Még mindig van kedved kést készíteni ? Kérdezték tőlem a minap. Ez egy el nem múló szenvedély. Válaszoltam neki. De tényleg ! Ha valaki egyszer elkezdett késeket készíteni, az szerintem az élete végéig késztetést érez arra, hogy elkészítse a következő éllel rendelkező eszközét. Feltéve, ha szívből csinálja az ember. Mert ha megélhetésből, akkor el tudom képzelni, hogy egy idő után besokall. Persze, ha profi, akkor túlteszi magát rajta, és a következőnap már megint azon kapja magát, hogy csiszol, kalapál, fúr, és köszörül. De ez így van jól. Mivé lenne a világ, ha mindenki feladná, az első, vagy sokadik nehézségnél, vagy problémánál. Ez csak egy feladat, amit megcsinál az ember, a legjobb tudása szerint. Mert alább nem szabad adni. Olyan jó látni, hogy van aki hosszú éveken keresztül hozza a kifogástalan minőséget. Nyugalom, nem magamról beszélek. Én csak csinálom, azt amit az agyam kitalál, és amit a szívem diktál. Most is ez történt velem. Gondoltam egyet, és úgy döntöttem, hogy meglepem az egyik késes barátomat, születésnapjára. Nem is sejtette, úgy hogy teljes volt a meglepetés. Csak figyeltem arra amit mondott. Mondjuk, nem mindent jegyeztem meg, de mentségemre legyen mondva.....ajándék késnek, ne nézd a fokát......ahogy a mondás is tartja. Szóval aki kapta jobbkezes, de íjjal ballal lő. Na itt hibáztam, mert a késnek balkezes tokot készítettem. De a kést, hála a magasságosnak, és persze egy kicsit nekem is, mindkét kézzel meg lehet fogni. Mert ugye a sgian-dubh egy szimmetrikus kés, amit a skótok a zoknijukban hordanak. Már ha skót szoknya van rajtuk. Ez az a kés amit ha beléptek egy házba, ahova meghívták őket....nem kellet letenniük, mint a többi fegyverüket. Mert ez egy eszköz volt a számukra, és kés nélkül a skót férfi olyan, mint a sör a habja nélkül. De már megint szómenésem, van, és még egy szót sem szóltam a késről. Na de most.....belevágok. A penge 3 mm vastag, Wnr.1.4116 rozsdamentes acélból készült. A markolatot pedig 4,5 mm vastag G10-es anyagból csiszoltam ki. A rögzítésüket, pedig két komponensű ragasztóval, és 8 mm átmérőjű húzott vascsővel oldottam meg. A penge majdnem nyakig van köszörülve, vagyis V-re csiszolva, és konvex élet kapott. A markolat pedig egy hajdan kockás szoknyát díszített gombbal lett egyénivé varázsolva. Csak belefúrtam egy 20 mm- es mélyedést, a G10-es anyagba, és beleragasztottam a gombot. De később bele is szegecseltem. Büszke vagyok rá, hogy alig lehet észre venni. A tokot pedig 3 mm-es natúr marhabőrből készítettem hozzá. Az összkép, számomra megnyugtató. Sehol egy durva lecsapás, kiálló szeglet. Csak annyit tudnék mondani, hogy öröm volt a kezemben tartani. Nagyon remélem hogy a gazdája is ugyanezt fogja érezni. Mert ha nem, akkor csinálhatok neki egy másikat. Mondjuk arra egy évet várnia kell, mert legközelebb akkor lesz születésnapja. Bár szerinte neki több is van egy évben. Már csak egy jó kívánságot mondanék neki, utána be is fejezem a szóáradatot. Robikám ! Tiszta szívemből készítettem neked ezt a kést, és használd sokáig ......erővel, egészséggel !
