Kipper, avagy egy kis lazac, néhány perc alatt.

Van az úgy, hogy az ember fiának, viszket a tenyere. Na már most, a mondás úgy tartja, vagy pénzt kap bele.........vagy bele....nak. Nálam a harmadik eset áll fenn. Kés készíthetnékem van. Imádom amikor magával ragad az érzés és mire kimondom, hogy elkelkáposztástatlanítottátok.........addigra kész szokott lenni a kés is. Nem tervezek, nem rajzolok, csak csinálom, azt amit az agyam dob. Így volt ez a Kippernél is.

Cirkula lapból levágtam egy kicsi darabot, és elkezdtem csiszolni. Ez az acél a hozzám hasonló hétvégi, vagy még inkább hobbykésesek igencsak kedvelt kés alapanyaga. Nem túl vastag, mert leginkább vékony. De a célnak ( acélnak ) tökéletesen megfelel. Apáink is alkottak annó ilyen anyagból használható eszközöket, akkor mi miért ne tehetnénk ?

Néhány perc alatt olyan forma alakult ki az acélból, ami kezdett késre hasonlítani. Ezután, szokásommal ellentétben....( mert amúgy szamárvezetővel szoktam )......szabad kézzel húztam neki levezető élt. Nem volt veszteni valóm. Különben is gyakorolni kell ! Sose árt ha már becsukott szemmel is tudja a szükséges mozdulatokat. Csak olyankor....azt tanácsolom....még ne indítsa be a csiszológépet.

Aztán egy kis edzést tartottam a pengének. Ami nem állt másból, ment hogy gázlángon felhevítettem amennyire tudtam, és belemártottam egy pohár esővízbe. Pont olyan kemény (?) lett amilyet akartam. Majd felnyúltam a polcra, és levettem az első fadarabot, ami a kezembe akadt. Mahagóni volt, és néhány pillanat alatt két vékony lapot vágtam belőle, és ................ebben a késben ez az új dolog, amit kipróbáltam..........simán csak patex-al ráragasztottam a lapokat. Aztán egy kicsit csiszoltam, és már kés ( kész ) is volt.

A tokot is hasonlóképpen készítettem el. Ami először a kezem ügyébe akadt, abból készítettem. Majd, amikor nevet adtam neki egy kis stilizált Gorbusha lazac formájú bőrdarabbal megdíszítettem. Ennyi !Akárki utánam tudja csinálni, és szinte semmi nem kell hozzá. Nincs kifogás ! Tessék kimenni a műhelybe, és villámgyorsan hozzálátni valami megalkotásához, ami nem volt eltervezve. Az érzés megfizethetetlen lesz. Minden másra, pedig ott a MasterCard.

Jules De BiGyula...

Számtalanszor megfogadtam magamban, hogy végre készítek egy jó kést is. Ez vagy azért nem jön össze, mert nem tökéletes az alapanyag, vagy azért mert nem olan formájú  lett, amit elképzeltem. De ! Vannak kivételek. Példának okáért, amikor mesterek által készített kés kerül a szemeim kereszttüzébe.Jelen esetben egy, Lovász Gyula szakértő kezei közül kikerült " W11 jelű, egyedi wolfram kés " kés volt az, ami inspirált engem. No meg az a kis kés, amit K. Gyula barátom ( alias: Jules ) adott a kezembe.     

 A formája teljesen ugyanolyan volt mint a Wolframos változaté. Ennél a késnél jöttem rá, hogy a mesterek miért tudnak jó fogású késeket készíteni. Egyrészt azért mert hallatlan kézügyességgel, és szimmetriaérzékkel áldotta meg őket a Teremtő......................másrészt, egyszerűsítenek. Magyarul, vesznek egy téglatestet, és addig csiszolják, amíg kézbe nem simul. De ha geometriailag nézzük, akkor a markolat a penge felé keskenyedjen, a közepén egy kicsit kiszélesedjen, és szolíd bemélyítésekkel folytatva jussunk el, a nem túlságosan kiszélesedő markolat végéig. Én megértettem amit üzenni akart a készítő. Mert egy nagyon jól fogható markolatú kést készítettem. A pengét is illene megemlítenem, hiszen szerves részét képezi a késnek. KO 13. Ez volt az utolsó, féltve őrzött darabom. De úgy éreztem ez a kés megérdemli. Ja, és ritkán szoktam ilyet csinálni, mert én csak egy sufnikéses vagyok...................de belevésettem a logómat, amit a rajzaimon szoktam használni. Egy kissé rusztikus lett, de hát ilyen a szabadkézi gravírozás. Kapott tokot is, hozzá illő kopott bőrből. Nagyon......de nagyon élvezetem ennek a késnek az elkészítését, mert végtelenül sokat tanultam belőle. És ! Örök hála mindkét Gyulának, amiért az egyikőjük elkészítette, a másikójuk, pedig a kezembe merte adni a kését. Hálám jeléül, róluk nevezetem el ezt a kést.