Nem múljon el úgy nap, hogy az ember ne gondoljon valami szépre. Vagy az én esetemben, valami késre. Mindig teli vagyok tervekkel. Az egyik hobbim a rajzolás. Kicsit unalmasan hangzik, de késeket rajzolok. Nem tervezek, hanem hagyom hogy a vonalak, kés alakzatot vegyenek fel. Ugye milyen egyszerű ? A többi már csak azon múlik, mikor lesz időm megvalósítani. Na most volt. Hála a jóakaróimnak ( testvérem, sok fajin vásárló, főnök, haverok és hobbysta kollégák ) most.........csak el ne kiabáljam.......jól állok alapanyagilag.
Így hát semmi nem állhatott útjába, a késkészítésnek. Fogtam egy darabka terelőlemezt, és élet vará.....csiszoltam neki. Jó alapanyag, mert engedi magát alakítani. Kicsi de széles pengét akartam. Asszem olyan is lett. Gázlángon felhevítettem narancs színig, és használt étolajban lehűtöttem. De nagyon kevésben, és abban hagytam hogy kihűljön. Így a megeresztés is megtörtént. Kicsit átcsiszoltam a levezető élt, és kézi megoldással ( falap és csiszolóvászon) kialakítottam a skandináv élt. Azért így mert a szalagcsiszolón, mindig elégettem az élrészt. Ja meg, meghagytam a struktúrát a ricassónál, mert nagyon tetszenek az apró gödröcskék az anyag felületén.
Aztán megtaláltam egy, régen Degutól kapott, lábon száradt, enyhén csálé nyírfadarabot. Két kiskésre való markolat pont kijött belőle. Gyorsan kifúrtam, és egy nyeles szúrófűrészlappal kialakítottam a tüske helyét. Kb. a fa 2/3-ig eresztettem be a tüskét. Mert nem akartam hogy a tüske vége kilátszódjon. A két darab marhacsontot is megcsiszoltam, hogy abból legyenek a baknik. A fölső ujjvédőben, a páromtól kapott multifunkciós csiszolóval, és az egyik fogtechnikus vásárlómtól kapott marófejjel alakítottam ki, a tüske helyét. Az alsóban is kialakítottam egy kb. 3 mm-es bemélyedést. Majd kikevertem egy adag Uve-rapidot, és belefúrtam a markolat alsó részébe, két 3 mm-es furatot, a tüske mellett. Beleraktam két eltört hármas fúrószárat, és összeragasztottam, majd lepréseltem az egészet. A többit meg el tudjátok képzelni, hogy történt. De a respirátor alatt végig ki volt dugva a nyelvem, mert nagyon élvezem, amikor a fa-bőr-csont kombó, alakul a kezem alatt. Ja és a neve pedig adódot..............hiszen olyan zömök. Finnül Kyykky ( kiejtve, és nem a földre ) Kűükkü. Úgy kell tartani a szádat, amikor mondod, mintha a pillanatragasztó kupakját akarnád kiköpni. De nem tudod, mert odaragadt !
