2022. május 29., vasárnap

Eyas, a sólyomfióka.


A mai napig elcsodálkozom rajta, hogy miként alakul át az egyszerű acéldarabka, késsé. Tudom hogy én csinálom a két kezemmel, de akkor is, mindig meglep a végeredmény. Pedig, egy pár óra akkor is megtörténik ez a csoda, ha belefogok a késkészítésbe. Olyan ez nekem mint, amikor a kis madárfiókák, a szárnyaikat próbálgatják. Ők is elcsodálkoznak rajta, hogy mire képesek a szárnyaikkal. Hát, hasonlóan érzem én, is, amikor használom az eszemet, és a kezeimet egyszerre ( nem mindig tudom összehangolni őket ) hogy megmutathassam, hogy én is tudok már röpülni.

Persze csak átvitt értelemben, de akkor is szárnyalok, mikor késeket készíthetek. Na de ennyit a madarakról, ( bocsánat, de kiskoromban, ornitológusnak készültem, és a mai napig imádom őket ) beszélek inkább a késről. Amint a képen is látszik, ez egy szénacél, pengéjű, agancs markolatos, és bőr alátétes egyszerű ,női kés. Eleink is e három dolog segítségével alkottak, a mindennapokban használatos késeket. Annyi volt csak a különbség, hogy ők inkább markolattüskét készítettek, és azt szúrták bele, az agancsba. Pont mint ahogy akkoriban szokás volt a késeket csinálni. 

Na de már eltelt azóta egy kis idő, és a mai magyarok, már tudják máshogy is. Mondjuk úgy, hogy kettévágnak egy agancsot...bőrt raknak alá...meg ragasztót...és összeszegecselik. Szerintem a régiek is csinálták volna így, de a másik eljárás egyszerűbb volt. A lényeg az, hogy használható legyen. Remélem az új gazdája, sem csak esztendős ünnepeken fogja elővenni. Bár akkor meg oda kell figyelni neki, hogy ha használta, utána törölje tisztára...nehogy megegye a rozsda. Mert ugye a szárnyak is berozsdálhatnak, ha nem használják őket. Na de egy sólyomfiókát, nem kell félteni. Mert huss, és már repül...akarom  mondani... vág is.

 

2022. május 8., vasárnap

Z2


Vannak olyan időszakaim, amikor nem tudok leállni a rajzolással. Sajnos az agy lövésem mindig gondoskodik arról, hogy ez a szabadidős tevékenység, életem végéig elkísérjen. A kés/bicska rajzolással, csak egy gond van........ha nagyon tetszik az ami a papíron van, akkor azt meg is akarom valósítani. Ennél a bicskánál se történt ez másként. Mivel meglepetésnek szántam, ezért próbáltam a lehető legkevesebb képet posztolni róla. De hát ki bírja azt ki, hogy , ha jól alakulnak a dolgai ( pl. nem csiszoltam bele a pengébe, jó helyre fúrtam a furatokat, sikerült micartát készítenem ) azt ne ossza meg másokkal, örömében.

Szóval, ha valaki kíváncsi rá, hogy miként készült a Z2, akkor kattintson az Instagram oldalamra. Addig csak annyit árulok el, hogy házi készítésű ( régi posztó kabát, és műgyanta ) micartából, és három különböző vastagságú ( 1,0...1,5...3,0 mm 1.4116 acélból készült. A panelok rögzítését, a Hód bicskánál alkalmazott, csavaros rögzítéssel oldottam meg. Ami viszont meglepett, az az hogy, a linerlock rendszerű zárat, elsőre meg tudtam csinálni. Pedig ez rám nem jellemző. Ha valaki szemét bántja, hogy ilyen csavarokat használok, azt teljesen megértem. De az én pontosságomhoz, és nem létező preci...zitá...somhoz, pontosan ez illik. Remélem leendő gazdája megbocsájtja ezt nekem, és azt látja majd, hogy ebből a bicskából, csak egy készült, mint ahogy belőle is. Mert Spyderco Watu-ja bárkinek lehet, de "almostspyderco" Zitu-ja, csak neki.

 

2022. április 24., vasárnap

Hód vót, hó nem vót.


Használd ki minden kis szabadidődet, mert rövid az élet ! Legalábbis így tartja a mondás. Hát az utóbbi időben nem sok volt. Mármint szabadidőből. Meg mondjuk alapanyagból sem. De azt, ha az ember fiának van egy kis pénze, viszonylag könnyű orvosolni. Addig is vissza lehet térni, a régi bevált alapanyagokhoz. Mint például a jó öreg, rozsdás cirkula laphoz. Na most kiátkoznak azok, akik késeket készítenek. De én akkor is imádom ezt az acélt. Szívós mint az állat. Mondjuk, mint a hód. Ja és ugyanazt tudja csinálni, mint a az új bicskám. Rágni, vágni, harapni a fát. 


Ha az ember ilyen alapanyagot választ, csak egy valamire kell figyelnie. Ne égesse el az acélt. Ja meg hogy jó minőségű fúrót használjunk, folyamatos hűtéssel. Hőkezelni fölösleges, mert így is elég kemény. A fát ( fenyőt ) így is tudja "harapni". Másrészt, ez az acél tökéletes rugónak is. Rugalmas is, szívós is, tehát pont megfelel, a bicska lelkének. Volt egy leesett mahagóni fadarabom is, és így már szint mindenem meg volt ahhoz, hogy végre, újból bicskát készíthessek. De aztán rájöttem, hogy szegecsnek való acélom is elfogyott. Akkor viszont csavarozni fogok. 

Bob Loveless féle, csavaros módszert alkalmazva rögzítettem a markolatpanelokat. Mondjuk bicskánál még nem találkoztam evvel rögzítési módszerrel. Csak fixeknél. De itt is működőképes a dolog. A lényeg az, hogy, az M3 anyákat, ugyanolyan átmérőre csiszoltam, mint az M3 belsőkulcsnyílású csavarok fejét. Pontosan 5,5 mm-re. A markolatpanelokban, is megsüllyesztettem a csavarok helyét. Nagyon kellemesem csalódtam,  összerakni is könnyebb volt így a bicskát. Mondhatnám, hogy HÓD egyszerű volt. Amikor elkezdem összerakni, még sütött a nap, de mire végeztem olyan zivatar kerekedett, hogy azt hittem, jég is fog esni. Hála a magasságosnak, hó sem volt. Pedig amilyen időjárás van mostanában, még azon se csodálkoztam volna. Bár a hódoknak mindegy, hogy nap süt, vagy hó esik.......mert a fa szárazon, és nedvesen is jól esik. 

 

2022. március 12., szombat

Pirosszka, a név kötelez.



Egyszer régen, nagyon régen, kerek erdő közepében....élt egy kislány Piroska. Tudjátok, ő járt mindig tilosba. Aki azért öltözött pirosba, mert az az egy ruhája volt neki. Kész szerencse, hogy nem volt khaki. 

Nyugodjatok meg, nem fogok hozzá, egy újabb idétlen mesének, mert mindig lehurrognak, bizonyos egyének. De nem bírtam ki, hogy ne így kezdjem ezen írásomat, inkább leírom mi okozta sírásomat. Mert mosolyog az, ki rosszul választ nevet, mégis a végén, egy jóízűt nevet. Úgy vágytam erre a bicskára, mint ki éhes, és gyomra kordult. Először elrontottam, aztán minden jóra fordult.


Az történt, hogy a munkának neki álltam, az anyaglistáról mindent kipipáltam. Jóízűen dolgozgattam, fúrtam, vágtam, csiszolgattam, de egyszer csak azt hallottam, hogy valami pattan. Ugyanis a satu pofája, (és amibe a pengét szoktam befogni) és a bőr között, egy csavar darabka szörfözött. Mikor megszorítottam a pofákat, elöntötte testemet a csodálat. Mi penge meghőkezeltetett, eme mozdulat után "roppant" rosszul viselkedett. Ezt jól elb@szt@m, nem kell a rizsa, úgy elpattant mint a picha. Na vajon most mitévő legyek ? Ha neki fogok siránkozni, abban idegileg tönkre megyek.


Gondoltam hát egy merészet. A régi pengét meg, egye meg az enyészet. Készítettem egy újabbat belőle, józan fejjel, mint aki nincs belőve. Na ez már jobban sikerült, és a satuból is egy darabban kikerült. Nem volt más hátra, csak hogy elkerüljön a nátha.....bejöttem a meleg lakásba, és kiraktam az alkatrészeket, rakásra. Betekertem a csavarokat, és kiküszöböltem a zavarokat. A végen egy bicska volt a kezemben, de hogy ezt hogy csináltam....azon sokáig merengtem. Mivel piros volt a markolata, és nem fekete, mint a bánat, nagy komolyan elneveztem Piroskának. De mivel történt az a kis roppanós eset, a választásom mégis a Pirosszkára esett. Nincs mit hozzáfűznöm ehhez, ahogy a mondás is tartja, a név kötelez. 


 

2022. február 6., vasárnap

Greenner


Szervusztok ! Egy kicsit el voltam veszve. De most már újra magamra találtam. Legyen elég hozzá, hogy nem voltam olyan olyan lelki állapotban, ahhoz, hogy normális kést tudjak készíteni. Amúgy is az a véleményem, hogy ha boldog az ember akkor készítsen kést, mert ez az érzés benne lesz a késben is. Ha beteg vagyok, vagy bánatos, akkor hozzá sem fogok. Legyen elég annyi, hogy a Greenner-t tényleg azért készítettem, hogy a lelkem végképp megnyugodjon. Van abba valami varázslatos abban ,ahogy a kezem alatt alakulnak át az alapanyagok, a szemem láttára. Minden pillanata feltölt energiával.

De a késről is essen néhány szó, mert megérdemli. Az alapanyaga, a méltatlanul elfeledett , és manapság nem igazán divatos KO13-as rozsdamentes acél. Pedig nagyon hálás anyag, mert engedi magát alakítani. Ugyanezt mondhatom el a G10-es markolatanyagról is. A reteszacélból készült ujjvédőről, a házi készítésű corby csavarokról, és a 8x1,5 mm-es hidraulika csőről nem is beszélve. Egy szó mint száz, ezt a Loveless stílulú kést, számomra is meglepően , mindösszesen 6 óra alatt sikerült elkészítenem. Sehol egy buktató, az illesztések, szinte passzoltak, és semmit sem sikerült rajta, látványosan elrontanom.

Szerintem ......édesapám ..... a mennyekből irányította a kezemet. Na ez egy olyan érzés, amit nem tudok leírni szavakkal. Csak hagytam hogy megtörténjen. Néha kell ilyet csinálni. Ha az ember nem akarja megváltani a világot, csak teszi a dolgát, akkor is szép életet élhet. Pont........ ahogy a szüleim mutatták az ő életükkel. Ugyanolyan büszkeséggel tölt el az hogy, az ő gyermekük lehettem, mint az hogy egy kicsit értek a késkészítéshez. A konklúzió pedig az, részemről, hogy tovább folytatom ezt a semmihez sem hasonlítható, szabadidős tevékenységet........a késkészítést.......mert , bármit is tartogat nekem az élet, mindig ott lesznek nekem a kések. A családommal, és a késeimmel együtt vagyok teljes ember.

 

2021. december 22., szerda

Candy, a karácsonyi meglepetés.


Cukormázas világunk, telis teli van szebbnél szebb késekkel. Tudom, mert néha én is felszaladok arra a másik síkra, ahol az emberek virtuális kivetülései léteznek. Azt is írhattam volna, hogy a net-re, de az nem én lennék. Mindenki meg akarja mutatni a többi embernek, hogy mit, és mikor, meg hogy hogyan csinál. Én is beálltam a sorba, lassan tizedik éve. Bár előtte is blogoltam, de az újabb AMA-tőrök, kb. ennyi ideje létezik. Ezalatt az idő alatt számtalan kést készítettem, és java részét itt publikáltam. A minap megkaptam az egyik ( amúgy számítógépes guru, és nem mellesleg nagy ) késgyűjtőtől, hogy elavultam, mert már senki nem olvas blogot.

Én csak annyit tudtam válaszolni rá, gyermeki együgyűséggel, hogy.....-Biztos, hogy mindenkit megkérdeztél ? Elcsendesedett. Én megbecsülöm azt a maroknyi embert, aki a blogomat olvassa, és minden évben köszönetet mondok nekik, hogy még mindig kitartanak mellettem. Igaz mostanában több időt fordítok a késkészítésre, és kevesebbet az írásra, de hát mentségemre legyen mondva, az előbbit még mindig nagyon élvezem. az utóbbiban meg , erősen korlátoz a blogommal egyidős ACER laptopom. Olyan lassan tölt be, és dolgozik, hogy annyi idő alatt egy kisebb kést is megcsinálnék. Szóval annyira élvezem, a késkészítést, hogy több arra érdemes ember, késes álmát is, valóra tudtam váltani, az idén. Többek között a sajátjaimat is. Mondjuk attól nem kell félni, hogy a szó jó értelmében véve, "megélhetési-késkészítő" legyek, de azért csinálom sorban a késeket, ahogy csak időm engedi. Na de eleget érzelmeskedtem, inkább a saját magamnak, karácsonyi meglepetésként készült, Candy nevű késemről szólnék pár szót.

A penge anyaga, 80CrV2 szénacél, a markolata pedig szép "patyiződ" kirinite, ami alá piros vulkanfíber került, és házi készítésű Corby csavarok rögzítik az acélhoz. A formája pedig ismerős lehet, mert a Fanta nevű  késemet készítettem el újra, csak most fokélezés nélkül. Nyakig fölcsiszoltam (FFG) a 4,5 mm vastag pengét, és micro élszalagot adtam neki, amit azért még, egyszer kétszer végig fogok húzni a 400-as csiszoló szalag előtt, hogy igazi "ragadós" éle legyen. A készítésével nem untatlak benneteket, mert számtalan videón láthatjátok, hogy ....HOW IT'S MADE A KNIFE....! De avval viszont még untalak egy kicsit benneteket, hogy ..S...O...K.....BOLDOG.....KARÁCSONYT.....ÉS.....BOLDOG...ÚJ...ÉVET...KÍVÁNJAK...NEKTEK ! Legyetek jók, vagy tőlem akár lehettek rosszak is ! Csak két dolgot tegyetek meg nekem. Csináljátok azt amit szerettek, és szeressétek azt amit csináltok ! Én továbbra is, ezt teszem, mert a késkészítés az életem.....     ..... Hol van már az a, mosolygós fejecske ? Na mindegy.

 Képzeljétek ide !


 

2021. november 17., szerda

Triply & Scotty.

Szerencsés emberek vagytok. Mert most nem kell elolvasnotok azt a sok rizsát a késkészítéssel, még inkább, a bicskakészítéssel kapcsolatban.............................hatásszünet ..........................mint hogy...kivágod...bla,bla,bla...kifúrod....bla,bla,bla....lecsiszolod...bla,bla,bla...megreszeled...bla,bla,bla...és már kész is a bicska. S hogy ennek, mi az oka ? Nagyon egyszerű. Elromlott a klaviatúrám. Ezt a pár mondatot is, a mobilomról pötyögtem be. Szóval most megkíméllek benneteket a sok fecsegéstől. Beszéljenek helyettem a képek. De azért még annyit leírnék, hogy amióta elkészült a két bicskám, egyikkel vajat kenek, a másikkal pedig, felszúrom a falatokat.