Időről időre felsejlik bennem a gondolat, hog y ismét kellene készítenem egy működőképes, rugózáras, magyar bicskát. Az egyik vasárnap, a gondolatot cselekvés követte. De csak azért, mert teláltam egy 220x30x5 milliméteres sárgaréz laposidomot. Ebből miután kettévágtam készítettem el a bicskám alaplapjait. De mivel ilyen vastag volt, egyben a baknikat is eltudtam készíteni belőle. Akinek nem teljesen tiszta, hogy mit írtam le az előző mondatban, az nézze meg az
Instagram oldalamon, hogy mit is csináltam az aranyszínű fémdarabkákkal.
A lényeg egyébként az, hogy nem egy vékony lemezre forrasztottam, egy vastagabb fémdarabkát, hanem.........egy vastagabb fémet csiszoltam vékonyabbra. Ha a Piszkos Friderika nevű bicskámnál bevált, akkor ez a módszer, itt is befog válni. Miután a csiszolással végeztem, néhány nyírfadarabkát is levágtam. A pontatlanságból adódó réseket, pedig ragasztóval töltöttem ki. Majd keresztülfúrtam, és felszegecseltem azokat. Na ekkor megittam egy kupica pálinkát, és megtömtem jóféle dohánnyal a pipámat. Pöfékelés közben, megtaláltam egy régi, elrontott pengémet.
Pont ezt kerestem. Itt ott ( mindenhol ) átcsiszoltam, és készítettem hozzá, egy rugót is. Teljes volt az kirakós, miután vágtam három darab, 3 milliméteres hegesztési pótanyagot a stifteknek, tengelyeknek. Ezek után már csak össze kellett illesztenem, a két oldalpanelt. de a legjobb dolog, még hátra volt. A utolsó stift, ugyanis mindig nehezen megy be a helyére, hiszen ilyenkor keletkezik az a feszültség ami .....mind zárt, mind nyitott állapotban.......a helyén tartja a pengét. Van aki célszerszámot készít erre a munkafázisra. Én is ezt tettem, bár az enyém szemtelenül egyszerű, mert egy bükkfaparkettából, és ev V alakban bevágott lemezből áll. Na azt meg se próbálom elmagyarázni, hogy hogy is használom, de legyen elég annyi, hogy működik. Az utolsó munkálatok között viszont, van a egy olyan amit nem nagyon szeretek csinálni. Ez a polírozás. Igen de ezt a fázist sárgaréznél nem lehet kihagyni, mert csak úgy lesz mutatós, ha fénylik, mint a Salamon töke. A pengén viszont nem szeretem a tükrös felületet. Szerencse hogy feltalálták a szálcsiszolást. Már csak meg kellet éleznem, és hagymán...kolbászon...kenyéren kellett letesztelnem. Pont úgy ahogy a régiek is falatoztak. Mindezt vasárnap tettem. Na ezért kapta a vasárnapi cakli ( rövidítve Vacakli )nevet.
