Vannak az ember életében olyan dolgok, amik fontosabbak a késkészítésnél. Nem avatlak be benneteket a részletekbe, de legyen elég annyi, hogy egy kicsit meg kell húzni a nadrágszíjat. De a kés, illetve bicska készítésről, akkor sem mondok le. Számtalanszor előfordult már, hogy másodnyersanyagból dolgoztam, és most, ismét eljött ennek is az ideje. Nincs az égegyadta világon semmi baj, az aszfaltmaró tárcsával, mint alapanyag. Bár nem a legnemesebb acél, de egy hobbistának ez is megteszi.
 |
|
Úgy döntöttem ma reggel, hogy a mások szerint szemétre való acélból, kihozom a legtöbbet, amit csak lehet. Régi befejezetlen pengéim közül, elővettem egyet, és néminemű flexelés után, a kezemben volt egy csupafém markolatos keresztzáras bicska. Amit ráadásul nem is csavarokkal, hanem, különböző átmérőjű hegesztési pótanyagokkal, csak simán összeszegecseltem. Előtte mondjuk, egy kicsit megsüllyesztettem a furatokat, hagy tudjon belezömülni rendesen a szegecsként használt anyag. Kis átmérőjűvel már csináltam ilyet, a hasított baknis késeimnél, és meg is látszik, hogy szinte...nem is látszik. A nagyobb átmérőnél, viszont nem tudtam úgy belezömíteni a furatokba. Sebaj, majd még gyakorolom egy kicsit. Mindezek ellenére, nagyon jó érzés volt a kezemben tartani, egy működőképes, framelock zárrendszerű, ezüstösen csillogó, s nem lötyögős pengéjű bicskát. Azt hiszem teljesítettem a feladatot, miszerint a hulladékból, újrahasznosítva, kihoztam a lehető legtöbbet. Ezért szerintem, jól illik hozzá, a MaxyTrash név. Mindig is azt szerettem magamban, hogy nem a kifogásokat kerestem, hanem az alkalmat...a kés/bicska készítésre. És ez most, határozottan, egy jó alkalom volt.
