Balalajka.

Valahogy mindig úgy sikerül, hogy egy kontúros kés után puukkot sikerül csinálnom. Többet is. Imádni való amikor az egyszerűség teret nyer egy késben. Többek között, ezért szeretem annyira a skandináv késeket. Csak beledugom a fába a vasat, és már kész is. Majdnem így van. De nem sokkal bonyolultabb, mint az a bizonyos  matekházi elkészítése. Fogjuk laposvasunkat, és megfeszítjük a lapos hasunkat. Ha nem hajlik el, akkor tökéletesen megfelel számunkra. Elhúzzuk párszor a szalagcsiszoló előtt, amíg kellőképpen el nem vékonyodik. Az alsó részét ( ami ugye markolattüskeként fog a továbbiakban szolgálatot teljesíteni ) pedig elkeskenyítjük. Keresztül fúrunk két ( 3 milliméteres ) lapos vasat ( ezt már lehet hogy el tudjuk hajlítani a hasunkon ) és kireszeljük belőle a tüske helyét. Keresünk hozzá a tűzre való között, egy jobb sorsra érdemes nyírfa ( hát ezért lett Balalajka a neve ) ágat, amin még nem is olyan régen a rigó fütyörészett, és két oldalról megpróbáljuk a furatokat eltalálni egymással. Belecsomeszkolunk egy kevés ragasztót az üregbe, és felfűzzük a tüskére a cuccokat. Különösen ügyelve arra, hogy piros színű nyugtaalátét is kerüljön a nyársra. ( Nem is beszélve arról az egyszerű markolatgombról amivel az egészet rögzítettük. Ami szimpla M6 csavaranya, és simán elkalapáljuk a tüske végét, és utána henger alakúra csiszoljuk.) Egy órát várakozunk, vagy kettőt, vagy kettőt, és egy kicsit, és a fölösleges anyagokat eltávolítjuk az egyénire sikeredett rablópecsenyénkről. A végeredményt pedig ízlésesen fölöztetjük bőrruhába. Ennyi ! Na de ha valakinek még most sem jött meg a kedve puukkot készíteni, az nézze meg legyen szíves a következő videót. Egy nálam nagyságrendekkel szakértőbb ember tálalásában. Ja, és miután elkészítette élete első kését, elégedetten dőljön hátra, és bontson fel egy sört magának. Mert megérdemli !