Semmi nem tudja úgy megdobni, az ember hangulatát, mint az, ha összejön az a dolog, amit elképzelt. Na így jártam én az ujjonan készült, teknőc bicskámmal. Először a markolat páncélt imitáló mintája volt meg a fejemben, és csak később tudatosult bennem, a bicska formája. Bár kézenfekvő volt hogy milyen állatra hasonlítson, de higyjétek el, nem egy könnyű feladat összehozni. Már a tevezésnél meg kell oldani számos dolgot, ami miatt egy nagyon érdekes formájú pengéhez ( ez most a kedvenc formám ) egy hozzáillő markolatot kell rajzolni. De hát ez legyen az én gondom, hogy mennyi energiát fektetek abba, hogy működőképes legyen ( először csak papíron, majd később élőben is ) a bicska. Legyen elég annyi, hogy egy tized milliméter hézag is tud bonyodalmakat okozni. A forgás, és a nyomás pontokról meg már nem is beszélek. A megvalósításban pedig pontosan úgy haladtam, mint ahogy névadó, címbéli állat.
De csapjunk is bele, a közepébe ! Pengének, a penge biztosítónak ( mert középzáras zárszerkezetet akartam, zárási mechanizmusnak ) és a távtartónak, az 1.4116-os, és 3 mm vastag acélt választottam. Nagyon szeretek ezzel az acéllal dolgozni, mert hálás egy anyag. A markolatnak, pedig egy régi, 5 mm vastag, rozsdás trepplemez darabkát választottam. Ennek köszönhetően, a súlya kb 247,5 gramm lett mire elkészültem vele. S ha már az adatoknál tartunk. a bicska pengéje 85 mm hosszú, a bicska teljes hossza pedig 197 mm. Azt mondták nekem, hogy legalább ennyi adatot adjak már meg, mert ez mindig lemarad az újonan készült késeimnél. De visszamenőleg már nem fogom pótolni, a többi késemnél. Aki kíváncsi rá, majd megkérdezi.
Szóval, és tettel .....vágtam, fúrtam, M3 menetet metszettem, csiszoltam, hőkezeltem, megeresztettem, és ......ismét csiszoltam. Nagyjából ennyiből állt a munkarendem. Minden stimmelt, és szinte alig kellett reszeléssel korrigálnom. Ez annak volt köszönhető, hogy jól sikerült a tervezésem. Meg vagyok elégedve, mert ismét sikerült megvalósítanom, az egyik bicskás agyszüleményemet. Már csak egy dolgot kellett megcsinálnom. A markolat strukturálását. Mert ugye, ez a teknőc páncél minta inspirált a kezdetektől fogva. De a régi multifunciós csiszolómmal, ezt is játszi könnyedséggel megoldottam. Egy szónak is száz a vége, ( vagy ez fordítva lenne ? ) rettentően élveztem az Ernest Turtle ( magyarul Teknőc Ernő ) készítését. Kíváncsi vagyok rá, hogy rajtam kívül, elnyeri e még valakinek a tetszését, eme érdekes formavilágú, és bizarr küllemű bicskám.
