Tina, a farmeros lány.

Valamikor a 80-as években született egy kislány. A neve Tina. A napvilágot Brazíliában, egy Tramon nevezetű kis falucskában látta meg, ami az Amazonas vidékén található. Nem volt túl sok ideje gyerekeskedni, mivel hamar munkára fogták. Dolgozott erdőkben, és a folyók mentén. De akkor is neki szóltak, amikor gyümölcsöket  szüreteltek. Szinte mindent elvállalt, hogy meg tudjon élni. Később találkozott egy olyan emberrel, aki segített neki kitörni az egyhangú életből, és elröpítette őt Európába. Itt aztán végleg bebizonyította, hogy ő munkára termett. Nem tudtak neki olyat mondani, amit ne tudott volna megcsinálni. Kevés kis szabadidejében se tétlenkedett.

Segített menedéket építeni, faragni, vagy éppen zsákokat bontani. Nagyon szerették őt ! De aztán kezébe vette sorsát, és úgy döntött új életet kezd.  Mivel eddig semmit sem foglalkozott a külsejével, rászánta magát hogy egy-két plasztikai műtéttel, és néhány új ruhával lepi meg magát. Megszabadult néhány dekától, és igazi karcsúság lett belőle. Mivel soha sem volt híve a divatnak, de szerette volna kényelmesen  érezni magát, ezért világos edzőcipőt, kék passzos farmert, és egyszerű fehér pólót választott új ruhájának. Na és vett egy fekete bőrdzsekit is, de azt még be kell karcsúsítani, hogy jól álljon neki. Most már jól érzi magát, és belevágott ( szó szerint ! ) egy új foglalkozásba is. Mégpedig a gasztronómiába. Ha minden jól megy akkor nagyon sok ételt fog el-ő-készíteni. Köszönhetően sok éves rutinjának, játszva szeleteli a szebbnél szebb húsokat, és az ínycsiklandozó gyümölcsöket, zöldségeket is. Néha még, a fogait is használja ! De mindenki elismerően tekint rá, mert szerény, rokonszenves, és nagyon kitartó. És még mindig nagyon szeret dolgozni ! Ennyi volna Tina, a kis farmeros leányka története. Aki pedig kíváncsi, hogy hogy nézett ki régen annak itt van egy fotó róla.

Ami másnak egyenes, az nekem a fejesgörbe.

Helyesebben, amit más egyenesnek lát, az nálam meg se közelíti az egyenest. Na, így már jobban érthető. De hogy teljesen tisztába legyünk avval, hogy miért is lovagolok ennyire a geometriai kifejezéseken, elmondanám, hogy kaptam egy törött pengéjű, és elcsavarodott markolatú bicskát, az egyik vásárlómtól. Avval a jelszóval, hogy te biztos tudsz kezdeni valamit vele. Jelentem, tudtam. Miután kiszabadítottam a penge tengelyét, és megláttam hogy szinte semmi bonyolultság nincs az elkészítésében, neki is álltam..................Levágtam egy darabka 3 mm-es köracélt. Ennyi ! A pengét már egy kicsivel nehezebb volt elkészítenem. De mivel alapanyagom, és időm is volt, bátran nekiláttam annak is. Ki kellett következtetnem a formát a törött darabkából. És számolnom kellett avval is, hogy én nem tudok körömvájatot készíteni. Mert akkor nem egy határozott félköríves alakzat lett volna, hanem sok kicsi rovátka.Ugyanis kotyog a kis-flexem tengelye ! Így hát szélesebbre hagytam, azon a részen a foknál, hogy az ujjbegyeimmel meg tudjam majd fogni. Sitty-sutty, és már ott is volt a kezemben a hellyel közzel elvékonyított, ( és a V-re köszörüléstől kezdve, a konvex levezetőélen át, a széles élszalagig, mindent magába foglaló ) penge. Következett a markolat kiegyenesítése. Azaz, simán satuba fogtam, és ellentétes irányban megcsavartam a markolatot. S mivel a markolat alapját is 1 mm-es sárgaréz lemez alkotta, igen könnyű dolgom volt. Akkor csapot bele, és zömítsünk egy kicsit. Aha, ha ez ilyen egyszerűen menne. A rugó, és az időjárás is ( mivel épp egy égszakadás közben kellett felszaladnom a műhelyből, szépen megáztam, és meg is lett az eredménye, egy enyhe lefolyású meghűlés képben )  ellenem dolgozott ! De a satuval ezt is megoldottam. A zömítést viszont elk..tam. Nem kicsit, mert nagyon. Addig zömítettem, amíg elkezdett meghajolni a tengely. Zárt állapotban nagyon látszik hogy nem stimmel valami, de kinyitva viszont minden illesztés kiegyenesedik rajta. Nálam így egyenesedik ki, még a fejesgörbe is. A használhatóságát pedig mi sem bizonyítja jobban, mint hogy édesapám evvel reggelizik azóta, és csak annyit mond.........néha, és ..........akkor is csak halkan. - Fiam, vágja ez a szalonnát is mint, Sallai f...a a szappant ! Vagy Fa szappant ? Én már nem vágom.