Számtalanszor megfogadtam magamban, hogy végre készítek egy jó kést is. Ez vagy azért nem jön össze, mert nem tökéletes az alapanyag, vagy azért mert nem olan formájú lett, amit elképzeltem. De ! Vannak kivételek. Példának okáért, amikor mesterek által készített kés kerül a szemeim kereszttüzébe.Jelen esetben egy,
Lovász Gyula szakértő kezei közül kikerült " W11 jelű, egyedi wolfram kés " kés volt az, ami inspirált engem. No meg az a kis kés, amit K. Gyula barátom ( alias: Jules ) adott a kezembe.
A formája teljesen ugyanolyan volt mint a Wolframos változaté. Ennél a késnél jöttem rá, hogy a mesterek miért tudnak jó fogású késeket készíteni. Egyrészt azért mert hallatlan kézügyességgel, és szimmetriaérzékkel áldotta meg őket a Teremtő......................másrészt, egyszerűsítenek. Magyarul, vesznek egy téglatestet, és addig csiszolják, amíg kézbe nem simul. De ha geometriailag nézzük, akkor a markolat a penge felé keskenyedjen, a közepén egy kicsit kiszélesedjen, és szolíd bemélyítésekkel folytatva jussunk el, a nem túlságosan kiszélesedő markolat végéig. Én megértettem amit üzenni akart a készítő. Mert egy nagyon jól fogható markolatú kést készítettem. A pengét is illene megemlítenem, hiszen szerves részét képezi a késnek. KO 13. Ez volt az utolsó, féltve őrzött darabom. De úgy éreztem ez a kés megérdemli. Ja, és ritkán szoktam ilyet csinálni, mert én csak egy sufnikéses vagyok...................de belevésettem a logómat, amit a rajzaimon szoktam használni. Egy kissé rusztikus lett, de hát ilyen a szabadkézi gravírozás. Kapott tokot is, hozzá illő kopott bőrből. Nagyon......de nagyon élvezetem ennek a késnek az elkészítését, mert végtelenül sokat tanultam belőle. És ! Örök hála mindkét Gyulának, amiért az egyikőjük elkészítette, a másikójuk, pedig a kezembe merte adni a kését. Hálám jeléül, róluk nevezetem el ezt a kést.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése