor az aprófát fogja vágni kellő rövidségűre. O.K. pengeanyag kipipálva. De miből legyen a markolat ? Gumiból, mint az eredetin ? Használtam már sokszor gumit, de nem markolat anyagnak. Akkor viszont kipróbálok valamit, amit már régóta szerettem volna. Mégpedig a szövetbetétes bakelitet. Némi ellenérzéssel fogtam hozzá a munkához, de 5 perc után már elmúlt ez az érzésem, és ennek köszönhetően pillanatok alatt kész lettem a pengével. Én nem tudok olyan szépen felhúzott éleket készíteni, mint nagyra becsült Zé barátom, de a skandináv él csiszolása már a kezemben van. A markolattüske méretre vágása ( csak félig ér bele a markolatba ) nekiláttam a tüske helyének kialakításához. De..................a fene ott ette volna meg azt az embert aki szövetet rakott a bakelitba. Még a fúró sem akart benne egyenes vonalban menni. Nem is beszélve a furatok összereszelésénél keletkező problémáról. Rájöttem hogy miért van néhány skandináv késnek olyan vékony tüskéje. Mert akkor csak egy darab, büdös nagy furatot kell készíteni, és már lehet is belesajtolni a csenevész kis tüskét. A többi már a ragasztó dolga. Én is így fogok eljárni legközelebb. Addig is, az üverapiddal összekent cuccokat egymásba nyomkodtam, és egy éjszakára bezártam őket a kazánházba. Ma reggel pedig összecsiszoltam. Volt ámulat a részemről, mert olyan mintája lett a bakelitnak, mint valami akácfának. Csak apróbbak a minták. Nekem nagyon bejön ! Nyomtam a végébe még egy csőszegecset, mert az eredetin is van valami hasonló. Basszus ! Régen örültem már ennyire késnek. Leszámítva az F1-t. Kellemesen csalódtam, mert jó lett a markolat formája. Olyan visszafogott, és egyben kényelmes is. Ezek a fiúk tudnak valamit ott fenn a messze északon ! Bár egyszer azt ígértem hogy nem fogok gyári kést utánozni. Most már belátom, nagy felelőtlenség volt. Amit a nagy cégek arra méltatnak, hogy nagyüzemben legyártsanak, annak a késnek valamit tudni kell. Tehát érdemes arra, hogy elkészítsük a saját verziónkat belőle.
