Mondanám hogy boldog újévet, de már lassan éljen május elsejét kellene, inkább kivánnom. Hiába no, Tél van, és ilyenkor, kicsit el vannak gémberedve, az ember ujjai, ha kint tesz vesz a műhelyben. Az igazság az, hogy más...sokkal fontosabb dolgaim is akadtak, mint a kés, illetve bicska készítés. De már nagyon viszketett a tenyerem, és engedtem a kísértésnek. I'll be back...ahogy Arnold Schwarzenegger mondaná, vagy I'll be black...ahogy Denzel Washington. Egyszóval, visszatérek. Hát én is visszatértem. Az egész úgy kezdődött, hogy ...vittem édesanyámnak a szokásos szombati kenyeret, amikor a pékség előtt rám köszönt az egyik régi ismerősöm. Majd elfordult tőlem, és az ott jelenlévők tudtára adta, hogy nagyon szép késeket készítek.
Ja, meg bicskákat is. Én szabadkoztam, hogy nem is olyan szépek, de használhatóak, ő pedig tovább dicsérte a munkáimat. Kérdem tőle...-Te szeretnél egyet csináltatni velem, ugye ? A válasz, természetesen igen volt. Mondom neki ...-Akkor rajzold le hogy milyet szeretnél. Mert nálam (és természetesen szinte az összes készítőnél ) így kezdődik el a késkészítés. A rajzról el lehet dönteni, hogy megvalósítható e, az elképzelés. Konkrétan nem rajzot kaptam, hanem egy képet. De csak a méretek miatt. Ekkora bicskát szeretnék, és kajálni, szalonnázni szeretnék majd vele. Minden instrukciót megkaptam, így hát kezdetét vehette a munka. Mivel tavaly óta feltöltöttem az acél készleteimet, ezért rögtön neki is álltam a bicska elkészítésének. Rögzítési mechanizmusként a hátsó zárat választottam, és alapanyagként az 1.4116 rozsdamentes acélt. A pengének 3 milliméterest, az alaplapnak pedig az 1 milliméterest. Szeretek evvel az acéllal dolgozni, mert már ismerem.
De úgy néz ki, hogy nem eléggé. ugyanis a hőkezelés, és megeresztés után, elkövettem azt a hibát, hogy a finomításnál satuba fogtam. egy bőr darabkát szoktam a satu pofáira rakni, hogy ne feszüljön az acél. de a satupofa rögzítő csavarja egy hangyányit ki volt lazulva, és már meg is történt a baj. A penge a tálungnál eltört. Sebaj ! készítettem egy másikat. Ez már egyben maradt. Banskia fából markolathéjakat vágtam, és felragasztottam a szintén hőkezelt alaplapokra. Másnap kifúrtam a csavarok helyét, és összeraktam, illetve összecsavaroztam a bicskát. Egy leheletnyit még kellet finomítanom rajta, de itt már óvatosabban jártam el. A lényeg az hogy ismét sikerült egy működőképes bicskát készítenem. Abba is hagyhattam volna, amikor eltört a penge, de a Frank Garnish, én se adom fel soha. S hogy ki is az Frank Garnish.......az maradjon az én titkom.
