Ami az AMA szórásból kimaradt.

 Az idén is több olyan kést készítettem, ami nem került publikálásra. Mindettől függetlenül, imádom őket. Mert csodálatos órákat töltöttem készítésükkel. Én ezért a pár órányi boldogságért csinálom az egészet.

 Elkés(z)ítettem például többek között a Pörc-ölőt. Egy régi Pátria gyártmányú evőkésből.

 Ráadásul két változat is készült belőle. Ennél meg kimondottan " rusztikusra " akartam venni a figurát.

Ez utóbbi, házi készítésű, neon zöld cashcarta markolatot kapott. Imádok vele enni a szüleimnél.

 Vagy itt van egy másik projekt. A gazdájának csak annyi volt a problémája, hogy nem állt a kezére egyik halef sem. Pedig nagyon fajinak.
Mi sem egyszerűbb ennél, mint kicsit ergonomikusabbá, illetve jobban foghatóvá tenni egy-két kést.

 Nem kell hozzá semmi egy fadarabon, és némi fantázián kívül. Legfeljebb néhány kézi szerszám. A többi, megy mint az ágyba.....reggelizés. 

Noha egyszerűnek tűnik, első ránézésre, az elkészítése már igényel néhány trükköt. Például a dupla fürészlapos technikát. Csak azért, hogy a tenyérbe simuló rész egybe maradjon.

 A végeredmény pedig elnyerte a gazdája tetszését, és a mai napig bőszen használja. A baromfi, és a lábasjószág őszinte bánatára.

Vagy itt van a párom kiskése. Csöppnyi ( de annál dolgosabb ) kezéhez készült egy régi kopott, Stainless steel " márkájú " késből. Vele lenni nagyon jó dolog mindennap. Most a páromra gondolok. És jó látni szinte minden nap a kezében.............most meg a késre gondolok.

Néha szebb dolgok is kikerülnek a kezeim közül. Mondjuk a Piszkált Fiskars II markolatára nagyon büszke vagyok !

És végül de nem utolsósorban, az egyik a hamvában holt ötleteim közül. Nem igazán okos dolog sugárirányban vágott fát feszegetni.

De semmi nem szegi kedvemet. Töretlen, és feltétel nélküli szeretettel, tovább készítem a késeimet. Ja........... és ezúton kívánok minden kedves olvasómnak, késbarátnak, boldog, áldott ünnepeket. No meg, boldog új évet ! 

Kakaós kés.

Ha egyszer az ember beindul................nincs megállás. Nem tudja megállítani még az alapanyaghiány sem. Hogy értsétek is, nincs mostanában jó késacélom. Éppen ezért régi, rosszul sikerült késeimet szoktam remakelni. Aki még emlékszik a Fabric nevezetű késemre, annak nagyon jó a memóriája. Az volt az első micartás próbálkozásom. Műgyantából, és 65 mintájú katonai zubbonyból. Betyárosan puhára sikeredett. A pengéjében is volt egy hiba, egy begödrösödés képében. Mivel lassan megtanulok kést készíteni, ezért vettem a bátorságot, és kijavítottam mindkét hibát.

 Ha kapok egy kis faanyagot annak roppant módon tudok örülni. De ha abban minta is van, akkor a boldogságom határtalanná válik. Barna, és törtfehér csodálatos egy fában megtestesült kombinációját láttam meg egy fadarabban. Hála a szíjács, és a geszt eltérő színének, no meg a " főnökasszonyomnak " akit nagy szépérzékkel, és jó szemmel áldott meg a sors. Nem beszélve a jószívűségéről, hiszen nekem adta a fát. Eddig az ő párkányán pihent, tehát kellőképpen ki volt száradva. A markolathoz való meg volt. Már csak a pengét kellett kijavítanom. Nem nehéz ám kést készíteni, ha az ember tisztában van a geometriával. No meg avval, ha kellő mennyiségű sík felület van, akkor egy kis gödör nem jelenthet akadályt.

Csak hozzányomtam ezt a felületet, a szalagcsiszoló vászonjához ( méghozzá úgy, hogy a villanymotor is be volt kapcsolva ) és addig nyomtam, amíg sima nem lett az egész levezetőél. Így kaptam meg egy hibátlan V profilt. Na ilyenkor a respirátor alól is kilátszik az elégedett vigyorgásom. Már csak annyi volt a dolgom, hogy a markolattüskét beleragasztottam Uve-rapiddal a markolatban kialakított, és nem passzosan elkészített üregbe. Kicsit összepréseltem az anyagokat, ügyelve arra hogy ne álljon csálén a penge a markolathoz képest. A többit majd a csiszológép megoldja. Ja, majd el felejtettem. Az üreget eltakartam egy darabka aganccsal. Ebből tudtam a leggyorsabban kialakítani a hevenyészett ujjvédőt. A csiszolás után elégedett voltam, mert kézbe véve kényelmes, rátekintve pedig szemet gyönyörködtető markolatú kés volt a kezemben. A nevét is így kapta, mert amikor fölülről néztem, gyönyörű kakaószínű volt a markolat.

Orange EDC.

Olyan sokszor hallottam, mostanában ezt a kifejezést, hogy ez engem is tettekre sarkalt. Elméletileg az EDC annyit jelent, hogy:Every Day Carry, azaz mindennap hordott. Ebbe a kategóriába elég sok minden belefér. Nálam ezen dolgokra, egy hátizsák van rendszeresítve. Néhány bicska, lámpa, multifogó, fényképezőgép, pillanatragasztó, fejfájás-csillapító, és néhány fixpengés kés. De ha egy masszív, és törvénykövető ( tehát 8 cm pengehossz alatt lévő kés, még hiányzik a felszerelésemből. Ezt a hiányosságot akarom pótolni evvel a kiskéssel. 

Teljes hossza 165 mm. A markolaté 95 mm, a penge hossza 70 mm. Anyaga pedig gyorsacél. Na ennyit a paraméterekről. A tény az hogy evvel a késsel gyakoroltam egy nagyobb késre, és majdnem meg vagyok elégedve az eredménnyel. A V-re csiszolást gyakoroltam. A következő mindig jobb lesz ! Így szoktam magam biztatni, és néha meg is van az eredménye. Alakul, alakul, de még mindig nem az igazi. Mondjuk ezt most ráfogom az acélra, mert a gyalukés, amiből készült a gyakorlatilag reszelővel megmunkálhatatlan kategóriába tartozik. Sőt, kifúrni is lehetetlenség. Ettől függetlenül a csiszológép szalagjának már nem tudott ellenállni. Pik-pak kész voltam ( 1 teljes óra ) és már ragaszthattam is fel a markolathéjakat. Mindig is tetszett a vastag penge, vékony markolat párosítás. Most én is kipróbáltam. De mivel mást nem találtam, ezért egy műanyag tálca letört darabjait használtam fel erre a célra. Jól állt a kezemben, de veszettül csúszott. Ezért a végén kapott egy kis csúszásgátló felülete is. Most már csak mókolnom kell hozzá egy tokot, és jöhet velem a mindennapokra. Ha nem válik be, akkor viszont megy a polcra. Viszont, ha találok alkalmas vastagságú műanyagot, akkor én is kipróbálom legközelebb az Anso mintát a markolaton.

Sycamore, a zsebjatagán...

Nem kívánom meg felebarátom feleségét. Annál inkább a kését. S mielőtt elérne a visszafordíthatatlan agykárosodás, a vágyakozás miatt, azelőtt inkább elkészítem vágyam tárgyát. Jelen esetben egy régi keleti kés volt az amire szemet vetettem. Nevezetesen a jatagánról van szó. Kardba öltve egészen máshogy mutat  mint egy késben. A fok, és az él a görbeség ellenére is együtt halad a kiemelkedő hegy felé, mégpedig "S" alakban. Na ez az ami a jatagán késben teljesen eltűnik a penge rövidsége miatt. Ellenben a markolat formája, és szögtörése a pengeháthoz képest megmarad.    

Sima ügy. Válasszuk tehát ki az alapanyagokat. Acél téren az 51CRV4-es ( igencsak vágykeltő ) nevű anyagra esett a választásom. Ja, és most ilyenem van, azért. Markolatnak pedig a nem túl sűrűn használt platánt választottam. A rögzítésről is gondoskodtam, 3 db vörösréz rúd formájában. A munka roppant gyorsan ment, mert a Trollsky féle módszerrel nagyon halad az ember. És mivel nem akartam kifogástalan felületet előállítani a levezető él terén, csak durva ( 36-os, és 60-as ) csiszolószalagot használtam. A tervem az volt, hogy kellőképpen rusztikus legyen a végén a kés. Mintha csak régen készült volna.   

Ezért használtam az edzésnél is csak fát, és semmi mást. Pont elég lesz a keménysége ahhoz, hogy hagymát szeletelni tudja. A gyors kontúrozás után már egészen elfogadható lett a forma......... főleg a markolat részen, mert az átlagnál kisebb kézzel áldott meg a Teremtő Atya, és végre olyan kés lesz a kezemben, aminél összeérnek az ujjaim........és kezdetét vehette a markolatozás. Itt is kipróbáltam valami új dolgot. Nem használtam ugyanis semmilyen ragasztóanyagot. Csupán a vörösréz rudak tartják a helyükön a paneleket. Ez pontosan elégséges is lenne, ha betartottam volna egy egyszerű szabályt. Miszerint a rögzítések legyenek a lehető legközelebb a markolatpanelok végeihez. A harmadik pedig a kettő között, pontosan félúton legyen. Én nem így tettem, és a ricasso felőli részen el is áll, kb. 0,3 millimétert a panel a pengétől. De aki ismer engem, az tudja, ez nálam bőven a hibahatár alatt van. A markolat jól fogható legyen, az él pedig vágjon. A többi már mellékes. Csak vicceltem ! Hiszen itt is a formába szerettem bele. Arról nem is beszélve, hogy majdnem olyan lett, mint amit elterveztem. A változtatás részemről csak annyi volt, hogy nem akadósra készítettem ( olyanra, mint ha egy csont vége lenne ) hanem simára csiszoltam platánfát. A meglepetés viszont akkor ért, amikor bevittem a munkahelyemre, és aki kézbe fogta.............kivétel nélkül............mindenki suhintott egyet a levegőben, megközelítőleg nyak magasságban. Szerintem eleink, elsődlegesen konyha késnek, de ha szükség volt rá, akkor fegyverként is használták. Én is az előbbi dologra fogom majd használni. 

A libabőröző.

Megközelítőleg másfél hónap kihagyás alatt............elfelejtettem kést készíteni. Az én mentorom, mindig azt mondta:-Gyakorolni, gyakorolni, és még egy kicsit gyakorolni. A mai nap termése, három elrontott penge. Háromból semmi ! Vannak olyan napok amikor el kellene kerülnöm a műhelyt, és mondjuk pihennem kellene. Most is jobb lett volna. Ettől függetlenül, vannak jó óráim. Ez alatt az idő alatt készítettem egy kis méretű munkakést. Ha véletlenül hasonlít a penge formája valamelyik létező késre, az nem a véletlen műve. A Leatherman Skeletoolját használtam a bőrös munkáimnál. Na őt sikerült leváltanom a Libabőrözővel. Anyaga KO 13. Pengéje 60 mm hosszú, és 3 mm vastag. Semmi extra, hiszen egy munkakés. Még talán az esztétikát is sikerült nélkülöznöm. De ez nem is volt szempont. Kézre álljon, és jól vágjon. Ezt pedig miden zokszó nélkül teszi. Nagyon remélem sikerül még az idén összehoznom egy pár elfogadható kést. éppen ezért megyek is ki, és sima laposvason újratanulom a leélezést.

Berényi B52 teszt.

Egy kis kényszerpihenő után visszatértem. De most nem kést készítettem, hanem teszteltem egyet. Kb. egy teljes hónapon keresztül. Beleszerettem ez alatt az idő alatt. Berényi Sanyi B52-es ( én kereszteltem el erre a névre ) késéről van szó. Tökéletes erdőjáró kést sikerült készítenie, annyi bizonyos. A többi kiderül a videóból.

Jaakkina, az ünneplős puukko.

 Még tavaly ( karácsonykor ) kaptam egy Lauri PT 77 nevű, laminált, differenciáltan edzett háromrétegű pengét  szüleimtől. No meg egy kis habos nyír fadarabot is. Természetesen az Acélfullánktól rendelték, akik hibátlanul le is küldték a megbeszélt időre. No, akkor megfogadtam, hogy csak akkor fogok hozzá a kés elkészítéséhez, ha tényleg, de úgy igazándiból kedvem lesz hozzá. Jelentem, nem rég érkezett el az a pillanat, amikor nagyon viszketni kezdett a tenyerem. Tudom ám orvosolni a bajom !  Hiszen csak ki kell mennem a műhelybe. Néhány óra múlva pedig gyógyultnak nyilváníthatom magam.
Na de nem is ez a lényeg. Hanem az hogy semmit nem akartam elszúrni. Drága mulatság ez a penge, és a fahasáb, ahhoz hogy eltoljam. És akkor elég visszafogottan fogalmaztam. Nem volt más hátra, egy kicsit odafigyelve nekiláttam a munkának. Összesen 3 db lyukat fúrtam a habos nyírbe, amiket utána összefűrészeltem a dekopír fűrészes eszközömmel. Örömmel konstatáltam, amikor egyszer csak keresztül tudtam dugni a markolattüskét. Megcsiszoltam két agancsdarabot, és levágtam a fölösleget a fahasábról. De nem dobtam ki, mert terveim vannak még vele. Nagyjából körbecsiszoltam.

Közben az alsó, és a felső bakniban kireszeltem a tüske helyét. Nagyjából ugyanebben az időben a fát is, és az agancsot is addig reszelgettem, amíg nem láttam át közöttük. Összepróbáltam a rablónyársam összetevőit, és bekevertem kb. fél deci, kétkomponensű ragasztót. Majd mindent összekentem vele. Pillanatszorítóval, pár órán keresztül nyomatékosítottam............hogy, márpedig ebből kés lesz, ha belegörbülök akkor is ! Alig bírtam kivárni a kötési idő végét, és már fogtam is hozzá a letisztázáshoz. Megszabadítva a fölöslegtől, én is megkönnyebbültem. Kezd kés formája lenni a kezemben tartott dolognak. De a következő munkafázisnál végképp összeszedettnek bizonyultam. Géppel lecsiszoltam a sarkokat, és ami nálam meglepő fejlemény, szimmetrikusra sikeredett a művelet. Na nem lett tökéletes, de számomra pont megfelelt. Megjegyzem, itt lehet eltolni a legkönnyebben a markolatot. De egy kis odafigyeléssel ( hű, ezt a mondatot mintha nem is én mondanám ! ) elfogadható eredményt tudtam elérni. Aztán következett a kedvenc részem, a legömbölyítés. Szállt ám a por mindenfelé. De marhára élveztem, amikor az érdes felületből, szép sima felület keletkezik a kezem, és az egyre finomabb csiszolóvásznak által. Végül készítettem a pengének egy kis fatokot is celtiszből, mert a sima bőrtokot simán beirdalná a kés éle, ahányszor csak belecsúsztatnám. Befejező mozzanatként elkalapáltam a markolattüske végét egy megzenkolt alátétbe, és ragasztottam rá egy medált. Ja, meg készítetem hozzá egy egyszerű bőrtokot is. A nevét pedig már korábban eldöntöttem, és Jaakkinának kereszteltem. Ez annyit tesz Finn nyelven, hogy ajándék az Úr. Úgy is mondhatnám, hogy készítettem egy " templombajárós " puukkót. Vagy evezhetném ünneplősnek, mert holnap fogom betölteni a 44. évemet. Ahogy Mr Bean, én is meglepem magam valamivel. Hú, már alig várom holnapot, hogy mit fogok kapni tőlem !

How it's made...avagy, hogy is készül(het) egy magyar puukko.

Akkurátusan összekészítek minden eszközt.

Miután 3 db lyukat kifúrtam, összefűrészelem őket.

Lecsiszolok két agancsdarabot, mert abból lesz a bakni.

Rajzolok, és lefűrészelem a fölösleget.

Nagyjából levagdosva. Mindjárt megcsiszolva.

Addig reszelek, amíg nem látok át a fa, és az agancs közt.

A baknikban is kialakítom a markolattüske helyét.

Már alakul a (fa)molekula.

Mindent mindennel összeragasztok. Készül a rablónyárs.

Kicsit préselek is rajta. És közben én is nyögök.

Letisztázva jobban mutat. Megkönnyebbülve !

Aha ! Innen még le kell csiszolni egy pöttyet.

A gépi csiszolás után. Kezd kialakulni a markolat.

Ez a kedvenc részem, a negatív csiszolás. Legömbölyítés.

A kés kész. De tokatlan.

De most már nem. Szinte kész is vagyok. Na jó. Kész vagyok.

Augusztus 20.

Bár még csak Augusztus 10-e van, én már a 20-át ünneplem. Na nem tűzijátékkal, hanem a magam szerény módján, késkészítéssel. Amúgy sem szeretek a nagy tömegben kólicálni. A műhely a nekem való terep. Amúgy pedig csak nagyzolok, mert nem én készítettem a pengét, hanem egy kovács. A kés leendő gazdája, pedig csak annyit kért, hogy egyszerű legyen. Küldött is róla képet, egy könyvből. Miszerint a magyarok régen olyan késeket készítettek, amik minden díszítéstől mentesek voltak. A pengét pedig egyszerű nyélbeütéssel rögzítették, a többnyire fa, vagy agancs markolatban. Mi sem egyszerűbb ennél. Gondoltam magamban. De aztán rájöttem, hogy a kovácsunk vétett egy apró hibát. Csak annyit hogy nem középre kalapálta a tüskét, hanem a fok felé. Mivel az agancsnak van egy természetes íve, ezért a szép egyenes markolattüske, kilátszódott volna a markolatból. Orvosoltam a problémát, és megkurtítottam a tüskét. De még így is nagyon előre esett az él felőli rész. Ezt is orvosoltam. Marcha de Chont Márkiról elnevezett Os-ból készült ujjvédővel. Izület gyanánt kapott egy kis nadrágszíj darabkát is. Meg enyvet. Tadám !!! Kész is, a kis Magyar kés. Az ünnepi hangulatról pedig, a Március idusáról megmaradt szalag gondoskodott. Boldog jövő hét utáni keddet kívánok mindenkinek !

Pille...

Lelkem akkor lel megnyugvást, ha a kezem által készített dolog kedvemre valóra sikeredik. Mert ugye az zeneszerző ki tud teljesedni, ha ír egy jó dalt. Vagy a séf is amikor megalkot  egy új ételt. Én ugyanígy vagyok a késekkel. Bár már teli vannak a polcaim éllel rendelkező alkalmatosságokkal, de még nem érzem úgy hogy le kellene állnom. Ellenkezőleg. Gyakorolok, mert nem sokára hozzá kell fognom a karácsonyi ajándékba kapott Pt-77 laminált penge, és a rajzos nyírfa hasáb puukková alakításához. Nem szeretném eltolni, hát gyakorlom a késkészítést szorgalmasan.

Avval szoktam indítani, hogy amikor belépek a műhelybe, meggyújtok egy szantál füstölőt, és megnyugszom. Aztán csinálok egy hátra szaltót, és hozzálátok a penge elkészítéséhez. Ha kell ragasztok, és másnap lecsiszolom a fahasábról a fölösleget, hogy markolat legyen belőle. Ennél bonyolultabb dolgokra amúgy sem vagyok képes. Na de a Pillét, máshogy készítettem. Mivel nincs alapanyagom, mostanában sűrűn nézek szét a kacatos fiókomban. Ott találtam egy 100 Forintos boltban vásárolt.....alumínium lemez borítású !................konyhakést. Semmi extra, szimpla tömeg gyártott fogyasztási cikk.

Megsajnáltam, és adtam neki új ruhát. Na nem túl drágát, hiszen a markolat java része, egyszerű fehér háncsos nyírfa ágból áll. No meg egy kis paliszanderből. Nem volt semmi bonyolultság az elkészítésében, mert csak lukat fúrtam az ágba, és kifűrészeltem a markolattüske helyét. Majd kireszeltem a fölső bakniban is, de kicsit finomabb mozdulatokkal, evvel eltüntetve a tátongó réseket. Az alsóba pedig két furatot mélyítettem 3 mm-es fúróval, és a markolat aljában is megismételtem az eőbb említett művelete. A ragasztó száradása után, pedig már csak finomítanom kellett az egészen. Csiszolás után megállapítottam, hogy pillekönnyű lett. Jött a megvilágosodás.........mert felkapcsoltam a másik 25 W-os izzót.........akkor ez lesz a neve. Rögtön beindult a fantáziám, és elképzeltem hogy egy stilizált pillangót fogok rajzolni a markolatra. Öcsém viszont megmentett ettől, mert megrajzolta helyettem. Neki ugyanis fényévekkel jobb a kézügyessége, mint az enyém. Nem hiszed ? Akkor néz csak meg a rajzait..........itt ! Aztán pedig a Victorinox Spartan bicskámmal jól kifaragtam. Végül pedig lemértem, és 60,2 grammot mutatott a mérleg. Na ekkor teljesen megnyugodtam. Történhet bármi ebben a világban, amíg én késeket készíthetek, addig nagy baj nem lehet. 

Porky Pork...

Nyugodjatok meg, elmúlt a mesélős korszakom. De a késkészítős még nem. Szó szerint elkapott a vágy. Egy régi késes elképzelésemet öntöttem fába, és fémbe. Szimpla diófába, és ( jobb híján ) lapos acélba. Őrizgetek, szárítgatok néhány fadarabot a polcaimon a műhelyben. Néhányat már évek óta. Nézegetem, simogatom, és amikor eljön az ideje, akkor felhasználom őket. De néha a fene megesz engem, mert rájövök, hogy a féltve őrzött, szép erezetű fa nem csak nekem tetszik, hanem a kemény...fa...szúnak is. Egyszer meglátom, a csepp kis nyakát kitekerem, az biztos. 

Jöhet a "B" terv, most is az lépett életbe. Van a fejemben kb. minden méretbe ( n ). Trance zene az mp3 lejátszóba, indulhat az stopperóra. Egy ima elmormolva, fránya reszelő a kézbe, és fél óra alatt a leélezést majdnem kireszeltem készre. Csak akkor kaptam észbe, mikor a zenének hirtelen lett vége. Bárkinek szívesen ajánlom aki fogyni szeretne, végezze ezt a testmozgást............ötször hetente. A francba, már rímelek megint, inkább abba hagyom mielőtt valaki megint. Bár ez nekem szokott egyből menni, hibbant vagyok nincs mit tenni.  

Írok inkább a késről, kvázi büntetésből. Itt a rímelés vége ! Na.................. valaha jobb napokat látott laposacél került a kezembe, ami st 52-3 jelzéssel volt ellátva. Ez ugyan egy igazi késes számára nem túl vágykeltő alapanyag, de számomra egy kincs. Ja, a betűk és a számok azt jelentik, hogy nem sima gagyi laposvas. Valamennyire meg is tudtam hő kezelni, de nem vittem túlzásba. Nekem megteszi. Amúgy is a formába voltam, vagyok beleszerelmesedve. A középső képen látható talán az ami annyira tetszik. Majdnem sikerült egy ívvé varázsolnom a penge hasát, a markolattal. A cél az volt hogy ne csússzon le a kezem használat közben, de ne legyen rajta az ívet megtörő keresztvas sem. Amúgy nem bíztam semmit a véletlenre, és a markolat tüskét egyhelyen átfúrva, beraktam egy csőszegecset is. Pedig a markolatgomb ( ami egy sima M6 csavar ) is megtartotta volna. De hogy miként is ? Azt majd egy következő bejegyzésemben elárulom. Oppá, oppá, a neve pedig Dagadt disznó lett. Szó szerinti fordításban kövér hízó, de az nem olyan kifejező. Ó, ó, ó, rögtön munkát is adtam neki, és egyben a hátteret is elkészítettem. Szétvagdostam vele egy derék magasságig érő fenyőgally kupacot, amit a néhány héttel ezelőtti jégeső miatt le kellett vágnom a fenyőfáról. Jól vizsgázott. A gyanta pengéről való eltávolítása után, gyorsan le is fotóztam, és a Porkynak, amint a képen is látható, a büszkeségtől dagadt a melle. Mivel a neve is az, szerintem ez így természetes. Azért az enyém is dagadt egy kicsit, de az én mellemről nem készül fotó, mert még nincs felkészülve a világ a látványra.  

Paszuly Panna...

Paszuly papa olvasgatott, Paszuly mama aludt. Paszuly Panna gondolt egyet, s ott hagyta a falut. Goldolt egyet magába, elmegy ő Afrikába. De a következő saroknál tovább nem jutott, mert a verdája lerobbant legott. Na most menjek stoppal tovább ? Inkább felhívom Vaszilt a német juhász kutyát. Igyi szudá.......pasli damoj, a szándékom elég komoly. El a karok jutni a fekete kontinensre, Vaszil tudsz e segíteni benne. Da...mondta a majdnem farkas, van az udvarban egy Barkas. Avval elviszlek bárhova, ne aggódjál Panni bab...a ! Egy óra múlva előállott, a fék hangja velőt rázott. De rálépett a gázpedálra, úgy hogy a hűtőrácsnál volt a lába. Mér is akarsz menni oda, kérdezte a kutya koma. Közöd hozzá semmi nincs, az útra figyelj, duma nincs! Erre Vaszil haragra gerjedt, és Pannit kirakta 20 méterrel lejjebb. Ott állt szegény magába roskadva......Ha nem szólok ott lennénk mostanra. Ezennel megfogadom, hogy a számat evésre tartogatom. Nem szólok be senki másnak, csak a szelektív hulladékgyüjtő nagyobbik fiának. Jó kis paszuly leszek, és most meg rögtön hazamegyek. Betoppant az ajtójukon, miután bepillantott a kulcslyukon. Paszuly papa olvasgatott, Paszuly mama aludt. Tehát észere se vették, hogy közben Panni elhagyta a falut. Panni  örömében bukfenceket vetett, este pedig zöldbab főzeléket evett.

A történet tanulsága csak annyi, ha el akarsz jutni valahová, nem szabad otthon maradni.

Kiegészítő jelentés.

Stirlitz tudta, ezt az információt nem tarthatja magában. Az eszköz O-rossz kés maradékából készült. 2 rubel 35 kopejka volt az eredeti ára. Az átalakítás után 77 mm hosszú, 17 mm széles, és 1,7 mm vastag lett a pengéje. Pont végig éri Stirlitz tenyerét. Markolata vörös csillaghoz hasonló színű cédrusból van. Státusz: Ön és közveszélyes a kés. De leginkább csak azokra, akiknek B.A.B. monogramjuk van.

Konklúzió: Az nem tudom mit jelent.

Következmény: Stirlitz benzint adott a macskájának tej helyett. A macska 5 lépés után összeesett. Stirlitz úgy gondolta, a macskából kifogyott a benzin.