Mihaszna ügynök kalandjai.

A szerecsen kém...( Agent Scally adventures: The Spy Darky. )

Szabadságon volt. Nem kellett semmit se tennie. Valahol Kuala Lumpur és Uszty Ilimszk között, beült egy "hatcsillagos" moziba. Élvezte ahogy a libazsíros, mézes popcorn csiklandozza az ízelőbimbóit. Rajongott ezért a sci-fiért, pedig még a címét is alig tudta kimondani.A Dünyayi Kurkatan Adam, egy igazi "trash" film volt. De nehéz volt nem élvezni, a hogy a haláltojás szétlövi az alderaantojást a kajsza lézersugaraival. Ha az akarat, egy kevés kitartással párosul, az ember fia csodákat képes alkotni. Ezt tudta ügynökünk is, hisz kevéske kis szabadidejében késeket készített. Miközben ugye sokszor megsérült, vagy megvágta magát. Most viszont, egy szúrást érzett a tarkója tájékán. Hátranézett, és egy sötét alakot látott távolodni a sorok között. Követte, hiszen az ügynökképzésen is ezt tanították. Egy sikátorban találta magát, szemben a sötét alakkal. Ösztönösen előkapta 5,56-os kis pisztolyát, és rálőtt egyet. De nem történt semmi. A 7,62-el is ugyanez volt a helyzet. Így hát elővette 45-ös nagyágyúját, és meghúzta a ravaszt. Az alak összeesett, de még vonaglott. ......Na ez aztán kemény volt, gondolta magában mihaszna ügynök. Ezt a nevet egyébként, az egyik barátja ragasztotta rá, mert annyi fölösleges dolgot csinált életében, mielőtt rálelt önmagára, és a számára tökéletes munkára. Huh....mennyi történet, és micsoda kalandok.....mélázott el egy kósza pillanatra. De egy erős rántás visszazökkentette a rideg valóságba. A sötét alak volt az. Hiába tátongott egy több mint 10 milliméteres lyuk középtájékon rajta, még mindig bitang erősnek tűnt. Ügynökünk a sok év gyakorlást hasznosítva, végighúzta az alak pofáját a sikátor durva falán, de evvel csak azt érte el, hogy barázdák lettek rajta.-Mi a neved ? Kérdezte kissé ingerülten a dulakodás közben..... -Fiftivan Szíárvifor felelte hűvösen az ellenfele...... -Hazudsz ! ez nem igazi név, ez ööö, izé.....az alakulatom neve....... -Akkor mi egy helyen szolgáltunk, mondta csendesen ellenfele. Elengedték egymást, és hátrahajtották pulóverük kapucniját. - Darky !!!....-.Igen Scally, Darky vagyok.......-Basszus de régen találkoztunk ! Mi van veled ? Mivel foglalkozol ? .....-Szerecsen kém vagyok. De ezt biztos tudod, hiszen barna kémruhában vagyok. Ahogy rajtad is látszik hogy ügynök vagy, mert csíkos terepszínű "hacuka" van rajtad.....-Hacuka!? Ó, de régen hallottam már ezt a szót !....Összenevettek......-Nincs kedved meginni egy sört ? kérdezte Scally Darkytól......-Már hogy ne volna. Jött a megnyugtató válasz azonnal. ....-Erre, vagy arra ? ....-Tök mindegy, csak menjünk ! ..................Evvel elindultak, a lenyugvó nap fényében egy, még nyitva tartó kocsmát keresni. 

Ha valaki nem érti, hogy mit keres itt ebben a jobbára késkészítéssel foglalkozó blogban ,ez a kis novella, akkor itt van egy kis magyarázat. 

Fiftivan Szíárvifor......51CrV4 acél megjelölése.

5,56, 7,62, .45.......a fúrók mérete, amivel dolgoztam.

Scally Agent......mihaszna ügynök.

Spy Darky.....szerecsen kém.

Hacuka......ruha.

Az év nagy részében, teljesen normális vagyok. De néha nekem is elgurul a gyógyszerem. De már nem keresem. Ekkor kést készítek, vagy verset írok. Nem mindenki tolerálja, se az első, se a második tevékenységemet. Nekik azt üzenem: Legyetek normálisak ! Én meg maradok ilyen látszatra normális. Ebben az évben egyébként nagyon élveztem a késkészítést. Volt alapanyagom, és kedvem is. Nem is beszélve a szalagcsiszolómról, akivel kezdünk összecsiszolódni. Az idén nagyon sok minőségi acél került a kezem ügyébe, pedig én inkább a késkészítés szempontjából nem éppen optimális acélokat ( körfűrészlap, cutterkés, harckocsicsapszeg, favéső, markolókanál köröm, stb....) szoktam használni. A nemesebb  anyagokat meghagyom a nálam ügyesebb emberek számára. Az 51CrV4-es acélt ( amit néha laprugóként is szoktak emlegetni ) viszont nagyon szeretem, mert hálás, és toleráns acél. Jövőre, ha minden összejön, hozzájutok egy jelentősebb mennyiséghez. Már most boldog vagyok miatta. Ez motivál ( a boldogság amit, késkészítés közben érzek ) és visz előre engem a jövő évben is. Ezúton kívánok minden olvasómnak, kellemes ünnepeket, és eredményeben gazdag új évet ! 

Steel brothers (késtesók)

Egyszer csak úgy bevillant. Egyszerre készítek két kést.....ugyanabból az acélból. Tudom ez másnak teljesen természetes dolog, de nekem nem. Olyan ez nálam mint a sakkozás. Egy két lépésre előre tudok gondolkodni, de hogy mi lesz a végén, azt még csak sejteni se sejtem. A késeknél viszont valahogy minden lépéssel tisztában vagyok, de a végeredmény akkor is meglep. Pedig én készítem az elejétől fogva. De az , hogy a kézben tartva hogy fog kinézni, az csak rajtam múlik. Ha ráhagynám, hogy "jóvanazúgy", akkor bizony a végén teljesen meg lennék lepve.

Szóval azt találtam ki, hogy készítek egy puukkot, és egy sgiandubht. Mindkét kést 80CrV2 acélból , és ugyanavval a hőkezelési eljárással, sőt......nagyjából ugyanavval a V alakú levezetőéllel képzeltem el. A különbség az élszalagban lesz. Aki vágja a témát az tudja, hogy a puukkóknak 15, és 20 ° között van az élszöge. Ezt most nem úgy fogom megoldani, mint ahogy az északi népeknél szokás csinálni. Hanem egy mikro.....élszalaggal. Majd kiderül, hogy jó e az elképzelésem.......a végén. Az alapanyagok a puukkónál, Norvégiából érkeztek.....Degu barátomtól. 

A sgiandubhnál viszont hazai diófát használtam markolathoz. Azt vettem észre, hogy a nyírfa sokkal hálásabb alapanyag, mint a dió. A dió könnyen megég, és ott is lyuk, üreg van rajta, ahol egyáltalán nem számít rá az ember. A nyír pedig gyönyörű, így is, akármennyire nincs benne habos, vagy göndör minta. Pont illik a rénszarvas agancshoz, és a bőr hézagoló karikákhoz. Mondjuk a réz is illik a piros fíberhez, és a dióhoz. Egyszóval olyanok ők mint a testvérek. Majdnem ugyanabból az "alapanyagból" vannak, mégis teljesen mások. Más más feladatok végrehajtása valók. Mégis mindenki azt akarja, hogy ugyanazokat a feladatokat csináljanak. Meg is teszik mindketten. Van akiknek könnyebben megy, van akinek nehezebben.....és..... most még mindig a késekről beszélek. Az emberek pedig csak cimkéznek, értékelnek, kritizálnak, soha véget nem érően. Pedig az embereknek semmi más dolguk nem lenne, csak annyi hogy élvezzék azt, amiért keményen megdolgoztak, vagy amit.....az élet adott nekik. Csendben, mosolygósan, bármi is történik a világban közben. 

 

Hjort Jaktkniv.

Szerrencsés embernek érzem magam. Ugyanis olyan barátaim vannak, akik gondolnak rám, amikor késkészítésről van szó. Nem kell rosszra gondolni, csak ellátnak alapanyaggal. Ki ki acéllal, keményfával, bőrrel, nem is beszélve az igazi nemes anyagokról. Mint például ? ilyen anyag számomra az északi szarvasok agancsai. Nem véletlenül szeretnek vele dolgozni a késesek, hiszen alig van benne szivacsos rész. Annál több viszont a csiszolható rész, ami még szép fehér marad. Na ezért nemes anyag számomra. Az én kiskéses Istenkém áldjon meg érte Degu, hogy hozzájuttattál ehhez a kiváló alapanyaghoz..Apropó alapanyag. mármint az acél. Bizony bizony, nem kés acél. ( ezért egy páran nem kedvelnek engem mert, preferálom a másod nyersanyagokat. Ő dolguk. Szerintük kést csak késacélból lehet készíteni. Valamennyire igazuk is van, mert én is tudom, hogy jó kést, jó késacélból lehet készíteni. De én szeretek veszélyesen élni, és neki megyek az ismeretlennek. Mármint az ismeretlen alapanyagnak. Bár számomra nem ismeretlen, mert tudom, hogy honnan van. ) A markolók kanalának a körmeit készítik belőle. És hogy késkészítésre mennyire alkalmas ?

Képzeljétek el .....hagyok egy kis időt.....tökéletesen. Flexkorong vágja, csiszolószalag szépen csiszolja. akkor szerintem pont jó. Ja két dolgot azért nem lehet vele csinálni. Fúrni, és reszelni. Pont olyan mintha egy edzett acéllal dolgozna az ember. Ne égesd meg, csiszolás közben, és hidd el pont jó lesz. Majd használat közben leválik mennyire lesz éltartó, rozsdaálló stb....stb.

Engem különben is az , bűvöl el, hogy miként alakul az anyag a kezem munkája által, és nem az hogy a szénen kívül, milyen ötvözőanyagokból áll. Van abban valami felemelő, ahogy a ragasztótól csöpögő szögletes "jézusomezmegderonda" valamikből, a végén egy "dejóérzéskézbevenni" .......kés lesz. Arról meg nem is beszélve, hogy nem egy unásig ismert, formát készítettem....kb." százhuszonhetedszerre"  .....vagy ki tudja hányadszorra. Egy szónak is száz a vége, Szeretek kést készíteni.

Difficulty...avagy, hol itt a difi ?

A kérdés egyszerű, ugye ?

Vegyünk egy kilapított harckocsicsapszeget. Ja, hogy nem lehet sehol kapni.

Kicsit csiszoljunk, fúrjunk, reszeljünk rajta. ja, hogy kilágyítva is alig lehet megmunkálni !

Jó legalább az hozzávalókat készítsük össze. Ja, hogy G10, és házi Corby csavar is van !

Ez az egyetlen kép amelyiken nincs kés. Ez difi ? Nem...ez azén edzővályúm.

Amiben, némi faszén, és egy matracfújtató segítségével kellő hőfokra tudom hevíteni, a késnek szánt acélokat.

Ez meg itt a fáradtolajos hűtőkádam, amibe "merítek" ( ezt a kifejezést a Tűzben edzettből vettem.

A vályúban maradt parázson, megeresztem az acél(oka)t. 

Majd némi tisztogatás után felrakom az ujjvédőt, ami amúgy hasított reteszacél.

Majd ideiglenesen felrögzítem a markolatpanelokat.

De csak azért, hogy körbe tudjam kontúrozni a markolatot.

A csavar nem elég. Ragaszkodom a ragasztáshoz.

Mindezt azért, hogy a végén ezt tarthassam a kezemben.

De akkor hol van itt a difi ? Elmondom..........pontokba........szedve.                                                       1. Harckocsi csapszegből nem készítünk kést, mert nem tudjuk milyen acél. Azért én leírom mert nem röstelltem utána nézni. BC3-nak hívják a régi autóalkatrész gyártók. 16MnCr5-nek az esztergályosok, akik tengelyeket (is) csinálnak belőle, hiszen betétben edzhető. S végül az Oroszok 18XG-nek hívják és (többek közt) az imént említett dolgot készítenek belőle.                                       2. Otthon nem hőkezelünk, mert nem tudjuk meddig kell pirítani az acélt, hogy az kemény, és szívós legyen. Azért én mégis megpróbálom, mert szeretem azt a narancsszínt, ami kellő hőfokot jelenti számomra. Aki meg arra kíváncsi hogy hány HRC lett, az méresse be. Én csak a hátam mögé szoktam hajítani, a betonra. Ha egybe marad, akkor folytatom a munkát. Ha nem, akkor nem.              3. Mindenhez a legjobb szerszámokat használjuk. Na ezzel egyet is értenék, ha nem lenne olyan drága minden. Én is szeretnék  3M Trizact szalagot, de csak VSM-re telik. Szeretnék eredeti Corby csavart, de csak házilag esztergáltra futja. Keményfém fúrószárat, jó minőségű reszelőt, egy erős szalagfűrészt, stb...stb...de ennek ellenére mégis meg tudok mindent csinálni. Csak nem olyan gyorsan ! Na ! Jól kipanaszkodtam magam. Pedig nem szokásom.                                                                                                                                                                                                                            Mindent egybe véve. Tudom hogy jó kést, csak jó késacélból lehet készíteni. Tudom hogy a kellő keménységet egy hőfokmérővel ellátott kemencében lehet elérni. Tudom hogy minden munka könnyebb jó szerszámokkal. De még valamit tudok. Magamról. Én nem a kifogásokat keresem, hanem az alkalmat.................................................a késkészítésre. Ezért tudtam elkészíteni ezt a kést, a "nehézkedés" (angolul difficulty) ellenére is.

Bodree...a becsukhatatlan.

Nem én vagyok az első akinek az eszébe jutott, hogy azt amit zsebkés formában már megszokott, azt fixpengésben is elkészítse. Annyira sose voltam profi, hogy tökéletes bicskát alkossak. Köszönhetően annak, hogy nem egy másik késről koppintok, hanem mindent a saját kútfejemből pattintok ki. Nehéz papíron lemodellezni, hogy miként fog nyílni, és záródni, illetve zvikkolni, középrezárni egy bicska. Az életben meg csak szaporodik az elrontott ( illetve próbadarabok ) száma. Ja és a finomhangolás, és a többszöri szét, és összeszerelés sem az én műfajom.

Éppen ezért szeretek fixpengést készíteni. Ott nem kell rugóerővel számolni. Tehát effektive könnyebb elkészíteni. Már ha maradt még az embernek alapanyaga. Úgy éreztem most jött el az ideje annak, hogy a Tóth Lacitól kapott Böhler N690 acél, új formát ölthessen, szorgos kezeim hathatós közreműködésével. Nem is tétlenkedtem, hiszen az volt a célom, hogy párommal együtt, kiérdemelt éves vakációzásra már magammal vihessem, Bélapátfalvára. Három nap alatt, pont kényelmesen el lehet készíteni, egy ehhez hasonló kést. 

Első nap, rajzolni, flexelni, csiszolni. A másodikon "tűzbenedzetteset" játszani, és ragasztani. Majd a harmadikon újra csak csiszolni, és kényelmesen elnyúlni, amikor végzett az ember fia. És örömmel konstatálni, hogy minden falat finomabb, saját készítésű késsel. A neve pedig az egyik régi kutyánk után ( akit szintén lehetetlen volt becsukni, mert hamarabb kiszökött mint ahogy kimodtam, hogy ...... elkelkáposztásítottátok ) kapta. hiszen távolról bicskának látszik, az fix. Hát.... aki ezt a Bodree-t becsukja.... annak készítek egy kést ajándékba.

 

Rakka

A Rakka, egy  2017-es sci-fi rövidfilm.Gyakorlatilag arról szól, hogy egy idegen civilizáció, 2020-re szinte teljesen,uralma alá vont a z emberiséget, elvéve az akaratukat. Befészkelték magukat a tudatunkba, és gondolatainkba. Egyszerűen, csak irányítottak minket. Úgy érzem engem is irányítani akarnak, mert kaptam egy megbízást az egyik ismerősömtől, hogy készítsek az ő ismerősének ( ugye ismerős a történet? ) egy erdőjáró kést, amivel ha kell ételt, ha szükséges fát vághat össze. Na itt jön a képbe a Rakka. Befészkelte magát az agyamba, hogy , ezt meg kell csinálnom, mert ha nem akkor vége lesz az emberiségnek. Gyorsan papírra vetettem hát az elképzelésemet. Széles lesz a pengéje, és rozsdamentes acélból fog készülni.Mert ugye étel is lesz majd vele készítve. Van egy szuper acél darabkám még, ami 14C28N névre hallgat. Na az pont jó lesz neki.

Semmit sem szeretek jobban annál, mint ha, a terveim szerint alakul minden. Ennél a kés készítésénél, semmilyen gondom nem akadt. Haladtam a kontúrozással, jól sikerült a levezető él csiszolása , be tudtam ütni a logómat, nem repedt szét a famarkolat, és nem is volt rés a penge és a markolat közt, Jól sikerült a hőkezelés is, meg a megeresztés is, és ma végén, egy elfogadható élt is  sikerült készítenem rá. Azon tünődtem, hogy miként lehetlséges ez, hiszen ( nagyon ) sokat szoktam bénázni, késkészítés közben.Két bölcs ember válaszát kell idéznem. Az egyikük azt mondta: Szép,és egyszerű kés, és az egyszerűsége miatt nem tudtad elrontani. A másikuk, pedig azt mondta, hogy még mindig a Rakka hatása alatt állok, bármi is elegyen az.Szerintem mindkettőjüknek igaza lehet.

A harmadik verzió, az én verzióm. Egyszerűen, még mindig élvezem a késkészítést. Ennyi. Néha, mikor kiszökök a mókuskerékből, és elhagyom a komfortzónámat, a párommal együtt......na akkor sikerül annyira feltöltődnöm energiával, és élményekkel, hogy az jó sokáig kitartson. Többek között túrázni is szoktunk, és ez a kis idő amit a természetben töltünk, számomra mindig sokat jelent, és egyben inspiráló is. Mindenkinek jót tesz, ha egy kicsit kikapcsolódhat. Ilyenkor ha meghalljuk a kedvenc zenénket, bárhol is vagyunk, dúdolni kezdjük, mert jól érezzük magunkat. És ez jár....néha....az embernek. Együnk finom ételeket, táncoljunk, ha ahhoz van kedvünk, és néha csináljunk késeket ! Túl rövid az élet ahhoz, hogy ne azt csináljuk amit szeretnénk.                       

 

Piszkos Friderika.

Ismét eljött az évnek azon szakasza, amikor nem szükséges begyújtani, a műhelyben. Ellenben szakad az emberről a víz minden mennyiségben. Aki viszont szeret késeket készíteni, azt még ez, a nem elhanyagolható tény sem tudja megállítani. Egy egyszerű bicska elkészítése, viszont nem lehet olyan bonyolult feladat. Akár pár óra alatt is el lehet készíteni. Pár óra, és néhány nap. Ez az én szintidőm. Ebből a tervezés ( hi-hi-hi ) volt az ami sokáig tartott. Rá kellett jönnöm, hogy hol vannak az ideális forgási, és nyomópontok, a belső szerkezetében.

Van aki végignéz egy YouTube videót, és már vágja is a témát. Nekem tovább tartott. Az igazság az, hogy Tomektől kértem tanácsot a rugó feszítettségével kapcsolatban. De mivel ő egy jószívű bicskakészítő, ellátott sok jó tanáccsal, és kis videókkal. Innen egyenesen vezetett az út a működőképes "prototipus" elkészítéséig. ( Köszönöm szépen Tomek, a sok segítséget !) itt jegyzem meg, hogy én rajzoltam, le a formát, amit elképzeltem, de egy cseppet sem hasonlított a végeredmény rá. annak is örültem hogy működik.

Tehát mikor papíron volt, még volt benne egykét plusz ív is. De jobbnak láttam, minimálisra csökkenteni csicsák miatti hibás működés, és a Piszkos Friderikát feláldoztam az esztétika oltárán. Kapott két, integrált paknis platinát, és piros G10-es betétet, ragasztva, és szegecselve. Kapott 80CrV2-es acélt pengének, és rugónak is, illőképpen megedzve, és megeresztve. Kapott három szénacél stiftet, és gyakorlatilag ennyi. Tényleg nem, sok elemből áll egy rugózáras bicska. Szerintem bárki képes, hétvégén egyet készíteni, akinek van hozzá alapanyaga, és néhány szerszáma. Bár.....sok fajta kifogást lehet találni.....hogy ezért vagy azért nem érek rá, vagy nincs anyagom....stb...stb. Én nem találtam egyet sem, ezért készítettem el a Piszkos Friderikát.....ami a nevét arról kapta, hogy akárhogy csiszoltam a piros G10-es anyagot, mindig piszkos fémport találtam rajta. Legközelebb feketét fogok használni, ha kedvem szottyan bicskát készíteni. Addig is élvezem a nyár adta áldást.....lehetőleg hűtött helyen.