Iron Bamboo...

 Sokszor van kedvem kést készíteni mostanában. Mivel a csiszológépem tökéletesen működik, ezért hozzáfogok olyan kés készítéséhez is, ami nem volt tervben. Így fogtam hozzá az Iron Bamboo-hoz is. Régi Orosz gyalukés, tökéletes a leélezés gyakorlásához. Ezt akarom, sok év után rendesen megtanulni......rendesen csinálni. Ha lehet akkor kézből, és nem JIG segítségével. Berényi Sanyinál jártam egy párszor, és mindig csodálkoztam milyen könnyedén alakul az acél a kezei, és a csiszológép által. Avval a kezével, amivel a penge felőli részt odanyomta, mindig volt valami.

Fa.....rongy.....bőrdarab.....? soha nem tudtam kivenni, hogy mi volt az. Én nem használok ilyet. csak a mutatóujjammal támasztok alá. A másikkal, meg jól megmarkolom a markolat felőli részt. Egyszer bent járt a boltunkban Sándor, és azt mondta hogy nem elég lazán fogom az acélt. Mondtam neki, hogy :- Hát persze, mert nem akarom hogy kivegye a szalag a kezemből a pengét ! Mosolygott, és csak annyit mondott: Nem fogja..... ha jól tartod az acélt ! Mindig az a kezed irányít, amivel a penge felőli részt alátámasztod. a másik, markolat felőli részt lazán kell fogni. Megfogadtam a tanácsát, és nem bántam meg. Majdnem tökéletes V-re csiszolást tudtam készíteni evvel az ÚJ-UJJ technikával. Annyira boldog voltam, hogy teljesen belefeletkeztem, és nem tudtam leállni a csiszolással. Na ez látszik meg a markolaton. mivel 5 milliméteres volt a gyalukés vastagsága, és én 1 milliméter mélyen gödrösítettem meg a az acélt a markolatnál, pont elég anyag maradt a szilárdság megtartásához. A markolat has, és hát felőli részén, már bátrabb voltam, és 3 milliméter mályen csiszoltam bele az acélba. Pont négy ujjnak való támaszt tudtam rá készíteni. Az meg egy átlagos emberi kéznél, több mint elégséges. Aztán meg kitaláltam, hogy beleflexelek a vastagabb részeknél "1S-korong-gal" , hogy hasonlítson.......egy......bambuszra. Nagyon boldog voltam amikor elkészültem vele. Aztán "savazást" tartottam, mert túlságosan vakított a fényes felület. Na így már nagyon tetszett. Varrtam neki nadrágot is,bőrből. Azóta viszont nem tudom kitenni a táskámból, mert mindig magamnál akarom tudni. Így meg aztán a szél sem visz el olyan könnyen. Mert.... a táskámba sok kés kell, nehezebb vagyok, mint a Vasember. Hogy ha egyet kivennék belőle, Vasember azonnal lelőne.

UI: Az utolsó két mondatomért, én kérek elnézést. Nehezen tudok leállni, a rímek faragásával. Tudom.... helyette is gyakorolhatnék, mert így a végén, még talán, kést is meg tanulok készíteni.

Replikáns.

Azt szeretem ebben a mai világban, hogy modernizálódik, és percről percre fejlődik. Az emberek meg minden újdonságért oda vannak. És....meg is veszik a legújabb modelleket.... mindenből.Azt viszont nem szeretem, hogy a régi dolgokat nem becsüli. Se a világ, se az ember. Tisztelet a kivételeknek. Az az ember aki ezt a kést készíttette velem, viszont nagyon is becsüli a régi jól bevált dolgokat. Ilyen volt számára az Aitor Raid Gauloises, Tőr, ami ugye a "kommen-diós" katonák számára készült. De a civil felhasználók, másra is, többek közt vadászkésnek is használták.

Neki is volt egy eredeti kése. De .....csak volt ! És vágyott rá, hogy újból legyen neki. Na mivel én varázsló nem vagyok, de ha feladatot kapok akkor azt tehetség(???)emhez mérten végrehajtom. Mivel alapanyagot is adott hozzá, nem volt más választásom, meg kellett csinálnom a replikát. A még működő laptopomon a kellő méretűre nagyítottam a kést ábrázoló képet képernyőn, és átlátszó papírra lemásoltam a körvonalakat. Aki ismeri az eredeti kést, az fogná a fejét, hogy az a vonal nem is ott van, amott meg van benne egy lecsapás...stb...stb. De itt most nem ez volt a lényeg. Hanem az hogy használható kést tudjak alkotni, a kapott ( cutterlap ) alapanyagból. Örömmel konstatáltam, hogy csak három kis flexkorongom fogyott el, mire kivágtam a kés kontúrjait. A VSM csiszolószalagjaim, viszont betyárul jól birják. Még a fúróhegyeim is.Mert jócskán van a merbau markolatpanelok alatt könnyítőfurat. Amit viszont meg kellett látványosan meg kellett változtatnom, az a levezető él szöge volt. Mert a cutterlep vastagsága 5,5 mm volt. Majdnem a fokig fel kellett köszörülnöm, hogy ne repesszen, hanem vágjon a kés. Így viszont még "csapkodásra" is alkamas lett, a sima vágások mellett a Aitor hason...más. Hőkezeltem, és megeresztettem. Csak úgy csúszkált rajta a finom reszelőm. Majd a gazdája egy pár hónap után, úgy is referálni fog nekem, hogy milyen az éltartása. Én viszont egy valamit megtanultam a készítése közben. Ha képes vagy rá.......akkor csináld is meg......és ne halogasd ! Addig teheted csak meg, míg egészséges vagy, és az idő, nagyon gyorsan telik. Lehet hogy az unokáink sem nem látnak már eredeti dolgokat, csak replikánsokat, de abból jó sokat. Én viszont büszkén mondhatom, hogy egy van csak belőle a világon, mert nincs az az Isten, hogy én ezt, még egyszer replikálom.