Sickly...

 A természet, néha kegyetlen tud lenni. Főleg a növényekkel .Minden élő fa, majdan az enyészet útjára lép.

A gombásodás az egyik útja ennek. A mi annyit jelent, hogy a már nem fiatal fába, gomba spórák telepednek bele. A fának annyi.....de még így is  sokáig fog fának látszani. A természet belülről kezdi meg a fa lebontását. Mondtam, a természet kegyetlen. Viszont ennek következtében olyan gyönyörűen elszíneződött részek lesznek a fában, hogy az valami csuda. Viszont ezek a fák, már sokat veszítettek a szívósságukból, és inkább puhák, mint kemények. Tehát késmarkolatnak nem igazán alkalmasak. Mit lehet ilyenkor tenni ? Hát stabilizálni kell a fát. Két lehetősége is van az ember fiának erre. Vag elküldi egy erre szakosodott emberkének, ami után garantáltan egy minőséget fog majd kapni......vagy megoldja otthon a sufniban, számolva azzal, hogy a végeredmény nem lesz tökéletes.

Az előbbi, nem olcsó mulatság, de mindenképpen megéri. Az utóbbi, viszont egy újabb kaland a késkészítés világában. Hát én belevágtam ebbe a kalandba. De azért ésszel, mert sok a hibázási lehetőség. Azt gondoltam, a vákum amit elő tudok állítani nem lesz túl nagy ( vagy túl kicsi ? ) és előredolgoztam  egy kicsit. Igen, nem a teljes faanyagot stabilizáltam, hanem a durvára csiszolt változatot. Így valószínűleg elég lesz az a pár milliméter, amilyen mélyen be fogja majd szívni a műgyantát a fa. Na de egy kicsit megemlíteném az acélt is. Egy öreg favéső volt a pengém alapanyaga. Mivel aktív korában is vágta, véste a fát, és..... én is ilyenfajta munkát fogok neki adni, ezért pontosan megfelelt nekem késpengének..

 A terv tehát meg volt, indulhatott a munka. Magasan felköszörültem a véső két oldalát, és a fok felőli részt is szögben megtörve alakítottam ki. Ha a keresztmetszetét megnéznénk, egy katana profiljára hasonlított volna. Pont ilyet akartam, mert még  még soha nem csináltam, de a neten már láttam a Malanika puukkoknál. Amikor ezzel meg voltam, két baknit készítettem, húzott laposacélból. Az egyikbe, még menetet is vágtam, hiszen a markolattüském is M4 menetben végződik. A másikban hármas fúróval,és reszelővel a szokásos módon kialakítottam a penge helyét. Na és most érkeztünk el a stabilizálós részhez. Aminek minimális a költsége. Nem kell hozzá csak egy kevés műgyanta, egy befőttes üveg, és egy kézi vákumpumpa.

A félig kész markolatot belehelyeztem az üvegbe ( na ezen a ponton a következő késemnél másként fogok eljárni, mert egy elvágott műanyag flakonba fogom beleönteni a műgyantát ) és beleöntöttem a műgyantát, és az edző folyadékot. Ezek után a kupakot maszkolószalaggal, légmentesen lezártam. Lyukat fúrtam a kupakba, és a pumpa csővégét odamaszkolószalagoztam. Koketzül hangzik. Igen az is. De mivel elkezdett habzani a folyadék, a fa körül, ezért működni látszott a dolog. Nagyjából 10 percen keresztül tartottam vákum alatt, attól félve, hogy a térhálósító hamarabb fog hatni, abba hagytam az eljárást. Na ezt is tovább csinálni ha legközelebb stabilizálok.

Ezek után kiraktam a napra, hagy száradjon. De mivel egy nap után még mindig éreztem a megszilárdulásra vágyó gyanta illatát, ezért drasztikus módszerrel , " hősokkot " adtam neki a konvektor fölé helyezve. A párom örült neki, mert az egész lakás teli lett a semmihez sem fogható szaggal. Ezek után mertem belefogni a markolat készre csiszolásának. Szép felületet adott a 400-as szalag után. Már csak políroznom kellett, és késznek lehetett volna nyilváníthattam volna a projektet. De még egy tok híja volt neki. Hála annak hogy mostanában készítettem már egy pár puukkot, a fiókomban ( teljesen véletlenül találtam egyet. a beteg fából készült puukkómra. Tovább már biztos nem fog romlani az állapota. Mert meggyógyítottam.