Mindenki megnyugodhat, nem az emberiség 1%-át érintő bőrbetegségről fogok írni. Hanem ? Igen eltaláltátok, egy késről, amit gyermek korom óta akartam megcsinálni. Annak idején rengeteg jószágunk volt, és kellett egy olyan kés, amit nem sajnálok.....mondjuk a takarmánytök, vagy krumpli összedarabolására. Ezért édesapám, készített egyet nekem. Gépi fűrészlapból. Na most egy jóérzésű késkészítő itt felhorkanna. A fűrészlap nem alkalmas késkészítésre ! Én meg visszahorkanok, hogy..... dehogynem ! Számtalan sufniban készült kést fogtam a kezemben életem során. Java részük, ilyen, vagy hasonló másod nyersanyagból lett "megcsinálva" .
Ezek többnyire cirkula lapból, reszelőből, favésőből, és sorolhatnám estig hogy miből fabrikált kések voltak. Mind megfelelt a gazdájának. Használta, és kész. Manapság annyira elterjedt bizonyos körökben, hogy kést csak késacélból lehet készíteni. Jó kést, eladható kést igen. De munkakésnek, szinte bármilyen acél megfelel. Nem fog esztétikai élményt nyújtani, mint ahogy az én vitiligo nevű ( és tíz éves korom óta meglévő ) bőrbetegségem sem. De nem a szépség a lényeg. A feladatot, az ember fia, csúnya késsel is végre tudja hajtani. Azt mondják az okosok,ha például cirkula tárcsából kivágod flexel a késformát, akkor jaj a hőkezelésnek. Aha.....tehát hőkezelve van. Ha meg lehet hőkezelni, akkor tehát nem biliacél.
Hogy is lenne rossz acél, amikor fát darabolnak vele. Vágod ! Mit ki kell bírnia szegénynek, és mégis alkalmatlan késnek. Pontosan így járnak a társai is, a reszelő ( fémet munkálnak meg vele ) vagy a favéső ( amivel meg mit is......ja, fát vésnek. Ja, és hogy nem is lehet fúrni őket. Biztos azért, mert olyan lágyak, ugye. Na de eljött a pillanat amikor erről a késről is írok egy kicsit. Nem találjátok ki, de ......igen, igen......cirkula lapból van, amit itthon, házilag, szénen, miután kivágtam a formát újra hőkezeltem. Ja meg egyszerű lapos acélból csináltam meg a baknikat is rajta.....amiket mellesleg hegesztési pótanyaggal szegecseltem a helyükre. Még a markolatpanelokat is egy ösrégi, szemétbe kidobott, foltos elektromos alaptáblából vágtam ki.
Csupa, csupa ér téktelen kacatból. Mégis értékes lett számomra, mert újra felidézhettem gyermekkorom, egyik felejthetetlen élményét, mikor is édesapám kést készített nekem. Hogy miből volt, az nem érdekelte. Csak jó szívvel nekem adta. És nekem ennyi, pontosan elég volt a boldogságomhoz. Javasolnék egy pár dolgot .De csak annak akinek nem esik nehezére. Beszélgessen sokat a gyermekével, menjenek el együtt túrázni, vagy moziba. Esetleg készítsenek együtt valamit. Az idősebbek se tétlenkedjenek ! Hajtogassanak papírcsákót, vagy fújjanak együtt szappanbuborékot az unokájukkal. Akinek pedig nincs gyermeke....annak pedig játszótársa lehet a párja. Hálát adok minden percért, amit együtt tölthetek vele. A lényeg az.........hogy, ne felejtsünk el, régen mi is boldog gyermekek voltunk. Tegyünk félre néhány percre, órára, a komoly, felnőtt énünket, és legyünk újra gyermekek......... és........ élvezzük az életet !
